A múzeumi kommunikáció csodát tett Düsszeldorfban
KUNSTPALAST
Forever young – Múzeum csak fiatalosan – avagy hogyan szólítja meg egy düsseldorfi múzeumi projekt a fiatalokat?
| Joó Julianna |
2016-01-04 12:23 |
A düsseldorfi Museum Kunstpalast új igazgatója 2008-ban azzal a meglepő ötlettel állt elő, hogy megpróbálja a 14–20 éves korosztályt is megszólítani, miután a látogatói felmérések kimutatták, hogy a múzeum állandó kiállítását jellemzően 50 év felettiek látogatják. A múzeumi szakmában illetékesek jól tudják, hogy ezt a korosztályt a legnehezebb megszólítani; még múzeumpedagógiai programokkal is igen nehézkes elérni őket, így az elhatározás bölcs volt, ám korántsem egyszerűen kivitelezhető. Nem kisebb cél lebegett előttük, mint hogy Düsseldorf kulturális központjává váljanak. Az igazgató elmondása szerint filozófiájuk a nyitottságra és progresszivitásra épült.
A düsseldorfi múzeumi gyűjtemény magába foglalja a képzőművészetet, a modern művészetet, az üvegművészetet, a szobrászatot és az iparművészetet, valamint a grafikát – sőt még koncerttermük is van! A legkülönbözőbb gyűjtemények láthatók itt, ami Németországban is ritkaság. A múzeumi kollégák szerint ez az egyik legeklektikusabb német gyűjtemény, ami bizonyos esetben jó, más esetben nehézséget jelenthet.
Az „átváltozás” nem csak az állandó kiállítás átrendezésével vette kezdetét. A múzeum teljesen új, sokkal dinamikusabb, lendületesebb, provokatívabb arculatot kapott: például a új színe a pink lett. 2011-ben az előtérből a pink múzeumi feliratok a kertbe is kikerültek, ahol rózsaszín napozóágyakat helyeztek el, amelyek nagy népszerűségnek örvendtek. A múzeum hasonlóan provokatív szlogent választott: „A művészet felszabadít!"
Túlságosan is kívánatos figurák
Mindezeken túl az intézmény gerillaakciókat indított: az állandó kiállítás festményeiről néhány figurát kiragadtak, és életnagyságú méretben a város különböző pontjain felállították őket. Így kerülhetett egy álló akt a buszmegállóba, vagy Böcklin Dianája a város parkjába, aztán egy japán nő a buszra és egy kalapos úr a bevásárlóközpontba. Sőt ötven kooperációs partnert is megnyertek, akik a saját üzletükben állították ki a figurákat, így vásárlás, kávézás, mozizás közben szinte mindenki akarva-akaratlanul belebotlott a művészetbe. Annak érdekében, hogy az alakok ne váljanak unalmassá, hetente cserélgették őket.
A gerillaakció hatékonynak bizonyult. A fejlesztés annyira népszerű lett, hogy a városiak közös képeket kezdtek készíteni a festmények figuráival, és folyamatosan posztolták őket a Facebookon. Ezek után a múzeum ad hoc kiírt egy facebookos fotópályázatot. Ugyancsak az élet szülte a másik akciót. Mivel már az első héten 11 alaknak nyoma veszett, online aukciót hirdettek a figurák kiárusítására, sikeresen: mindent eladtak. A példa nagyon jól érzékelteti a pozitív német gondolkodást: hogyan fordítsuk a rosszat jóra!
El Greco és a modern művészet
2012 meghatározó dátum a múzeum életében, hiszen Németországban először ők rendeztek El Greco-életműkiállítást, méghozzá El Greco és a modern művészet címen. Sokan nem is sejtik, hogy Cézanne-ra, Picassóra és Delaunay-ra is hatással volt Greco művészete, de Oskar Kokoschkára, Max Beckmannra és Franz Marcra szintén. A programok kommunikációja során törekedtek arra, hogy a kiállítást ne csak klasszikus módon, hanem az új médiumokon és a közösségi médián keresztül is meghirdessék. A plakátkampány mellett a Deutsche Bahn is támogatta a tárlatot, így a múzeum látogatói 50%-os kedvezménnyel utazhattak Düsseldorfba.
Az eredeti cél, a fiatalok megszólítása ekkor is szem előtt lebegett. A kiállítás ingyen letölthető appjéhez tartozott egy QR-kódos „nyomozós játék”. Akik megtalálták a város különböző helyszínein elrejtett kódokat (például pláza, gyógyszertár, pékség, cipőbolt, iskola), ingyenes belépőjegyet kaptak a kiállításra. Majd ismételt gerillaakciót indítottak a QR-kódokkal: a kódos matricákat városszerte felragasztották, és több mint tízezerszer töltötték le. Ezzel az akcióval valóban mindenkihez eljutott a kiállítás híre.
Légy egy kép szószólója!
A legizgalmasabb projekt ötlete a múzeum kommunikációs igazgatójától származott. Az úgynevezett „Bildpaten” facebookos játék szó szerint festmény-keresztbefogadást jelent. Az innovatív projekt lényege az volt, hogy tizenkét festménynek találjanak keresztszülőt, pontosabban, minden résztvevőnek választania kellett egy festményt a kiállításból, és a Facebookon „reklámoznia”. A győztes – aki a legtöbb like-ot összegyűjtötte – nem kisebb ajándékot kapott, mint egy párizsi hétvégét, ingyenes Louvre-látogatással, ahol a kommunikációs osztályvezetővel is találkozhattak. Lássuk be, ilyen nyereményért érdemes játszani!
A projektbe bevonták a düsseldorfi Heinrich Heine Egyetem diákjait is. Közülük 73% volt MA-s, 27% BA-s; 55% művészettörténész, 36% média és kultúratörténet szakos és 9% német szakos hallgató. Az egyetemistákkal heti két alkalommal találkoztak, ami után a szemeszter végén 2 kreditet számolhattak el. A projektre több mint 50-en jelentkeztek, nemcsak fiatalok. Az egyetemistákon kívül 12 főt választottak ki, ügyelve arra, hogy különböző területről érkezzenek. Így került be egy rádiós műsorvezető, egy híres kulturális blogger, egy bankár, egy nyugdíjas pedagógus, egy híres düsseldorfi focista vagy egy galerista a projektbe.
Minden résztvevő megkapta a saját, személyre szóló „Bildpaten” igazolványt, amelyen szerepelt a kiválasztott festmény címe. A katalógus mellett minden szükséges háttéranyagot biztosítottak számukra az adott festmény megismeréséhez, feldolgozásához. Először mindannyiukkal film készült arról, hogy milyen motivációval vesznek részt a programban, miért választották az adott alkotást.
A múzeum történetében először fordult elő, hogy „idegenek” is betekintést nyertek a kulisszatitokba, így a kiállításrendezésben is részt vettek, ahol nemcsak a festmények kicsomagolásánál, hanem az installálásnál is jelen lehettek. Majd mindenki találkozhatott a Greco-tárlat kurátorával, akit tárlatvezetés után kérdezhettek. Erről film is készült. Ezután a résztvevők is megmutatták, mit tudtak meg az alkotásokról, 10-15 perces tárlatvezetést kellett tartaniuk a múzeum munkatársainak, barátoknak, ismerősöknek, rokonoknak. A múzeum munkatársai havonta egyszer találkoztak a résztvevőkkel, ahol elmesélték a tapasztalataikat. Majd kezdetedét vette a legizgalmasabb rész, a festmények posztolása a Facebookon, amelyre külön felületet hoztak létre. A résztvevők a legkülönbözőbb eszközökkel próbálták megszólítani a közönséget: valaki játékkal, valaki szöveggel, valaki verssel, mások filmmel, vizuálisan. A lényeg az volt, hogy minél mélyebben, sokszínűbben, komplexebben dolgozzák fel a kiválasztott festményüket. Nézzük meg, miről árulkodnak a számok: 181°690 látogató, 7197 katalóguseladás, 2383 tárlatvezetés, 351 iskolás csoport, 9107 app letöltés, 60%-kal több Facebook-like, több mint 1000 Facebook-poszt, 19°482 online jegyvásárlás (12%).
A múzeum történetének eddigi legsikeresebb projektje jól mutatja, hogy érdemes a múzeum látogatói körét bővíteni, így a fiatalok között is kedveltebbé tenni nemcsak az időszaki, hanem az állandó kiállításokat is. Megéri nagyot álmodni, mert az új típusú kommunikáció a düsseldorfi múzeum számára is a tervezettnél jobb eredményt hozott.
