Macskákból sohasem elég
KAZÁN
A kazáni kandúr avagy a leghíresebb orosz macska nyomába eredünk. Tartsanak velünk!
| Nyikolajeva Marija |
2015-08-03 11:44 |
Az utóbbi napokban a vizes világbajnokság kapcsán gyakran halljuk a Tatár Köztársaság fővárosának, Kazánnak a nevét. Kazán nemcsak Oroszország egyik legrégebbi települése (1005-ben alapították), fontos gazdasági, vallási, politikai, tudományos, kulturális központja, az ország „harmadik fővárosa”, hanem rengeteg mese, monda, legenda szülőföldje is.
A város címerén és zászlaján Zilant látható, a híres sárkány, aki a mai napig a kazáni Kaban-tavakban él és őrzi Süyümbikének, a Kazáni Kánság cárnőjének kincseit. A másik, nem kevésbé neves mesehős Alabrisz, a Kazáni Kandúr. Állítólag a nevéből ered a „brisz” macskakergető parancs. A mondák szerint a középkor idején volt a városban egy különleges „harci” macskafaj. Képviselői nagy, erős, kerek fejű, széles pofájú, erős és vastag nyakú, rövid farkú állatok voltak. Igor Basmakov, a tatár festő és szobrász, a kazáni macskafaj kutatója azt írta, hogy ezekre az állatokra jellemző volt „a sűrű, hosszú, fehér vagy szürke szőr, a dús vagy gazdag bajusz és a nagy, kifejező szem”. Tisztán ez a fajta már nem létezik, keveredett a többivel.
Ahogy az egerek a kandúrt temették,17. század
A kazáni macsek a kán megmentője, több mari monda hőse, az ermitázsi macskák őse és a két legnépszerűbb orosz lubok főszereplője – egyik az Ahogy az egerek a kandúrt temették (17. század), a másik a Kazáni Kandúr (18. század). A lubok kézzel készített, népművészeti lenyomat, az első közülük még fakéregre készült. Több néprajzkutató szerint a lubok tanulmányozása és jelentésének megfejtése nélkül lehetetlen az orosz nép lelkét megérteni. A kandúr temetését ábrázoló lubokról V. Sztaszov, műkritikus és művészettörténész azt mondta, hogy tükrözi „az orosz népi fejlődés történetét”. A szöveget és a képet mindegyik században más-más magyarázattal látták el: hol Rettegett Iván idejét látták benne, hol a „zűrzavaros idők” szimbólumát, hol azt vették észre, hogy a kandúr Nagy Péterre hasonlít, hol azt állapították meg, hogy a lubok az orosz humor ambivalens jellegét mutatja – a kandúr egyszerre félelmetes és nevetséges.
Kazáni Kandúr, lubok, (18. század)
A 19. század orosz irodalmának nagy alakját, Vaszilij Zsukovszkijt is megihlette az ősi képregény, magával ragadta tanító és szórakoztató ereje. Meséjében a kandúr persze nem is halt meg, csak tetteti magát, hogy bármelyik pillanatban felpattanhasson, és felfalhassa az örvendező rágcsálókat. Ezt a fordulatot sejteti a lubok is, azzal, ahogyan az állatot egérrel a szájában rajzolja.
1903-ban politikai karikatúra lett a meséből – a kandúrként ábrázolt Lenin elbánik a mensevik egerekkel: Martovval, Dannal, Plehanovval, Trockij pedig, aki pimasz kis egérkeként kánkánt táncolt, elveszítette a farkát, és fejvesztve menekül.
A mai napig nagyon komoly tudósok foglalkoznak a szőrös kedvenc történetével. 2005-ben a Kazán a középkorban és a kora újkorban témájú konferencián a legnagyobb visszhangot egy moszkvai történész, a Kazáni Kandúr-kutató Szagit Fazilov előadása kapta. Maga Fazilov azt mondja, hogy gyakran megmosolyogják, amikor elárulja kutatásai tárgyát. A történész szerint a kandúr a legyőzött kazáni kánt személyesíti meg. Nem véletlenül szól az egyik lubok szövege így: „A kandúr kazáni, az ész asztraháni, az értelem szibériai...” Az orosz cár ezeket a kánságokat hódította meg a 17. századra.
Ugyanez a felirat olvasható a Kazáni Kandúr-szobor talapzatán is. Igen, néhány évvel ezelőtt két szobrot is állítottak a város egyik szimbólumának és kabalájának, a kőszobor a raifi férfikolostorban található, a másik – alumíniumból – a város sétálóutcájában. A keleti kényelemmel, lazán heverő, lusta állatfigurának megálmodója Igor Basmakov, aki azt mondta, hogy a szobor anyaga és színe is idézi azt a régi ezüstöt, amely mindig is a kazáni nép kedvenc féme volt. A város lakói szívesen simogatják a jóllakott és jól táplált kandúr pocakját, állítólag ettől valóra válik a kívánságuk. A turisták pedig el nem hagynák Kazánt a szerencsét hozó játékkandúr nélkül.
„A városnak van saját sárkánya, Zilant, aki nagyon jó, szép, erőt, nemességet sugároz, de nem otthonos, nem joviális, nincs élettörténete, ezért nagyon távol áll a néptől” – hangzott el a történelemi konferencián. A Kazáni Kandúr mindenki által érthető, kedvelhető, simogatható, gyömöszölhető, testet-lelket melengető kabalaállat, és Kazán szimbóluma.
