Vissza mindent az alapokig
NÉPESSY NOÉMI
Népessy Noémi, az Óbudai Múzeum – Goldberger Textilipari Gyűjtemény igazgatója tegnap vehette át a MúzeumCafé Díjat. Az alapokról beszélgettünk!
| Berényi Marianna |
2014-03-20 15:45 |
Népessy Noémivel személyesen egy olyan workshopon ismerkedtem meg, ahol egy készülő helytörténeti kiállítást vitattuk meg, azaz szedtük közösségi üzemmódban ízekre. Noémit akkor azért hívta meg a kiállítást rendező múzeum, mert sikeresen revitalizálták az Óbudai Múzeumot, új, népszerű kiállítást alakítottak ki, amellyel, illetve az ott rendezett programokkal eredményesen szólították meg az óbudaiakat. A MúzeumCafé Díj viszont már egy másik projekt „következménye”: a kitüntetésről döntő zsűri a Goldberger-gyűjteményt bemutató múzeum felújítását ismerte el vele. Népessy Noémivel a sikerhez vezető útról beszélgettünk, amely könnyen összefoglalható: a látványos kiállításokhoz nem elegendő a pályázati támogatás és a jó marketing. Az eredményes múzeumi munka alapja az innovatív szemléletű múzeumi menedzsment és a szakmailag felkészült, kreatív és elkötelezett csapat.
Fotó: Villányi Csaba / Flashback Photo / Múzeumcafé
Amikor Népessy Noémi 2008. július elsején elfoglalta az Óbudai Múzeum igazgatói székét, maga sem gondolta, hogy az általa vezetett intézmény bővülhet az évek során.[1] Főleg azt nem, hogy néhány év eltolódással, 2012-től a helytörténeti múzeumban elvégzett munkát egyszer majd meg kell ismételnie egy ipartörténeti gyűjteményben. Ahogy fogalmazott, egymás után két működésképtelen intézményt kapott, ahol fenekestül fel kellett forgatni mindent. – Mindkét intézményben súlyos gondok merültek fel az infrastruktúrával, a kommunikációval és a közönségkapcsolattal. Míg az Óbudai Múzeumban inkább a vezetőség munkája volt problémás, addig a textilipari gyűjteményben forráshiányra vezethetők vissza a gondok – mondta az igazgatónő, aki történész–muzeológusi oklevelét közgazdász diplomával is kiegészítette. – A feladat ugyanaz volt: vissza kellett bontani mindent az alapokig, rendet kellett tenni a raktárakban, át kellett tekinteni az állományt, hogy vissza építhessük a múzeumot. Óbudán ez 2008 és 2010 júliusa között történt meg, a Goldberger Múzeumban[2] 2011 novembere és 2013 szeptembere között. A helytörténeti múzeum bizonyos szempontból kedvezőbb helyzetben volt: volt raktár, nyilvántartás, raktári rend. Itt a 15-20 ezres műtárgyállomány revíziójával, gyűjteményelemzéssel kezdtünk. A Goldberger Múzeumban viszont háromféle leltárkönyvet találtunk, amelyek a 60-as, a 80-as, majd a 90-es évekből származtak, de nem volt közöttük átjárhatóság, a műtárgyak beazonosíthatatlanok voltak. Még nagyobb gondot jelentett, hogy a rossz raktározási körülmények következtében a műtárgyállomány súlyosan károsodott – fogalmazott Népessy Noémi. Így itt is a műtárgyállomány felmérésével és állományvédelmi munkákkal kezdődött a munkájuk, amely még mindig számos kihívást tartogat.
Fotó: Textilmúzeum.hu
Csak a raktárak, a műtárgyállomány rendezése után kezdődhetett meg mindkét intézményben az új állandó kiállítások kialakítása, amihez forrást kellett találni. Olvasd el cikkünket az Óbudai Múzeum kiállításáról! Ahogy az igazgató mondta, ebben a tekintetben az óbudai fenntartású intézmények szerencsések, hiszen a kerület vezetése elkötelezett a kulturális intézmények támogatása mellett, a mindkét múzeum felújítására nyert pályázati összeget csaknem ugyanennyivel kiegészítették. És a támogatások sora nem fejeződött be, hiszen az Óbudai Múzeum a közeljövőben újabb területekkel bővül, ahol a játékgyűjteményből rendeznek új állandó, interaktív kiállítást. A régi játékok új kontextusba kerülnek: egyfajta játékváros – városjáték születik majd, ahol a városi tér kapcsolja egybe a különböző korok tárgyait. A látogató itt is élvezheti majd a – már megszokott - kiállítások ötletekben gazdag interaktív elemeit, illetve a trendi látványvilágot. A másik új fejlesztés pedig a Zichy-kastély északi szárnyában indul – itt kortárs, tehetséggondozással is foglalkozó kulturális központ jöhet létre a Norvég Alap segítségével. Ha minden sikerült az Óbudai Múzeum hamarosan négy egységből álló komplexumként fogadja majd a látogatókat. A látogatók egymástól nem messze, külön-külön múzeumban ismerhetik meg Óbuda múltját, egyik jelentős gyárának történetét, a múzeum gyűjteményének egy jelentős szeletét, illetve a kerület képzőművészetét.
Népessy Noéminek és munkatársainak gratulálunk, cikkünket pedig hamarosan folytatjuk az Óbudai Múzeum és a Goldberger Textilipari Gyűjtemény két állandó kiállításának kritikájával.
[1] Népessy Noémi 1969-ben született Budapesten. 1998-ban végzett a Miskolci Egyetem történelem szakán, elvégezve a muzeológia specializációt is. Friss diplomásként rövid ideig egy fővárosi műkereskedelmi galériában dolgozott, majd 1999 végén került az akkor még csak helytörténeti gyűjteményként működő Óbudai Múzeumba. Hat és fél évet töltött itt, közben 2001-ben kulturális menedzseri képesítést szerzett az ELTE-n, 2006-ban pedig az Általános Vállalkozási Főiskola közgazdász szakán is lediplomázott. 2007-től másfél éven át Óbuda-Békásmegyer Önkormányzatában kulturális referensként dolgozott, ahol részt vett a kerület kulturális koncepciójának kidolgozásában. 2008-ban, amikor az önkormányzat az Óbudai Múzeum és a Platán Könyvtár összevonásával új intézményt hozott létre, megpályázta és elnyerte múzeumi szakmai igazgatói posztját. 2012. január 1-től az Óbudai Múzeum igazgatója.
[2] A gyár bezárása és a múzeum megnyitása között eltelt időszak azonban nem sikertörténet, az 1954-ben törvényerejű rendelettel megőrizni szándékozott műszaki emlékek közé sorolt textilipari gyűjtemény sorsa rendkívül hányatott volt, a gépek jelentős része megsemmisült, elkallódott, a hozzájuk kapcsolódó dokumentáció elenyészett. Igaz, az 1960-as évek közepén a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület szervezésében megindított szakmai gyűjtőmunkának a végső célja egy Textil- és Ruhaipari Múzeum létrehozása volt, amely 1986-ban a Könnyűipari Minisztérium Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár Angyalföldi Gyáregységének Pannónia utcai, használaton kívüli üzemépületében meg is nyílt, a textilipar helyzetének romlásával azonban a múzeum fenntartására fordított keret folyamatosan csökkent. A rendszerváltás után a működtető bérbe adta a múzeum egy részét, és az ebből befolyt pénzből pótolta a fenntartási költségeket. 1991-ben azonban már ez is kevésnek bizonyult, a múzeum épületét eladták, így 1992-ben minden tárgy újra raktárba került. Ugyanekkor azonban az újranyitás érdekében létrehozták a Textilmúzeum Alapítványt, amely megszerezte az óbudai Goldberger gyár műemléképületeit a Textil- és Ruhaipari Múzeum új otthona számára. 1999-ben nyílt meg itt az állandó kiállítás, illetve rendeztek az évek során több időszaki tárlatot is. Olvasd el cikkünket! 2011 novemberében a fenntartó kellő anyagi háttér hiányában az addig is mostoha körülmények között működő múzeum épületét és műtárgyállományát felajánlotta a III. kerületi önkormányzatnak, amely vállalta a feladat ellátását, és ehhez megfelelő anyagi hátteret is biztosított. 2012. január 1-jén létrejött a Goldberger Textilipari Gyűjtemény, amely az Óbudai Múzeum külön intézményi egységeként, a kerület és az Emberi Erőforrások Minisztériuma több mint 110 millió forintos támogatásának köszönhetően a korábbi Textilmúzeum felújított épületében, 2013 szeptemberében nyitotta meg a kapuját. Ezáltal megmenekült az egyedülálló ipartörténeti műemlék, az új kiállítás pedig izgalmasan hozza közel a látogatókhoz a kifejezetten speciális múzeumi anyagot – a bemutató mellé múzeumpedagógiai foglalkozások, Goldberger Műhely előadás-sorozat, szövő- és textilfestő tanfolyam és dizájnvásár szervezésével.
