Tárgymutogatók
MaDok LABOR
Szombaton zár a Néprajzi Múzeum ideiglenes kihelyezett tagozata, a MaDok LABOR TÁRGYMUTATÓ. A finisszázson koncentráltan kóstolhatjuk meg a program lényegét: kiállítás, önkéntesség, nyitottság, szabadegyetem(iség).
| Berényi Marianna |
2014-10-16 09:00 |
Fotó: archdaily.com, Sarnyai Krisztina
Két üzlet, az egyik Sanghajban, a másik Budapesten, a hatodik és a hetedik kerület határán. Mindkettő forgalmas utcán, nagy üvegfelülettel, amely összeköti a belső és a külső teret, és amely csábító a járókelők számára. A kínai Barbie-kat és minden ehhez a brandhez kacsolódó terméket, életérzést árul sok pénzért egy New York-i építésziroda által megálmodott izgalmas belső térben; a Lövölde téri általában semmit, becsődölt vállalkozások után üresen állt, amíg a Nyitva! Kiadó üzletek fesztiválja keretében a Néprajzi Múzeum itt nem rendezte be a MaDok LABOR TÁRGYMUTATÓ kiállítást, nyitott műhelyt és szabadegyetemet. A sanghaji üzletet, amely egyúttal kiállítás is, jól fizetett stáb álmodta meg hatalmas költségvetésből, míg Pesten a múzeum kutatói, muzeológusai, kommunikációs szakemberei festettek, installáltak, olykor önkéntesek segítségével.
Fotó: http://www.archdaily.com/
Az előbbi helyen csillogás, az utóbbin átalakítás alatt álló, kopott belső tér fogadja a látogatót, holott a bemutatott anyag és a bemutatás jellege is hasonló: a mindennapi tömegkultúra jellegzetes tárgyai kerültek üveg(plexi)búrába. Míg azonban az egyik üvegablak mögött egy márka teljes választéka bontakozik ki, addig a másik olyan kiállítást takar, amely arról beszél, hogyan változnak a Barbie babához hasonló tömegcikkek egyedi, különleges tárggyá, amely a múzeumi gyűjteményben önálló helyet, a kiállításban saját posztamenst, vitrint is érdemel.
Fotó: Nyitva!
Ahogy a sanghaji Barbie-áruház sem csak a jelen pillanatra koncentrál, azaz a cég korábbi termékeit is bemutatja, a Tárgymutatóban megtekinthető darabok is egy hosszabb folyamat eredményeit összegzik. A Néprajzi Múzeum weboldalán 2013 óta rendszeres időközönként jelenik meg A hónap kortárs műtárgya, ahol első blikkre összefüggéstelenül követik egymást a tárgyak és a hozzá tartozó esszék. Egy szovjet utasszállító repülőgép ablaka, a Néprajzi Múzeum Időképek című, 2001-es millenniumi kiállításának beltéri molinójából készült táska, egy kindertojás-figura, egy műanyag strandszandál, egy bringatároló, egy világoskék felfújható műanyagfotel, makett, szívecskés gumicsizma, rovásírásos öngyújtó.
Fotó: Sarnyai Krisztina?
De volt NDK építő játék, csúnya-pulcsi, héberbetűs kávésdoboz, egy piros doboz és egy kék tálca Moszkvából, egy ismeretlen eredetű falfestmény, műanyag indiánok, újrahasznosított anyagokból készült lámpabúra, turmixgép, egy pink szett, amely a lányoknak segít extrém körülmények között a vécézésben, egy rögtönzött szappantartó és most szeptemberben egy gördeszkás cipő. Valamennyi tárgyon keresztül képet alkothatunk az emberek és a tárgyak viszonyáról, a mindennapi tapasztalatokról. Megelevenednek az egykori tulajdonos hol mókás, hol szomorkás történetei, ami kiemeli ezeket a hétköznapi tárgyakat a tucatáruk sorából, miközben a kurátor egy-egy aktuális problémához, ünnephez, időszakhoz kapcsolja őket.
Más múzeumokkal ellentétben ezek a tárgyak sosem kerültek ki a múzeum erre a célra kijelölt vitrinjébe, hanem bevárták egymást: a Lövölde téri kiállítás azért is különleges, mert a több mint másfél év alatt összegyűlt agyag először látható térben, ráadásul összességében. A megszokott folyamat egy kicsit megfordult, hiszen nem nagyon tudok felidézni olyan esetet, amikor a virtuális kiállítás megelőzte volna a térbelit.
Fotó: Nyitva!
Igaz, Frazon Zsófia az éppen aktuális havi tárgyhoz írt szövegeiből bárki megérthette a kurátori szándékot, a tárgyválogatás koncepcióját és módszertanát, a sorozat mégis a 2014. október 18-ig látogatható kiállításban teljesedhetett ki. A Tárgymutató nem csupán „tárgysimogatóként” fogható fel, hanem olyan térként is, amely újabb kontextust ad a válogatásnak. Az üvegfal mögött látható játszótér, a multinacionális, társadalmi szempontból sem homogén környezet élő, állandóan változó diorámaként is működik. Épp úgy, ahogy a Barbie-filmek enteriőrjét is idézi a kínai épület.
És ha már megint a két nagyon különböző sorsú és funkciójú épületnél tartunk, akkor vissza kell térnünk a Néprajzi Múzeumhoz, amely a tervek szerint a Városligetbe tervezett múzeumi negyedben kap új, modern épületet. A MaDok Labor térben már félig megtette az utat, azaz a kihelyezett kiállítás akár a költözés első lépéseként is felfogható. Ugyanakkor kísérletként is értelmezhetjük: a csomagolás, szállítás, kicsomagolás, berendezkedés időszakában építhet-e a Néprajzi kiállításpolitikája ideiglenes kiállítóterekre?
Addig is íme egy programajánló:
TÁRGYMUTATÓ finisszázs
2014. október 18. szombat 14.00–20.00
Néprajzi Múzeum MaDok LABOR (Lövölde tér 4.)
A MaDok LABOR TÁRGYMUTATÓ kiállítás utolsó napján még egy csomó dolgot mutatunk: a kiállítást, azt, hogy mennyivel klasszabbul néz ki színesen egy bringatároló, végül egy napra egy műalkotást.
PROGRAM
14.00 órától LEGYEN FESS: bringatároló-festés
A Lövölde tér 4. előtti három bringatároló színesítése. Gyere, fess te is! Festéket és ecsetet mi hozunk.
16.00 órától EGY UTOLSÓ TÁRGYMUTATÓ: záró tárlatvezetés Frazon Zsófia kurátorral
18.00 A FRÖCCSÖNTÉSTŐL A GALAXISIG: műalkotás-mutató és beszélgetés
A hetvenes és a nyolcvanas években a fiú gyerekszobák elmaradhatatlan tartozéka volt a műanyag pisztoly. A fröccsöntött, kisipari objekt leggyakoribb formája a vadnyugati pisztoly (western colt) és a katonai géppisztoly volt, de akadtak kivételek is, mint a galaktikus fegyverek és űrpisztolyok. A Gruppo Tökmag (Tábori András és Budha Tamás képzőművészek) újabb leletekkel gazdagították a gyűjteményüket: többek között néhány fröccsöntött galaktikus fegyverrel, amelyek plasztikáján együtt szerepel egy plateoszaurusz és egy antropomorf lény. Ebből kiindulva készült egy műalkotás, amely a TÁRGYMUTATÓ kiállításban látható először, és amelyhez kapcsolódik egy beszélgetés; témája: a leletmentés, a muzealizálás és a galaktikus környezet. A beszélgetés résztvevői: Galántai Zoltán (jövőkutató, tudomány- és technikatörténész), Képes Gábor (informatikatörténész), Tábori András (képzőművész); moderál: Frazon Zsófia.
A program ingyenes.
