©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

A terror háza / a terror topográfiája

Ebben az írásban a budapesti Terror Háza és a berlini Topographie des Terrors, tehát két emlékhely-múzeum eltérő stratégiáinak összehasonlításán keresztül teszek kísérletet a mai magyar emlékezetpolitika egyes vonatkozásainak kritikájára.

Mind a berlini, mind a részben annak hatására létrehozott budapesti intézmény egy-egy konkrét emlékhely rekonstrukcióján keresztül kínál alkalmat arra, hogy jobban megértsük az

A 19. század végéig csendes berlini Friedrichstadt hirtelen fejlődésnek indult, több múzeum, szálloda is épült a Prinz-Albrecht-Palais közvetlen közelében, s a századfordulót követően a környék a birodalom kormányzati negyedének részévé vált. Így 1933 után a Wilhelmstrasse melletti Prinz-Albrecht, illetve Anhalter Strasse épületei nem véletlenül keltették fel a Gestapo és az SS vezetőinek figyelmét, akik pillanatokon belül kisajátították őket. A Prinz-Albrecht Strasse 8-as számú, 1905-ben befejezett iskolaépületből a Gestapo, az 5-ös számú épületből az SS egyik székháza lett. A Wilhelmstrasse 98-101-ben ugyancsak Gestapo- és SS-irodák voltak, a Prinz-Albrecht-Palais az SD és az SS székházává változott, a Wilhelmstrasse 103-104-et pedig az SD irodái foglalták el. A Wilhelmstrasse 106-ban, az ún. "Angriff" házban ugyancsak SS-, SD-irodák voltak, ahogyan az Anhalter Strasse 13-ban is. Az egymással érintkező épületeket jelentős részben átalakították, a Gestapo-székház déli szárnyát börtönné építették át. A világháború, illetve a bombázások során az épületek egy része teljesen megsemmisült, a megmaradt romokat a kora ötvenes években számolták fel. (Nem mellékesen a hatvanas évek elején ugyancsak lerombolták a csekélyebb mértékben sérült Etnológiai Múzeumot, míg a megsemmisült Gestapo-székház melletti múzeumépületet végül renoválták, s így ma a Martin Gropius Bau jelenti a Topographie des Terrors közvetlen szomszédságát.) A hatvanas évek elejére a jelentős részben lerombolt Wilhelmstrasse déli részén a történelem nyomaitól teljesen megszabadított, üres terület alakult ki, amelynek jövőjével kapcsolatosan az egyik legjellemzőbb terv 1956-ból származik. Kreuzberg újjáépítésének részeként felmerült például egy helikopterleszálló-pálya kialakításának az ötlete, ám a hidegháborús kultúra oly jellemzően futurisztikus ideáját végül lehetetlenné tette az 1961-ben felépült fal, amely a Wilhelmstrasse és a volt Prinz-Albrecht Strasse (akkortájt a kommunista ellenállóról, Käthe Niederkirchnerről elnevezett) sarkán húzódott, s így alapvetően megváltozott a terület urbanisztikai kontextusa. A Wilhelmstrasse romjai, illetve a rejtelmes módon teljesen épen maradt, hatalmas Reichsluftahrtministerium, Göring légügyi minisztériumának megalomániás modern épülete egyaránt a fal túloldalára került. A Prinz-Albrecht-Palais volt kertjében 1981-ben egy autodrom, egy dimbes-dombos tanpálya épült. A Nyugat-Berlin keleti oldalán lévő városi térben így a III. Birodalom árnyai felidézhetetlenné váltak.

A képek forrása: Bildwerk/Stiftung - Topographie des Terrors; Terror Háza, Budapest