Mindennapi élet a szocializmusban
HAMMER-TANULMÁNYOK
Hammer Ferenc négy tanulmánya a rendszerváltás előtti Magyarországon játszódik. Szereplői hétköznapi emberek, akiknek egészen más a viszonyuk a mindennapokhoz és a hétköznapi tárgyakhoz. Megjelent a MaDok-füzetek 8. kötete.
| Frazon Zsófia |
2013-09-04 08:00 |
Hammer Ferenc …nem kellett élt vasalni a farmerbe. Mindennapi élet a szocializmusban című könyve a MaDok-füzetek 8., frissen megjelent kötete, amelyben minden kicsit változik az eddigiekhez képest. Változik például a szerzői pozíció: eddig nem jelent meg könyv egyetlen szerzőtől (korábbiakat ld. itt); olyantól, aki nem a múzeumi szcénában tevékenykedik. Most igen. És új réteggel bővül a „jelenkor” fogalma is: hiszen eddig nem nagyon kacsintott a sorozat a rendszerváltásnál korábbra. Most mégis. Nézzük, miért!
A …nem kellett élt vasalni a farmerbe. Mindennapi élet a szocializmusban című tanulmánykötetben Hammer Ferenc szociológus négy tanulmánya olvasható. Farmernadrág, táblásjátékok, kamionosok és éjszakai élet a szocialista Magyarországon: ismert és ismeretlen tárgyak, szereplők és helyszínek. Az időszak, amelyet a szerző vizsgál nem a minket közvetlenül körülvevő jelen, hanem a közelmúlt. A történetek ott érnek véget, ahonnan a MaDok-program számára a „jelen” indul. Jogos a kérdés: miért van ez így?
A praktikus, könnyen értelmezhető és módszertanilag megalapozott időhatár meghúzásának akkor van értelme, ha egy kutatás és egy koncepció az időn vagy a kronológián alapul, esetleg az időhöz és a kronológiához képest nyeri el értelmét. A MaDok-program így indult 2003-ban. Tíz éve a rendszerváltás praktikus időhatár volt: a rendszerváltást jellemző kulturális és társadalmi változások indokolták, hogy 1989 legyen a kezdőpont. Továbbá abban is segített, hogy bátran vállalja a program: a jelen valóban az itt és most, nem csak hétköznapi fordulat, amely bármit jelenthet. A döntés célja az volt, hogy a kutatások fókuszpontja az aktuális jelenre kerüljön, és a „jelen” ne csak egy időpillanat legyen a „történet” végén. A múltorientált múzeumi munkában ez a megközelítés módszertani szempontból fontos. Arra hívja fel a figyelmet, hogy a kutatás tárgyától nemcsak időben, hanem a módszertani térben is meg lehet tenni a szükséges két lépés távolságot: ahonnan a kutató már elemzően tekinthet a témára, a terepre és a tárgyra.
De a módszertani döntés nem egyenlő azzal, hogy a szereplőket, a tárgyakat és a terepet kitépjük az időből, vagy azt gondolnánk: ne volna történetük, időben változó formájuk és mintázatuk. Ahhoz, hogy megértsük, miként vált például a hetvenes években elterjedté és hétköznapivá a műanyag, nem lehet figyelmen kívül hagyni a 20. század első felét, a második világháborút, az olajembargót, a keletnémet és a szovjet szocialista műanyagipart. Amikor viszont egy kínai nejloning mai helyét és szerepét vizsgáljuk a fogyasztói kultúra színpadán, nem kell hozzá elmondani az egész történetet a tejfehérjéből készített galalithgombtól a textilipar forradalmáig. Ellenben fontos megérteni, hogy mit jelent ma Magyarországon az ázsiai tömegcikk, a vásárlók miért döntenek az olcsó, márka nélküli termékek mellett, vagy miként töltődnek fel ezek a tárgyak a mindennapok során történetekkel, és mindebben hova helyezhető a múzeum mint a tárgykutatások fontos területe. Miként kapcsolódnak össze a kortárs mindennapok a hétköznapi emberekkel és a jelenkori tapasztalatokkal?
Hammer Ferenc négy tanulmánya a rendszerváltás előtti Magyarországon játszódik. Szereplői hétköznapi emberek, akárcsak mi magunk, csak még fiatalabbak, és egészen más a mindennapokhoz és a hétköznapi tárgyakhoz – a javakhoz – való viszonyuk. Az eltérésnek kulturális jellegzetességei és politikai okai egyaránt vannak. Egyrészt a mindennapok teljesen más belső mechanizmus szerint működtek: mást jelentett a munkahely, a tanulás, a közösség és a szabadidő. Másfelől a politikai kontroll nemcsak a javak, hanem a tapasztalatok áramlását is nehezítette. És persze már ekkor is voltak tárgyak, emberek és helyzetek, amelyek a határokra és a (vágyott vagy vélt) lehetőségekre mutattak rá: a farmer, a Gazdálkodj okosan! és a Monopoly, vagy épp egy kamionsofőr.
A tanulmányokban a tágabb összefüggések mögött az apró részletek válnak élessé, már-már átélhetővé: a farmerbe rejtett szabadság és vágy, a táblás társasjátékok gazdasági és politikai rendszert támogató, vagy épp kritizáló attitűdje, vagy egy meseszerűvé növesztett határátlépő figura, a kamionos és egy kulturális attitűd, amely a szabad és kritikus gondolkodásra és a művészi kifejezésre teremtett alternatív közösségi lehetőséget a Kádár-rendszerben. Az ötvenes évektől egészen a kilencvenesekig tart az az időszak, amelyet a szerző a tanulmányokban vizsgál: szakirodalom, interjúk, személyes történetek, továbbá saját tapasztalatok és élmények alapján. A társadalomtudományok felségterületén jár az olvasó, és jóllehet nem a múzeum és a múzeumi gyűjtemény a vizsgálat és a kutatás terepe, mégis a mindennapi tárgykultúra felől bontakozik ki a hétköznapi élet: a mindennapok, a szabadidő és a fogyasztás tárgycentrikus világa.
Hammer Ferenc
Tartalom
A farmerviselet alakváltozásai a szocialista Magyarországon
Bevezető: farmer az időben
A fő kontextus: a fogyasztás politikája 1956 után
A megátalkodott felmenő: a jampec
Első találkozások
A farmernadrág és a szocialista kultúrpolitika
Az első összeütközések: Az én házamba soha!
A farmer és a hivatalosság: óvatos közeledés
Az utolsó ellenség
Táblás játékok és más elképzelt valóságok az 1950–70-es években Magyarországon
„A hatás nem maradt el” – propagandaharc a mindennapokért Nyugaton és Keleten
Játékok gyerekeknek és felnőtteknek a Rákosi-korszakban
A játékok típusai és funkciói
A Monopoly és a Gazdálkodj okosan! története, szabályai és összevetése
Szocialista fogyasztás
Játék és habitus
Benzinszagú Szindbád – a kamionos mint népi hős a szocializmusban
Bevezetés: liminális szférák a kései modernitásban
Kamionos mítoszok – utazás és a „jó élet”
A kamionosok „átmeneti valóságai”
Út Teheránba: a kamionos szakmai virtus és az egyéni kiválóság megjelenítései
A kamionos partnere: a gép és a nő
Fogyasztás: a kamionosok szerepe a jó élet szimbólumainak kialakulásában
Összegzés: No More Heroes Anymore…
Az éjszakai élet mint populáris nyilvánosság a szocializmusban
Bevezető elhatárolások
Az éjszakai élet mint populáris nyilvánosság
Határzónák
1. Elitszórakozás a Rákosi-korszakban
2. Nonkonformista életmódkultúrák a magánszférában a Kádár-rendszerben
3. Pluralizálódó nyilvános szubkultúramező a Kádár-rendszerben
Befejezés
fotó: Sarnyai Krisztina; borító grafika: ART_AND
