Elfeledett szakrális találkozások
Bernát János Pécsen
A pécsi Dóm Múzeumban már csak néhány napig láthatóak Bernát János alkotásai.
| Vörös Dóra |
2012-09-23 10:43 |
Pécs kortárs kulturális vérkeringésének némiképp kieső helyszíne a Dóm Múzeum, ahogyan Bernát János (1910-1964) – sok külföldre települt festőhöz hasonlóan – szintén perifériára szorult alkotója a magyar képzőművészetnek. Portrésorozatai és bibliai témájú olajfestményei elfeledett értékei a dombóvári származású művésznek. Ezt az űrt hivatott betölteni a különböző tematikájú festményekből, grafikákból és vázlatokból álló életmű kiállítás, ami egyúttal megfogalmazza, hogy ma is van létjogosultsága a realista portré- és vallási témájú festészetnek.
A vallási vonal
Magyarországról indult, a budapesti Iparművészeti Iskola díszfestő szakos hallgatójaként kezdte pályafutását. Végzős növendékként az újdombóvári katolikus templom szakrális falfestményeit készítette el, melynek hatása végigkísérte egész életútján. Ösztöndíjjal Berlinbe, Rómába, majd Firenzébe került, hogy az ott látottak életre szólóan hatással legyenek munkásságára. Bernát festményei javarészt portrék és vallási témájú munkák, ahogy a kiállítás címe is sugallja, művészete a test és a lélek ábrázolása. E kettő összekapcsolása legkifejezőbben az arc, a tekintet és a szakralitás megfestésében érhető nyomon.
Arc és test játéka
Bernát portréin egészen kicsi gyermektől a fiatalon át az idősig sokféle arc megjelenik. Közös bennük a kifejező tekintet, az érzelmek erős kisugárzása. Bernát finoman ragadja meg az első találkozás pillanatát, amikor a tekintetek összeérnek, és egy másodpercre egymásra csodálkoznak. Hasonló pillanatnyiság jelenik meg a bibliai témájú olajfestményeken: a Krisztussal való találkozás ábrázolásában. A Krisztus tekintetével való összenézésben egyrészt megjelenik a lélek és lélek találkozásának pillanata, másrészt a szakrális világba való rövid betekintés is. A vásznon megjelenő találkozás mindig segítségkérés, az elesett kérő és rimánkodó pillantást vet a feljebb állóra, a leprás és a vízhordólány Jézustól, Jézus pedig a Gecsemáné kertben imádkozva az Atyától kér segítséget.
Az arc, mint a lélek jelképe és a csupasz test látványa ellentétként feszül a képeken. A női aktok arctalanul néznek a festőre, Krisztus keresztről történő levételének sorozatán elmosódott fejek emelik az élettelen és arctalan és már lélek nélküli testet.
A transzcendenssel való találkozás legbiztosabb és végleges módja az anyagi test elhagyása, a halál beköszönte. A krisztusi tanítás azt mutatja, hogy az utolsó pillanat, amikor a szakrális világgal kell szembenézni, nem félelemmel vezérelt mozzanat, hanem csodálkozással vegyülő felismerés. Pont olyan ez, mint a tekintetek első összeérése, lélek és test találkozása, ami az arcon keresztül válik érzékelhetővé.
Bernát munkáira – különösen a bibliai tárgyú képekre – jellemző az erős színkezelés, harsány piros, erős kék és zöld, ragyogó fehér jelenik meg a festményeken. Az összhatás azonban mégsem üde, az erős színek mögött sötét tónusok uralkodnak.
Szakrális arcképcsarnok
Bernát portréista festőként rendkívül keresett volt az 1950-es ’60-as évek Amerikájában. Kifejező és érzelemdús alkotásai a tengerentúlon teljesedtek ki igazán.
A művész felesége nemcsak a bibliai témájú alkotásaihoz adott ihletet Bernátnak, hanem a portréképeihez is. A már Amerikában készített arcképsorozat vissza-visszatérő alakja Martha-t, a lágy vonású, meleg tekintetű fiatal nőt mintázza.
Bernát még itthon ismerkedett meg leendő feleségével, a magyar származású amerikai Martha Miligan-nel, akivel a második világháború alatt, 1941-ben az Egyesült Államokba emigrált, majd Ohio államban telepedett le. Felesége szobrászként alkotott, maga is készített vallási témájú szobrokat. Az Ohio állambeli Mansfield városban több, egymást inspiráló megbízást is kaptak. A Szent Péter Székesegyház ma is őrzi Bernát szakrális fali képeit.
A pécsi Dóm Múzeumban kiállított Bernát festmények nagy szabadságot adnak a képek értelmezésére. Az alkotások címét, és a kép készültének időpontját is homály fedi, csak egy rövid életrajz olvasható a művészről. Bernát Magyarországon mostoha sorsra jutott életműve jelentős alkotása a magyar képzőművészetnek, amit annak idején Észak-Amerikában felismertek, és ami Bernát feleségének hála, a 2010-es évek elején újra visszakerült a művész szülővárosába, Dombóvárra, hogy a hazai közönségtől is kiérdemelje az eddig elmulasztott tiszteletet, de ami még fontosabb, itthon is átadja azt a felismeréssel vegyült csodálkozás élményét, amit a találkozás rejt magában.
ARC – TEST – LÉLEK
Felnyitott örökség: Bernát János (Nak, 1910 – Duarte, 1964) grafikái és festményei
Dóm Múzeum, Pécs
A kiállítás szeptember végéig Pécsen, 2012. október 18-tól 2013 tavaszáig Simontornyán, a Vármúzeumban látható.
