Halasi a csipke, éltető a víz, illúzió a valóság
Hétvégi programajánló
Az adventi készülődés közepette kis ráérős bóklászást kínálunk a frissen nyílt kiállításokon.
MTI - MMO |
2012-12-14 08:14 |
Cérnába szőtt évszázad
A 110 éves halasi csipke történetét mutatja be csipkéken, félkész munkákon, munkaeszközökön, fényképeken, rajzokon, okleveleken és bélyegeken keresztül a budapesti Iparművészeti Múzeum. 1902-ben az Iparművészeti Társulás karácsonyi kiállításán mutatta be először a halasi csipkét Dékáni Árpád, a halasi csipke feltalálója, a magyar háziipari mozgalom egyik elindítója. A korai halasi csipkék a szecesszió kiemelkedő darabjai, amelyek a szecessziós kiállítások és nemzetközi csipkekiállítások állandó szereplői Magyarországon és külföldön egyaránt. A kezdeti munkákban a vastag és a vékony lencérnás, valamint a színes selyemszálas csipkéket készítettek, melyeket eleinte viselet-kiegészítőnek, szegélydísznek, tarsolyok, legyezők szépítésére és egyházi ruhák díszítésére használtak. A 30-as évektől kezdődött a "terítő korszak", akkor készültek csipkeképek is. A halasi csipke kedvelt diplomáciai ajándék is már a 20. század elejétől. Roosevelt egykori amerikai elnök felesége színes legyezőt kapott, Zita királyné tarsolyt, legyezőt és terítőt 1916-ban, Julianna holland trónörökös esküvőjére nagy terítőt, később gyermekkocsi-takarót vett át a halasiak ajándékaként. A régióban az 1560-as évektől ismerték a csipkeverést, de a csipkevarrásnak nem volt előzménye Magyarországon, az első a halasi volt, amelyet Dékán Árpád, a szecesszió formavilágát a magyar népművészet mintakincseivel ötvözve tervezett, az ő munkásságát Markovits Mária éltette tovább. Nevéhez fűződik a halasi csipke egyedisége, mert a szövőöltést vagy stoppolást alkalmazta és ez kicsit szövetjelleget adott a csipkének. A kiállítás 2013. február 24-ig látható.
Pázmány relikviák
Pázmány Péternek ajándékozott díszkötéses munkák, korabeli történeti és politikai nyomtatványok mellett a bíboros-érsek által az 1635-ben Nagyszombaton létrehozott egyetem alapítólevele is megtekinthető az ELTE Egyetemi Könyvtárában rendezett kiállításon, március 29-ig. A kötetek ugyan 1782 óta részei az ELTE könyvtára állományának, azonban csak az idén, egy új tudományos módszerrel azonosította azokat Knapp Éva irodalomtörténész. A kulcs a kötetekbe bejegyzett 1637. március 19-i dátum volt, a bíboros halálának napja, amelyet a jezsuita könyvtárosok írhattak bele a nyomtatványokba. Pázmány Péter végrendeletében a pozsonyi jezsuita kollégiumra hagyta könyvtárát. Miután Mária Terézia 1773-ban feloszlatta a szerzetesrendet, annak államosított köteteit az Egyetemi Könyvtár segédőre, Kovachich Márton György válogatta ki és szállíttatta az akkor Budán működő intézménybe. A tudós valószínűleg nem tudta, hogy az esztergomi érsek magánkönyvtárának darabjait is Budára küldette, mert azokban semmilyen módon nem tüntették fel az egykori tulajdonos nevét. A kiállítással a könyvtár és az egyetem tisztelegni kíván a 375 éve halott egyetemalapító bíboros-érsek emléke előtt.
Az éltető víz
A víz az élet forrása és egyik nélkülözhetetlen fenntartója. Jelenléte meghatározza mindennapi életünket. Létezését természetesnek vesszük A Föld vízkészletét a napjainkban egyre jobban fenyegető veszélyeket és a vizek fokozott védelmét bemutató kiállítás nyílik a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban. A kiállítás szemléletváltást sürget a vízgazdálkodásban és a lakossági vízhasználatban természetes vizeink fokozottabb védelme érdekében.
A látogatókat szeretnék a takarékosabb fogyasztási szokásokra ösztönözni. A kiállításon korabeli hajómalom, öntözőkerék, lajtos kocsi, élethű kerekes kút víztároló, hordozó- és szállítóedények, korsók, kancsók, kútvödrök, régi szódásüvegek, valamint halászati eszközök makettjai láthatók.
A múzeum profiljának megfelelően a hangsúlyt a mezőgazdasági termelés és a víz kapcsolatának bemutatására helyezi, hiszen a mezőgazdaság különböző területein történő vízhasznosítás nemcsak agrártörténeti szempontból érdekes, hanem jó példája a környezetét a maga hasznára átformálni kívánó ember sikereinek és kudarcainak is.
Valóság és illúzió
Kiállítás a cirkuszról és a varietéről a Fővárosi Nagycirkuszban. A február 3-ig látogatható tárlaton festmények, szobrok, grafikák és alkalmazott grafikák mellett illusztrációk, textilek, kerámiák és fotók egyaránt láthatók. A Maciva Magyar Cirkusz és Varieté Nonprofit Kft. és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE) közös pályázatára a képző- és iparművészet, valamint a fotóművészet területéről több mint 300 mű érkezett cirkusz és a varieté témakörben. Az alkotásokból szakmai zsűri válogatta ki a darabokat és állította össze a kiállítást azzal a céllal, hogy bemutassa a cirkusz és varieté világának megjelenését a vizuális művészetek különböző területein, ráirányítva a figyelmet a művészet és a kultúra egymástól eltérő szegmenseinek kölcsönhatására. A cirkusz nem csupán szórakoztat és intenzív élményeket nyújt de olyan összművészeti látvány- és gondolatvilágot teremt, amely mindig inspirálóan hatott más művészeti ágakra.
S. Faragó Gyöngyi: Az igazi gyémánt