©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Tipp szmog és hideg ellen

A múzeumig el kell ugyan jutnunk, de ott már a szennyezett levegő helyett garantáltan kultúrát szívhatunk magunkba. Sőt, egyelőre még fűtenek is.

A múlt héten véget ért a múzeumok őszi fesztiválja, de ez korántsem jelenti, hogy az őszi múzeumi programok is lezárultak volna. Sőt! Most jött el az új kiállítások és a hozzájuk kapcsolódó rendezvények ideje.

 

Ma igazi újdonsággal nyit a Magyar Természettudományi Múzeum, mostantól bárki számára látható az a kiállítás, amely magyar dinókkal, világító ásványokkal foglalkozik. Ahogy a Természettudományi Múzeum kiállításain megszokhattuk – az ingoványos talajt jelentő múzeumköltöztetési tervek ellenére – most is látványos tárlatra számíthatunk. Az Eltűnt világ – A dinoszauruszok kora Magyarországon című tárlaton testrekonstrukciók, teljes csontvázak és eredeti leletek várják a látogatókat. Megtekinthető a Hungaroszaurusz és a Pneumatoraptor teljes csontváza, valamint a világszenzációnak számító Ajkaceratops koponyarekonstrukciója. Az érdeklődők egy hídon átsétálva figyelhetik meg, amint az életnagyságú őskrokodil, az Iharkutosuchus kimászik a vízből. A különleges látványt a folyóparti mocsár fajai teszik felejthetetlenné: 4 méteres Hungarosaurus tormai, 2 méteres növényevő dinoszaurusz, egy Rhabdodontida és a pulyka nagyságú Pneumatoraptor fodori. A kréta időszaki mocsár fölött óriási, mintegy 6 méteres repülő hüllő, a Bakonydraco galaczi portyázik. A közönség valamennyi, az iharkúti lelőhelyről előkerült őshüllő- és dinófaj eredeti leleteit megtekintheti a kiállításon.

A vállalkozó kedvűek kipróbálhatják a Microsoft Surface interaktív számítógépes technikát is: a speciális program segítségével bárki beléphet a dinók eltűnt világába, a kontinensek mozgatásával a Föld hajdani képével is megismerkedhet. A „dinoöltöztető” játékban a dinók csontjait kell összerakni, a csontvázra izmokat és bőrt helyezni, hogy életre keljen két magyar dinoszaurusz.

Ugyanakkor ma és holnap a Magyar Tudomány Ünnepe alakmából (november 19–20. 11-től 16 óráig) interaktív programok is várják a látogatókat, amelyek segítségével betekinthetnek a múzeum kutatómunkájába.

 

Komáromi szekeresgazdák

Ha friss kiállítást szeretnénk látni, a hétvégén Komáromban is szerencsét próbálhatunk, ahol tegnap óta a város híres mesterségeit bemutató kiállítássorozat legújabb állomásaként a szekeresgazdák életéről tudhatunk meg újdonságokat.

A szekeresgazdák egészen a második világháború utánig végeztek fuvarozást. Az 1920-as években Komáromban 112 szekeresgazda-család, mintegy 500 ember lakott, így ma mindkét Komáromban élnek szekeresgazda-származású családok, akik emléktárgyaikkal gazdagították a kiállítást.
A tárlaton látható a gazdák sötétkék posztóból szabott nadrágból, mellényből, dolmányból és mentéből álló díszruhája különböző menteláncokkal és gombokkal, melyek családi tulajdonban álltak, és apáról fiúra szálltak.
A szekeresgazdák különleges ünnepségeken lovas bandériummal vonultak ki. Vezetőjük a maguk választotta kapitány volt, tisztségviselőik a zászlótartó, az alabárdos és a két buzogányos. A kiállításon látható a bandérium 1924-ben készült zászlója.
A tárlat fényképen mutatja be a komáromi református templomot, amelynek építése a szekeresgazdák összefogásának erejét mutatja. Az 1785-ben kezdődött munkához rengeteg vörösfenyőre volt szükség. Mivel a közelben nem tudták beszerezni, Szerbiáig mentek a faanyagért. A kivétel nélkül református vallású gazdák 200 szekérből álló, hatalmas karavánnal szállították haza az óriás szálfákat.
A múzeumban Végh László héregi bognármester alkotásai is láthatók, aki a különböző típusú szekerekről saját kezűleg készített, méretarányos makettjeivel járult hozzá a tárlat látványossá tételéhez.
A kiállításhoz kapcsolódva szombaton és vasárnap Pityke, paszomány, szekeresgazdák viselete és életmódja címmel rendeznek konferenciát a Komárom-Esztergom Megyei Népművészeti Egyesület szervezésében csipkekészítők, gombkötők és paszományos iparművészek részvételével.

Székesfehérvári kalapok

Székesfehérvárra ezen a hétvégén méltósággal tértek vissza divatból kivonult kalapok. Az 1900-as évek elején viselt „malomkeréknyi” kalapoktól a svájcisapkákig sokféle formájú fejfedő látható a kalapdivat változását az 1900-es évektől 1950-ig bemutató, pénteken a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban megnyitott kiállításon.

A múzeum két éve elindított, Amiért megőrülnek a nők című divattörténeti sorozatának immár harmadik tárlata – a retikülök és a női topánkák változásainak bemutatása után – fotókkal, illusztrációkkal és eredeti darabokkal szemlélteti, milyen fejfedőt viseltek a különböző korokban Magyarországon a hölgyek.

A kiállítás bemutatja, hogy az 1900-as években a módosabb hölgyek ruhatárából nem hiányozhattak a nagy karimájú, gazdagon díszített kalapköltemények. Az első világháború után a frizuradivat átalakulásával a harang formájú fejfedők, turbánok, később a lefelé szélesedő, lámpaernyőhöz hasonló formájú darabok, majd a tokkalapok, svájcisapkák jöttek divatba. Az 1950-es évektől a kalapok nagyrészt eltűntek a hazai utcaképből, és bár Nyugaton napjainkban is fontos kiegészítői az elegáns hölgyek öltözékének, nálunk kevesen hordják őket.

A székesfehérvári kiállításon lehetőség nyílik arra, hogy a látogatók felpróbáljanak egy-egy – természetesen nem muzeális értékű – kalapot.

Képzőművészet Szegeden

A hétvégén Szeged sem marad új kiállítás nélkül, a Kass Galériában Keresztes Dóra és Orosz István grafikusművészek alkotásaiból nyílik kiállítás. Ezúttal a házaspár animációs filmjeit mutatják be, de a mozgóképek mellett különös optikai játékokat rejtő grafikákkal is találkozhatnak az érdeklődők. Az Arcok című tárlat november 18-tól fogadja a látogatókat.

Mindkét művész grafikusként kezdte a pályáját – Keresztes Dóra Kass János tanítványa volt –, de később az animáció is fontos szerepet kapott munkásságukban.

Míg Keresztes rajzfilmjei főként a gyerekeket szólítják meg, Orosz fanyar humorú animációi elsősorban a felnőtteknek szólnak. Mindkét művész alkotásaiban központi szerephez jut a határtalan fantázia: Keresztes Dóra a szárnyalás mestere, míg Orosz István az optikai játékok szerelmese. Orosz grafikái más-más szemszögből szemlélve új értelmet nyernek – egyik sorozatán például a hétköznapi cselekvések koponyákat formáznak. Más rézkarcain a tájképekből körvonalazódnak ki híres művészek portréi, így sejlenek fel Mozart, Liszt vagy Dürer vonásai. A kiállítás egyik érdekessége a Printers című nyomat, mely fejjel lefelé fordítva teljesen új jelentésre tesz szert.

A Kass Galériában a grafikák mellett hat animációs film is megtekinthető, többek között az Álomfejtő és a De Profundis, melyek mellett a házaspár eddigi egyetlen közös alkotását, az Arcok című kisfilmet is láthatja a közönség.

 

Ezen a héten a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum is új kiállítással kedveskedett a látogatóknak: A tervasztaltól a harcmezőig – a magyar kézifegyverek 100 éve címmel adtak át egy új tárlatot. A tárlat megemlékezik a legnevesebb magyar konstruktőrökről, például Király Pál, Kucher József munkásságáról is.

Mint Benkő Tibor, a honvéd vezérkar főnöke megnyitóbeszédében kiemelte, tizenöt év szünet után látható újra fegyverkiállítás a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban. Az intézet földszintjén két teremben, egy esztendeig látható kiállítást kétéves kutatómunka előzte meg. A bemutatott tárgyak között vannak „míves” darabok és olyanok is, amelyek a legkorszerűbb technikát képviselik, köztük például a Gepárd és Szép típusú mesterlövészpuskák.
A vezérezredes elmondta, hogy a magyar fegyvergyártást a kezdetektől napjainkig bemutató tárlaton a látogatók megismerhetik azt a „tudást, eltökéltséget, akaratot”, ami a magyar konstruktőröket jellemezte. Szerinte a hazai hadiipar sokszor adott világszínvonalú eszközöket a világnak.
A kiállítás a 19. századi magyar fegyvergyártás legszebb darabjaival indul, a pest-budai, szegedi fegyvergyártó családok termékeivel. Itt látható például az a Kirner József készítette pisztolypár, amely az 1846-os pesti iparművészeti kiállításon aranyérmet nyert, és Kossuth Lajos is elismerően nyilatkozott róla. A látogatók megismerkedhetnek a Fegyver és Gépgyár Rt. munkásságával, ismétlőpuskáival, vagy a Danuvia Részvénytársaság hadieszközeivel is. Ez utóbbi kísérleti üzemben dolgozott a Király-géppisztoly atyja, Király Pál, illetve az a Kucher József, aki emlékének több vitrint is szenteltek a szervezők. „Ő volt az, aki Király Pál bonyolult elképzeléseit a gyakorlatban is meg tudta valósítani” – mondta a megnyitón Soós Péter, a kiállítás kurátora, majd arról is beszélt, hogy Kuchert 1953-ban kémkedés vádjával elítélték, akasztását többször „elpróbáltatták” vele, a börtönévei alatt mégis több terve született.
A tárlat a modern mesterlövészpuskák bemutatásával zárul, itt láthatók például a Gepárd mesterlövészpuskák, valamint azok a rombolópuskák, amelyeket ma is használnak. Soós a kiállított eszközről megjegyezte, több mint hatezer lövést adtak le vele, de még mindig tökéletesen működik.

Kapcsolódó cikkek:
Ősszel a múzeumok fesztiváloznak
Szeresd Kőbányát, szeresd a családod!
Műhely a kiállítótérben

Cimkék:
kiállítás, Természettudományi Múzeum,dinoszaurusz, kalap