Múzeumi trükkök Londonból
BESZÁMOLÓ
Látogatóbarátság angolosan. Közönségkapcsolati szakemberek osztják meg az általuk tapasztalt jó példákat, ötleteket.
| Hanula Viktória - Oravec-Kis Éva |
2014-01-16 13:34 |
London az Európai Unió legnagyobb területű és legnépesebb városa, mozgalmas történelme és kulturális sokszínűsége mellett elmondhatjuk, hogy izgalmas a múzeumi háttere is. Rövid látogatásunk alatt – ahogyan előre sejtettük – ámulatba ejtő, gazdag kiállításokkal és rengeteg emberrel találkoztunk az épületekben. De honnan tudja mindenki a hatalmas múzeumépületekben, mit hol talál? A családok, gyerekek láthatóan szívesen és jókedvűen sétáltak a terekben, és fedezték fel a kiállításokat. Hogyan tudták megnyerni őket a múzeumok? Hogyan működhetett mindez ennyire magától értetődően, ennyire egyszerűen? A brit és magyar múzeumok financiális hátterét figyelmen kívül hagyva a kint megtapasztalt, hihetetlenül sok kisebb-nagyobb „csodát” szeretnénk írásunkban átnyújtani további felhasználásra, ötletelésre a kollégáknak, hogy a látogatók még jobban érezhessék magukat múzeumaink falai között.
Kivétel nélkül elmondható, hogy mindegyik intézményben nagyon figyelnek a látogatók széles körű tájékoztatására. Gazdag, de átlátható honlapokkal rendelkeznek, ahol a teljesség igényével valóban minden megtalálható (pl. www.nhm.org, www.britishmuseum.org). A közösségi tereket mindenütt gondosan kialakították a látogatók számára szükséges infrastruktúrával. A megfelelő létszámú és felkészültségű múzeumi személyzet az információs pultban és a fogadóterekben, kiállítóterekben készséggel segíti a látogatókat, munkájukat több intézményben önkéntes segítők támogatják (megszervezésük valószínűleg külön személyzetet igényel). Az épület falain színes térképeken tájékozódhatunk, és emellett mindenki részletes térképet vehet magához, amelynek árát (1 £) adományként fogadják. Ezenkívül, ha valakinek nincs kedve vagy ideje az egész múzeumot végignézni, ami például a Victoria&Albert Museum, National Gallery vagy a British Museum esetében valóban nagy vállalkozás, külön leporellókon mutatják be, melyek azok a nagyon híres, különleges műtárgyak, amelyek 1-2 óra alatt felkereshetők, és pontosan meghatározzák az elérési útvonalukat, esetleg még rövid ismertetőt is adnak róluk. További leporellókon ismertetik az adott időszak programjait (általában 3-4 hónapra bontják le).
A legtöbb kiállításban kedvünk szerint fotózhattunk, ahol viszont nem, a teremőrök figyelmeztették a mégis próbálkozó látogatókat, akik a legtöbb helyen nem ezzel találkoztak. A – szerintünk – uralkodó szemléletet a Kensington-palota honlapján remekül megfogalmazták: szabad fényképezni az épületben, de közben figyeljenek az épületre és a többi látogatóra. A fénykép csak egy dolog, amit hazavihet a látogató a múzeumból, de emellett ügyeljen rá, hogy a történetet is vigye magával. A fotózási lehetőségekről a múzeumok honlapján előre érdemes tájékozódni.
A gyerekekről sehol sem feledkeznek meg. A Westminster apátságban például kitölthetnek egy feladatlapot (minimum 5 nyelven, hozzá csíptetős táblát is kapnak), amely egyúttal az apátság felfedezéséhez is segítséget nyújt. A helyes válaszokért jutalmul az ajándékboltban csoki aranypénz jár. Az apátságban tizenkét nyelven érhető el audio guide (magyarul is, és a belépőjegy ára tartalmazza a szolgáltatást), és ha a menüből a megfelelő opciót választjuk ki, egy-egy részletéről vagy valamely történelmi személyről még több érdekességet tudhatunk meg.
A gyerekek számára szinte természetes módon külön kuckókat, játszótereket alakítottak ki az egyes múzeumokban. Ám nemcsak rájuk figyelnek, hanem arra is, hogy a felnőttekhez minél jobban eljusson a közvetíteni kívánt tartalom, és számukra is gyakorlati élménnyé varázsolják a kiállítás nyújtotta vizuális élményt. A Természettudományi Múzeumban a termeket végig interaktív eszközökkel szerelték fel, így a kiállítás önálló felfedezésre is alkalmas. Érintőképernyős gépek, mikroszkópok, megfogható tárgyak, filmek, videók gazdagítják a múzeumi élményt, telefonkagylókban hallhatók az állathangok. Ezeknél az eszközöknél figyelnek a korosztályi különbségekre, hogy mindenki felérje, kis dobogókat helyeznek el előttük. A Science Museum – a támogatóiknak is köszönhető – hihetetlen technikai színvonalú interaktív terei mellett a legkisebbeknek (akár 2-3 éves korosztálynak) egy külön sarkot alakítottak ki, ahol számukra izgalmas játékok találhatók. Ugyancsak interaktív területeket alakítottak ki a Tate Modern tereiben is a felnőtteknek és a gyermekeknek.
Igazán egyszerű és követhető példa a Tate Modern kiállításához tartozó terem, ahol a látogatók a bemutatott művekhez kapcsolódó egyszerű feladatok közül választhatnak, és elkészíthetik saját rögtönzött alkotásaikat, melyeket aztán a közös falra helyezhetnek. Az alkotáshoz tömbökből letéphető, egyszerű feladatokat tartalmazó cédulákat helyeztek el. Például: A szürreális tárgy – Rajzoljon egy tárgyat az álmaiból. Talál hasonlót a galériában a műalkotások között? Másik példa: Automatizmus – Mozgassa a kezét a papíron véletlenszerűen akár írás, akár rajz formájában, ellenőrzés nélkül, hogy engedje beszélni a tudatalattiját! Talál a galériában a műalkotások között olyat, amelyen úgy tűnik, hogy a művész ezt a technikát alkalmazta? Ami legjobban tetszett: A lapon egy hosszában elvágott fa erezete halványan látszik. Frottage and grattage – Mire emlékezteti a lent látható faerezet? Használja kedve szerint a rajzolás megkezdéséhez! Megtalálja ennek a technikának a használatát a „Poetry and Dream” galériákban. Továbbá: Kettős kép – Mutassa be a barátjának a galériában látott egyik képet, és kérje meg, hogy rajzolja le ide! Most menjenek vissza együtt a galériába, és hasonlítsák össze a rajzot az eredetivel. És még számos hasonló játékos feladat sorakozik a pulton, a megoldások pedig a fölöttük lévő nagy táblán gyülekeznek.
Szintén izgalmas a múzeumi tagság lehetősége, amellyel különleges előnyökhöz juthatnak. A lehetőséget külön hirdetik a felnőtteknek és a gyerekeknek, nem csak maguknak vásárolni, hanem másoknak ajándékozni is lehet. A múzeumi tagság előnyei a British Museumban a felnőtt látogatók számára, hogy minden kiállítás ingyenes, múzeumi magazint kapnak, 10% kedvezmény jár a múzeumi boltban, és így tovább, de a legérdekesebb, hogy a kiállítótérben külön termeket különítettek el számukra. A gyermek tagok például évente hatszor éjszaka mehetnek be a kiállításba, gyerekmagazint és születésnapi kártyát kapnak, illetve a tagság kezdetekor ajándékcsomagban részesülnek. A múzeum köré létrehozandó támogató civil kör kialakításához ez nagyszerű lehetőség.
Kiállításrendezés szempontjából ugyancsak sok izgalmas dologgal találkoztunk. Sok helyen a megszokottól eltérő szemszögből vizsgálhatjuk a kiállított tárgyakat (Natural History Museum, Science Museum). Karzatokról tekinthetünk le vagy egy hosszú rámpán haladhatunk végig, ahonnan új nézőpontok, felfedezési lehetőségek nyílnak meg. A feliratok színe is jelzésértékű, térképekkel és képekkel egészítik ki őket, egy-egy interaktív eszközből pedig minimum 2-4 darab található kint, hogy egyszerre több ember is kipróbálhassa őket.
Érdemes néhány szót szólni a Natural History Museumban kiállítási egységenként elhelyezett élménygyűjtő szigetekről, a NaturePlus program kiállításban elhelyezett egységeiről. Az ilyen szigetekhez tartozik egy könnyen kezelhető érintőképernyős adatbázis, amelyből a látogató kiválaszthatja, mi az, amiről több információt szeretne hazavinni, majd a kihelyezett képes kártyák közül kiválasztja az egyiket, és beszkenneli a vonalkódját. A múzeum honlapján a kártyán található számsor segítségével a NaturePlus szolgáltatásban olvashatja a múzeumban kiválasztott tartalmat.
A gyönyörűen felújított Kensington-palotában az egyik legrokonszenvesebb dolog az volt, ahogyan a múzeumi szabályokat igyekeznek a látogatókkal megismertetni. A kordonokra aranyszínű kartonból kivágott őröket fűztek fel. A kiállítóterekben több játékot helyeztek el, a kiállításokat korhű ruhába öltözött személyzet keltette életre, mesélt a látogatóknak. Mulatságos volt látni, hogy például a mellékhelységek vagy a lift piktogramjai koronát viselnek.
A látogatóbarátság fogalma tehát nagyon sokrétű és tág. Képzeljük hát, hogy a saját múzeumunk látogatói vagyunk; hogyan érezhetnénk ott jobban magunkat? Ehhez mérten gondolkodjunk azokon a lehetőségeken, amelyeket megvalósíthatnánk látogatóink érdekében. Kiállításrendezés, kiadványkészítés közben újabb nézőpontok is előtérbe kerülhetnének, és nem szabad megfeledkezni a látogatók aktivitásigényéről sem. Az interaktivitás helyesen alkalmazva nem von le a kiállítások tudományos hiteléből és értékéből, az apró figyelmességek olykor igen sokat jelentenek.
A fotókat Hanula Viktória, Mohai Eszter és Oravec-Kis Éva készítette.
