©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Szemtől szemben. Képek az elhurcolt szombathelyi zsidóság történetéből

Kurátori gondolatok egy szombathelyi kiállításhoz.

„Lehetetlen, de szükséges, ami azt jelenti, hogy mindennek ellenére lehetséges (ha csak hiányosan is)” – írta Georges Didi-Huberman a holokauszt megérthetőségéről és elbeszélhetőségéről szóló könyvében. Ez a paradox aforizma a soá szürreális borzalmainak „kifejezhetetlen kifejezhetőségét” sűríti. Lehetetlen emlékezni, megérteni, de mégis muszáj; lehetetlen írni róla, mégis muszáj, mert a tettek erkölcsi választ követelnek a társadalomtól. 1944 júliusának első napjaiban több mint 3100 szombathelyi zsidó polgárt zsúfoltak marhavagonokba, és indítottak útnak Auschwitz irányába. 1945 nyarára alig több mint 300-an tértek vissza a haláltáborokból.

A szombathelyi zsidóságnak mindössze tizede élte túl a holokauszt embertelen szörnyűségeit. Számokba zárt sorsok, amelyek megértés nélkül, ködképek gyanánt lebegnek az emberi tudat láthatárán, és gyorsan, időtlenül a felejtés horizontjába süllyednek. A számok és a puszta nevek csupán körberajzolhatatlan nyomok, amelyek nem képesek arra, hogy érzékeltessék a veszteséget, és tisztán kifejezzék a hiányt. Mára, 70 évvel a történtek után, már alig maradt cselekvési lehetőség, amely segíthet szembeszegülni a holokauszt mindent, így az emlékezetet is elsöprő pusztításával. Egyrészt talán az állhat ellent a felejtésnek, és az mutathat irányt a megértéshez, ha az emlékezet és a nyilvánosság a Szombathelyről elhurcolt zsidó közösséget nem csupán pusztulásának kontextusában tartja meg – hanem arra is törekszik, hogy megismerje és bemutassa a 19. század végének és a 20. század első felének prosperáló évtizedeit, amikor a „zsidó származás” még nem volt korlátja az izraelita polgárok hétköznapi életének, boldogulásának és boldogságának. Másrészt, ha a zsidóság közösségi és személyes történetei fotográfiák százaitól körülölelve bontakoznak ki. Hiszen képek, érzéseket kifejező arcok, mosolyok, gesztusok és mozdulatok nélkül sem a helyi zsidóság történetéről alkotott kép nem lehet teljes, sem a deportálás áldozatairól való megemlékezésre nem nyílik személyes, közvetlen lehetőség. A kiállítás a szombathelyi zsidóság 19–20. századi történetét 584 fotográfián keresztül, 32 témakör köré csoportosítva mutatja be. Ez a több mint félezer képből álló fotográfiakollekció épp azért rendkívüli, mert a fényképek nem csupán önmagukban állnak, s vizualitásukkal fejezik ki mondanivalójukat, hanem a rajtuk szereplő azonosított személyek élettörténetekbe, történelmi folyamatokba ágyazódnak, s ezek köré csoportosulva illusztrálják a helyi zsidóság történetét.

A gettónyilvántartásban szereplő 3115 deportált tizede, több mint 320 szombathelyi zsidó polgár alakja jelenik meg, éled újjá a bemutatott képeken. Szombathely izraelita felekezetű, illetve konvertita (kikeresztelkedett) lakosságának arcképcsarnokát túlnyomórészt a Savaria Múzeum Történettudományi Osztályának több mint 20 000 üvegnegatívból álló Knebel Fotóarchívumából gyűjtöttem össze. A száz esztendeig városunkban működő Knebel fotósdinasztia hagyatékát magánszemélyek, családok tulajdonában lévő személyes fotográfiák egészítik ki. A zsidóságról fennmaradt – portrékból és eseményfotókból álló – kollekció azért is páratlan kincs, mert a zsidó családok magánfotográfiái, családi albumai szinte teljesen megsemmisültek a gettósítás, a deportálások és a zsidó vagyon rekvirálásának idején. E két dolog, a személyes sorsokkal összefűzött történeti feldolgozás és a fotográfiák világának mezsgyéjén haladva érthetjük meg igazán a helyi zsidó közösség második világháború idején elszenvedett veszteségeit. Így láthatjuk a maga valójában Szombathely társadalmának azt a virágzó csoportját, amelyet 1944 forró júliusában örökre kiszakítottak a város életéből. Most, 70 évvel e történelmi kataklizma után talán elérkezett az idő, hogy szembenézzünk a feledésbe merült emberek sokaságának tekintetével, személyes élettörténeteivel és pusztulásának mikéntjével. A kiállítás megtekintésével lehetőség nyílik, hogy bepillanthassunk a történelem szikár betűi mögé, a hétköznapi emberek mindennapjaiba, a modern és nyüzsgő Szombathely egy ez idáig rejtve maradt világába, amelyet a fotográfus merevített ki, hogy megőrizze a pillanatot az örökkévalóságnak, nekünk. Erre, azaz a történelemmel való tudatos szembenézés, megismerés és megértés elősegítésére, valamint a csaknem írmagig elpusztított szombathelyi zsidóságra való megemlékezésre vállalkozik a vészkorszak 70. évfordulójára rendezett Szemtől szemben. Képek az elhurcolt szombathelyi zsidóság történetéből című kiállítás és a hozzá tartozó katalógus.

A kiállítást rendezte: Kelbert Krisztina történész (Savarai Megyei Hatókörű Városi Múzeum)

A fotókat készítette: Dénes Nóra fotóművész, Kassai Ferenc grafikusművész