Gyerekek a holdon
CSALÁDI NAP
A Budapesti Történeti Múzeum 2016. október 29-én a GYEREK/KOR/KÉP – Gyermek a magyar képzőművészetben című kiállításán családi programot szervezett, amelyen nagyszülők, szülők és gyerekek együtt alkothattak, játszhattak és beszélgethettek.
| Szabics Ágnes |
2017-01-15 08:03 |
A fiatalok a kiállításon szereplő festményeket megfigyelve lerajzolták a holdlakóknak, hogyan élnek a gyerekek a Földön, majd szülői segítséggel űrhajó maketteket készítettek, hogy a kis képeket eljuttassák a Holdra.
A programról Murányvári Alizzal, a foglalkozáson résztvevő egyik szülővel beszélgettem:
Milyen szülőként átélni a gyerekeknek szervezett családi programokat?
Nem ez volt az első családi nap, amelyen részt vettünk Esztivel, a lányommal. Minden alkalommal nagyon fontos, hogyan indulunk el egy ilyen eseményre. Otthon megbeszéltük, hová megyünk, mi a program címe, és rögtön elkezdtünk azon gondolkozni, hogy élnek-e holdlakók, és hogy mi történhet velük a Holdon. Ez alkalommal csak ketten vettünk részt a programon, de szerencsés, ha az egész család elmegy ezekre a rendezvényekre, amit persze nehéz megszervezni. Amikor egyszer a nagyfiam is velünk tartott, akkor benne ugyanúgy gondolatokat ébresztett az adott téma, pedig ő már tizenhét éves, de egy családi nap ugyanakkora élményt jelenthet mindenki számára.
Mennyire éltétek bele magatokat a mesébe, és a kerettörténet hogyan segítette utána a kiállítás megtekintését?
Amikor megérkeztünk a Vármúzeumba, és a történet meghallgatása után nekiláttunk lerajzolni a holdlakók számára, hogy hogyan élnek a gyerekek a Földön, akkor nem sikerült mindent alaposan megnéznünk, pedig a többi családdal együtt sok időt töltöttünk a kiállítótérben. Szívesen nézelődtek a gyerekek a festmények között, nem is nagyon akartak átmenni a Barokk csarnokba, ahol a Földre látogató holdlakó története folytatódott. Hogy milyen intenzíven élték át a fiatalok a mesét, azt nem tudni, hiszen nem látunk bele a gyerekek fejébe, de meg lehetett figyelni, hogy egyesek már az első pillanattól kezdve részeseivé váltak a történetnek, mások azonban csak fokozatosan élték bele magukat a kitalált történetbe, a szülők pedig, szinte minden esetben segítették ezt az átélést.
Mindenki más környezetből, más élményekkel, más családi háttérből jött, de mindenkire hatott valamilyen módon a történet. Mi Esztivel még napok után is benne éltünk a miénkben, ezzel foglalkoztunk, erről beszélgettünk. Újdonság volt, hogy párbeszédes formában hallgatták a gyerekek a bevezető szöveget, de ez mindenképp felkeltette a figyelmüket, és jobban motiválta őket a feladatok megoldásában.
Milyen témákról beszélgettetek a képek megtekintése és az alkotó tevékenység közben?
A családi eseményeken olyan kérdések kerülnek szóba szülők és gyerekek között, amelyek más alkalommal nem merülnek fel, nem találhatóak az iskolai tananyagban, teljesen eltérőek a mindennapi problémáktól, és számomra talán ez a legizgalmasabb ezeken a rendezvényeken.
Egy ilyen helyzetben bátrabban beszélgetünk szobrokról, festményekről, mint amikor önállóan megyünk el egy kiállításra, mert itt megerősítést kapunk, és még egy tárlatvezetés sem indít el olyan beszélgetéseket, mint egy múzeumpedagógiai foglalkozás. Például sokat fogunk majd beszélgetni arról, hogy régen mit gondoltak a gyerekekről, milyen szerepük volt a családban vagy a társadalomban, és ezután valószínűleg a programon résztvevő felnőttek is jobban elgondolkoznak majd a gyerekek helyzetéről.
Változó, hogy egy-egy családi rendezvényen mekkora szerepet szánnak a szülőknek, mennyire számítanak az együttműködésükre. Ezen a programon a gyerekek részben olyan feladatokat kaptak, amelyek megoldásához szükség volt szülői segítségre. Milyen érzés volt a felnőtteknek közösen alkotni gyermekeikkel?
Hogy egy családi rendezvényen mennyire dolgoznak együtt a gyerekek a szülőkkel, az változó; néha az apróságok önállóan szeretnék megoldani a feladatokat, néha a családok közösen valósítják meg a gyerekek ötleteit, néha a mechanikus munkát vagy a nehezebb technikai megoldásokat bízza a gyerek a szülőre, néha pedig egyáltalán nem nyúlnak bele a szülők az alkotásba, csak figyelik a munkát. Előfordul, hogy csak a szülők dolgoznak, és nem ritka, hogy magára hagyják a gyerekeket és a kiállítást nézik.
Általában mindenki nagyon jó hangulatban dolgozik, szívesen alkotnak a szülők is, élvezik, hogy kizökkennek a hétköznapokból, és bár otthon is alkothatnának a családok közösen, itt mégis nagyobb a motiváció, a kitartás és az elmélyülés. Jó volt látni, hogy nagyon sokan eljöttek erre a rendezvényre, jó érzés lehetett a gyerekeknek, hogy róluk szólt a kiállítás, örültek a témának. Egy ilyen családi program, amelyiken a műalkotásokról való beszélgetés mellett közös alkotás is készül, olyan szituációt teremt, amelyben a szülők jobban megismerhetik gyermekeiket és saját magukat is.
Következő családi program a GYEREK/KOR/KÉP kiállításon:
Holdlakók a Földön ‒ 2017. január 28., szombat 11-13 óráig
A kiállítás 2017. február 19-ig tekinthető meg a Vármúzeumban.
A felmérésnek köszönhetően Csontváry Kosztka Tivadar festéstechnológiájáról, anyaghasználatáról is többet tudhat meg a szakma és a közönség.
