Take Over Museum

Közösségi részvétel a múzeumban

Angliai példa arra, hogyan vegyük figyelembe gyerekek és fiatalok véleményét a múzeumban, hogy olyan intézmények születhessenek, ahol fiatalok és idősek, felnőttek és gyermekek jobban megérthetik egymást, és tanulhatnak egymástól.

Cikk küldése

e-mail:

A múzeumpedagógia angliai képét az elmúlt hét évben nyomon követve találtam egy olyan visszatérő témát, amely egyre gyakrabban bukkan elő, s amely arra inspirált, hogy közelebbről megismerkedjem a dologgal. Ha az Egyesült Királyságban az úgynevezett közösségi részvétel fogalmáról esik szó, akkor az a gyakorlatban bizonyos döntések átadását jelenti a közösségek számára, így a mostani, jelenlegi potenciális múzeum látogatóknak is. A közösségi részvétel leegyszerűsítve azt jelenti, hogy meghallgatják és megfontolják, mi az, amit a látogatók akarnak, és megpróbálják beépíteni a múzeum mindennapi működésébe. A közösségi részvétel fogalma, mely először az 1970-es években kapott széleskörű figyelmet, mára mindennapos kifejezéssé vált olyan pedagógusok között, akik múzeumban, levéltárban, könyvtárban vagy műemléki helyszíneken dolgoznak muzeológusok, levéltári, könyvtári és műemléki szakemberek körében.

De mit is jelent a „közösség” szó az Egyesült Királyságban?

Alapvetően olyan emberek csoportját, akik közös érdekekkel és jellegzetességekkel bírnak, és azokat fel is ismerik, gyakorolják. Egy olyan multikulturális országban, mint amilyen az Egyesült Királyság, a „közösségek” kifejezés nem csupán azokat jelöli, akik közel laknak egymáshoz (a mi esetünkben a múzeumokhoz). Jelenti azonos korú emberek csoportját is, például fiatalokat, vagy akár az időskorúakat; sőt, a közösség fogalma érintheti azt a kérdéskört is, hogy miképpen szólítsunk meg olyan embereket, akik egy, vagy több etnikai csoporthoz tartozónak vallják magukat.

Amikor közösségeket és azokon belül egyes embereket bevonunk a múzeum működésébe, a döntéshozatali mechanizmusban részt vesznek múzeumi szakemberek és önkéntesek az első lépéstől az utolsóig. Mivel minden helyzetnek, programnak, kiállításnak, amely a múzeum falain belül zajlik vagy készül, megvannak a maga megvalósítási lehetőségei, a látogató bevonása azt is jelenti, hogy megismertetjük vele az adott intézmény helyzetét: azaz megismertetjük vele, meddig képes saját határait feszíteni a múzeum ahhoz, hogy az adott programot megvalósítsa.

Take Over Museum, azaz Vedd át a Múzeumokat

A múlt év végén találtam egy példát a közösségek bevonására. A programról, melynek neve Vedd át a Múzeumokat, a Gyerekek a Múzeumban (Kids in Museums) nevű honlapon olvastam. A Vedd át a Múzeumokat 2010-ben indult, együttműködésben a Gyermekvédelmi Biztos hivatalával (Children’s Commissioner). Mindkét szervezet a gyerekek és fiatalok véleményének figyelembe vételét propagálja, hangsúlyozza annak fontosságát, hogy közösségükben minél nagyobb befolyással élhessenek, és hallathassák hangjukat. Úgy vélik, hogy a fiatalok és gyerekek igényeinek érvényesítése segít az adott közösség intézményeinek gyermekbaráttá alakításában. Olyan intézmények születhetnek ezáltal, ahol fiatalok és idősek, felnőttek és gyermekek jobban megérthetik egymást, és tanulhatnak egymástól.

Tavaly november 11-én került sor Vedd át nap megrendezésére. Amíg a Vedd át nap programjaiban bármilyen szervezet részt vehet, addig a Vedd át a Múzeumot ennek egy leágazása, mely a társadalom egyetlen szférájára koncentrál. Hogy hogyan is működik a dolog? A résztvevő múzeumok, galériák, műemléki helyszínek gyerekekkel és fiatalokkal dolgoztak együtt már a Vedd át nap előtt is, hogy felkészítsék őket mindarra a munkára, mely a Take Over Day napján rájuk várt. Ez azt jelenti, hogy a múzeumi munkatársak előzetesen többször is találkoztak a gyerekekkel, hogy megismerkedjenek velük, hogy azután csapatban, együtt tervezzék meg, milyen munkára, feladatokra számíthatnak a Take Over Day napján. A Kids in Museums honlapján sokféle példa található ezekre a munkákra.

Több reklámot a programoknak!

A Henley-on-Thames-beli Folyami és Evező Múzeumban tízéves gyerekek első világháborús tárgyakat választhattak ki a gyűjteményekből, mini-kiállítást készítettek, és sajtóközleménnyel indították útjára a tárlatot. „Nekem az tetszett a legjobban, amikor a tárgyakat a vitrinekbe tettük. Nagyon élveztem. A kedvenc részem az volt, amikor fehér kesztyűt viseltünk, amikor válogattuk a dolgokat” – mondta egy hatodik osztályos résztvevő.

A wolverhamptoni Művészeti Galéria és Múzeumban 13 fiatal számolt be arról, hogy szerintük mi volt az, ami sikeres volt, és mi az, ami nem ment. „Több hasonló programot akarunk a korunkbelieknek – nem öt év alattiaknak és nem az idősebb korosztálynak, hanem a tinédzsereknek!” – jelentették ki. Arra kérték a múzeum vezetését, fordítson nagyobb hangsúlyt a reklámra, hogy lehessen tudni: mivel várják a tizenéveseket, hogy minél többen értesülhessenek róla és eljöhessenek. A srácok annyira fellelkesültek attól, amit ezen a speciális múzeumi napon csinálhattak, hogy már most érdeklődtek a szakmai gyakorlat lehetőségei iránt. „Biztos, hogy újra és újra eljövünk ide, annyira tetszett a Take over Day”– mondták.

Azok, akik ismerik az Egyesült Királyságbeli kezdeményezéseket, igazán tudják értékelni azt az elkötelezettséget, ahogyan a különböző, a múzeumi ügyben érdekelt hivatalos testületek megpróbálják segíteni mindazokat, akik akár csak egy egérkattintással is jelzik, hogy szívesen csatlakoznak. Az Internetről letölthető anyagok állnak rendelkezésre, melyek útmutatók és források is egyben pedagógusok és programszervezők számára. Ezek között minden olyan anyag megtalálható, melyek az intézmények számára hasznosak lehetnek: használati útmutatók, szórólap és sajtóközlemény minták, visszajelzés kérdőívek, személyzet trikó sablonok, köszönő oklevelek, stb

Biztosan sokakban felmerült már, hogy szeretnének közelebbről megismerkedni a különböző közösségek bevonásának rejtelmeivel, lehetőségeivel, hiszen szívesen vennék, ha különböző közösségek tagjai részt vennének intézményük programjain. Esetleg szeretnének a magyarországi nemzeti kisebbség tagjaival együtt dolgozni. A lehetőség adott az első lépés megtételére: csak egy egynapos programot kell jól megszervezni hozzá!

Nyilván sok helyen bonyolítottak már le idehaza is hasonló projektet, ha van kedvük írni a tapasztalatokról, a honlap fenntartói örömmel teszik közzé mindazt, amit ezzel kapcsolatosan megosztanának.

Fordította: Gönczi Ambrus