©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Paparazzók Metzben

Paparazzók! Fotósok, sztárok és művészek címmel nyílik csütörtökön nagyszabású tárlat a Pompidou Központ kelet-franciaországi Metzben található fiókmúzeumában.

A kiállítás hatszáz fotón és egyéb művészeti alkotáson keresztül mutatja be, hogy az engedély nélküli felvételek a teleobjektívvel készült beállításokkal, egyedi perspektívájukkal és a sztárok felháborodott vagy egyéb fura gesztusaival egy teljesen önálló stílust hoztak létre. „Mivel a művészet több-kevésbé mindent átvesz, a kortárs művészek egy részét is megihlették műveikben a paparazzók” – nyilatkozta Clément Chéroux, a kiállítás kurátora. A kiállítás három nagyobb tartalmi egységre bomlik: a fotósok, a sztárok és a megihletett művészek. A tárlat elsősorban történelmi áttekintést nyújt a lesifotósok (Ron Galella, Daniel Angeli, Sébastien Valiela, Bruno Mouron, Pascal Rostain) munkáiból. „A paparazzo alakja a mindennapokban a szélhámosnak felel meg. A háborús riporter negatív ellentéte lett, a szakma negatív oldala. Mi szeretnénk meghaladni ezt a felfogást, és történelmi, etikai, valamint esztétikai szemszögből elemezni a jelenséget. Nem ítélkezni akarunk, hanem kérdéseket feltenni azzal a gyakorlattal kapcsolatban, ami jelen van a vizuális mindennapokban” – hangsúlyozta a kurátor.

A paparazzo kifejezést Federico Fellini filmrendező találta ki Az édes élet című filmjében, amelynek egyik szereplőjét, egy fotóst Paparazzónak hívtak, s ez mítoszt teremtett. A hírességekről azonban már a 20. század elején is készültek titokban felvételek. Erről tanúskodik az Otto von Bismarck német kancelláról 1898-ban, a halálos ágyán készített fotó is. A hatvanas években a fotósok egészen közelről kezdték a sztárokat fotózni, vakuval villantottak a szemükbe, akár „matador”. Néha még ütések is csattantak. „Ezek a kockázatok adják a kép intenzitását” – véli Sébastien Valiela francia paparazzo, akinek először láthatók fotói kiállításon. Elmondása szerint a lencse elé tartott kéz, vagy a feltartott középső ujj, mint a megvetés szimbóluma, ekkor válnak stílusjeggyé. Mick Jagger és Lady Diana az ujját, Kate Moss a nyelvét, Jack Nicholson pedig a pucér fenekét mutatja a kamerába. Britney Spears alsónemű nélkül száll ki egy gépkocsiból, Jackie Kennedy Onassis meztelenül úszik a tengerben, Paris Hilton pedig egy fűnyírón trónol a felvételeken. Andy Warhol amerikai festőművész egyenesen zseniálisnak tartotta ezeket a képeket, s címlapok alapján készített festményeket. Hasonlóan Richard Hamiltonhoz, később Keith Haring amerikai pop-art és graffiti művész pedig Madonna egyik fotóját használta fel. A fordulópont 1962-ben volt, amikor Richard Avedon divatfotós, egy Richard Burtonről és Elizabeth Taylorról titkokban készült fotó alapján egy ruhamárka számára paparazzo stílusban készített fotósorozatot: „Féktelen és szabálytalan beállításával modellt teremtett a divatfotózásban. William Klein csodálta érte” – mutatott rá a kurátor. A pedagógiai jellegű kiállítás a lesifotósok nehéz munkakörülményeivel és a sztárok számára okozott szenvedéssel nem foglalkozik.

A kiállítás június 9-ig tekinthető meg Metzben.