„Vidéki” múzeumok Athén körül II.

GÖRÖGORSZÁG

Folytatjuk utunkat az attikai térség múzeumaiban, a KATHA Projekt keretében.

Cikk küldése

e-mail:

Kétségtelen, hogy az eddig áttekintett három múzeum nevezetes helyek kivételes régészeti anyagát tartalmazza. Itt azonban nem állhatunk meg, hiszen a KATHA Projekt eredendő célja a teljes attikai térség tanulmányozása és minden elérhető múzeum anyagának bevonása a kutatásba. Tovább kell hát mennünk a félsziget más tájaira, higgyék el, megéri. Innentől kicsit részletesebben kell foglalkoznunk az elérhetőséggel is, hiszen nem a szokványos turistaútvonalakon haladunk.

 

Van az ókori Athénnak egy nevezetes térsége, melynek szerepe a demokrácia és a nagyhatalmiság kiépítése szempontjából kiemelt jelentőségű. A dél-attikai bányavidékről van szó, ahol már a bronzkor óta folyt az ezüsttartalmú ércek kitermelése, de igazán nagy volument a Kr.e. VI. század második felétől, Peisistratos uralmától ért el. A marathóni győzelem után az újonnan feltárt telérek hozamából építtette Themistoklés azokat a hajókat, melyek Salamisnál és azt követően sikerrel vették fel a harcot az egyesült perzsa-föníciai hajóhaddal és megalapozták Athén klasszikus kori uralmát a görög városállamok felett. Az ókor végére felhagyott bányákat a XX. század elejétől annak végéig francia és görög bányatársaságok ujranyitották és üzemeltették. Az aktív bányászatnak az Athént a térség központjával, Lavrioval összekötő vasútvonal 1957-es bezárása vetett véget. Kár, mert hangulatos utazás lehetett volna végigdöcögni az eredetileg iparvágánynak szánt síneken. Maradványaik és az állomásépületek romjai ma is láthatók sok helyen, akárcsak a valahai bányaművelés emlékei. A régészeti kutatás mintegy harminc ókori tárnát ismer, ezen kívül a kibányászott nyersanyag feldolgozásának tucatnyi épületegyüttesét, ércmosókat és jó pár olvasztókohót.

 

Lavrio

A dél- és kelet-attikai vidék meglátogatására egyik opcióként a görögországi turisták számára kihagyhatatlan sunioni naplementét követően javasolt a közelben eltölteni egy éjszakát, majd másnap reggeli induljunk a bányavidékre a 89-es úton. Suniontól, Poseidón templomától mintegy 9 km után érünk be Lavrioba. A városka pálmafákkal és píneákkal övezett régészeti múzeuma az Andrea Kordella 1. sz. alatt található. Kisméretű földszintes kiállítóhely, mindössze egy nagyobb teremnyi, de anyaga átfogja a középső neolitikumtól a korai bizánci korig tartó szakaszt. A terem egyik oldalán lévő tárlóban a közeli Kitsos-barlang neolitikus tárgyai láthatók, a másik oldalon ékszerek a Panormo-nál talált késő római sírból. Az atrium közepét teljes egészében kitölti a Lavrio őskeresztény bazilikájából származó szép mozaik. A kiállítás lényegi része azonban a közeli Thorikos és környékének temetőiből származó sírmellékletek és mindennapi tárgyak, illetve a fémbányászat és -feldolgozás régészeti emlékei, az ehhez tartozó eszközök sokasága, valamint installációkon a folyamat bemutatása.

 

Thorikos

Lavrioból észak felé haladva a szépen kiépített kétsávos tengerparti úton másfél kilométer után térjünk le jobbra az ókori Thorikos felé. Az igen rossz minőségű úton a bal oldali negyedik elágazásnál tábla fogad bennünket: Thorikos ókori színházához érkeztünk.

 

 

Bár nem múzeum, de olyan építészeti emlék, amit – ha már arrafelé járunk – nem szabad kihagyni. Felkapaszkodva a szabálytalan, ovális alakú orkhéstrához különleges látvány fogad bennünket és elgondolkodhatunk azon, mit érezhettek ebben a környezetben az ókori falucska lakói akár színházi előadásokon, akár más ünnepi alkalommal, vagy ami még fontosabb, az önkormányzatiság legfontosabb fórumaként rendszeresen megtartott falugyűléseiken, amikor saját sorsukról, mindennapjaikat meghatározó dolgokról döntöttek, mert dönthettek. De térjünk vissza túránkhoz, mert hab a tortán, hogy néhány száz méter gyaloglással a színház fölé magasodó dombon mykénéi kori kupolasírokat is láthat az érdeklődő, ami önmagában mutatja a hely korai betelepülését és fontosságát. Tudnivaló, Thorikos is egyike volt Attika 12 önálló ősi településének, királyságának és egészen a római kor végéig lakott település maradt.

 

Braurón

Visszatérve a főútra haladjunk tovább Athén felé, majd Markopulo községen áthaladva a település vége előtt keressük meg az Anapafseos utcát, melyből balra az első komolyabb kereszteződés a Hellénikés Démokratias utca, vagyis a 85-ös számú főút. Ez elvezet bennünket Kelet-Attikába, onnan Porto Raphti kikötővároson keresztül Vravrona községig, amelynek közelében egy gyöngyszem rejtőzik, az ókori Attika lakóinak egyik nevezetes kultuszhelye, Braurón.

 

 

A félsziget keleti partvidékén, az Erasinos folyó torkolata közelében található ez a valaha önálló királyság, mely Thorikoshoz hasonlóan Attika 12 ősi települése közé tartozott, de már a neolitikumban és a bronzkorban is létezett és virult. A területen mindaz megvan, ami egy ókori hatalmi központot azzá tehet: bővizű folyó, jó termőföld, a tenger közelsége. Van kisméretű, de védhető várhegye (akropolisa), melynek egy része kőfejtésre is alkalmas. Hírneves családok lakhelye volt, elég közülük csak Athén zsarnokát, Peisistratost és nemzetségét, a Peisistratidákat említeni. A klasszikus korban már nem Braurónként szerepel, neve a települést uraló nemzetség után Lakiadai. Az ősi elnevezés is fennmaradt, az itteni Artemis kultusz négyévenkénti ünnepségeit nevezték Brauróniának.

 

Vravrona falucskától másfél kilométerre északnyugatra van a térség leleteit őrző múzeum. Innen további négyszáz méterre turistacsalogató szabadtéri látványosságként láthatóak az ókori település nevezetesebb maradványai: a már említett Artemis-kultusz szentélye, továbbá egy nagyméretű klasszikus kori oszlopcsarnok, a szent forrás, valamint az Erasinos-folyón átívelő kőhíd maradványai. A terület jelenleg nem látogatható, nagyszabású restaurációs munkák folynak ott, ezért térjünk is vissza a múzeumhoz. A domboldalon álló, többszintes épületet 1956-ban hozták létre, felújítása 1962-re készült el. Szépen kivitelezett belső, igényes külső, ideértve a kiállítótérként is szolgáló árkádos teraszát, melyről megkapó kilátás nyílik a brauróni öbölre. Az oszlopok tartotta tető alatt számos építészeti maradványt és kősztélét tudtak kiállítani, de nem kevésbé gazdag a belső tér sem. Féltucatnyi terem, telve Braurón és tágabb környékének, a Mesogeiának régészeti anyagával, kezdve a mykénéi kori Perati temetőjéből származó darabokkal, folytatva a települések geometrikus kori temetőinek sírmellékleteivel és eljutva Braurón fénykoráig, az Artemis szentélyből és környékéről előkerült archaikus és klasszikus kori felajánlási tárgyak és építészeti emlékek sokaságáig. Nehéz kiemelni egy-egy tárgyat a nívós anyagból. Talán a rengeteg gyermekszobor, az Artemis kultuszára jellemző "Arktoi", medvécskék az a különösség, ami egyedivé teszi a kiállítást. Artemis, amellett hogy a vegetáció és a vadászat istennője, védelmezte a szülő nőket és a gyermekeket. A tiszteletére rendezett négyévenkénti ünnepségek egyik pompázatos része volt a kivonulás akropolisi szentélyéből a brauróniba, ahol fiatal lányok (az Arktoi) sáfrányszínű ruhában szent táncokat lejtettek, énekeket zengtek és áldozatokat mutattak be az istennőnek. A drámairodalomból ismert Iphigeneia is részesült a brauróni kultuszéletből, aki Artemis papnőjeként élte le élete utolsó szakaszát és halála után itt temették el. A Braurónia kevésbé szakrális, inkább profán oldaláról Aristophanés és Menandros komédiái tájékoztathatják az utókort.

 

 

Visszatérve attikai körutunkból Athénba pihenésképpen, egyben levezetésként látogassunk el néhány olyan kisebb kiállítóhelyre, melyek a bevezetőben meghatározottak elvek alapján az ókori vidékiség emlékeit tartalmazó múzeumoknak számítanak. Ezek többnyire önkormányzati fenntartású intézmények, a szakmai felügyeletet valamelyik régészeti felügyelőség (ephorátus) látja el.

 

Acharnes

Egy kicsi, de annál érdekesebb múzeum van Acharnesben. A modern városi kerület őrzi az egykori település nevét, egyben lakóinak már az ókor óta meglévő büszke öntudatát is. Nekik köszönhető, hogy a nyolcvanas évek elejétől folyó másfél évtizedes kutatómunka eredményei 2006-ban immár önálló kiállítóhelyet kaptak a Filadelfias utca 76. szám alatt, átellenben Acharnes városházával. A bemutatott leletek az ókori Akharnai és közvetlen környéke történetét mutatják be a neolitikumtól a bizánci korig. 13 tárlójából egy őstörténeti anyagú, három a geometrikus időszaké. Hét foglalkozik az archaikus, klasszikus és hellenisztikus korral, a maradékban a római és bizánci kor emlékei találhatók.

 

Kifisia

Kifisia kerület önkormányzata 2004-ben elhatározta, hogy régészeti gyűjteményt alapít. Ahogy az lenni szokott, létrehozták a Kifisiai Régészeti Múzeum Baráti Társaságot és láss csodát, a terv megvalósult. A kiállítás konszolidált, hangulatos kertvárosi környezetben (amolyan Rózsadomb-féle negyede ez Athénnak) a Georganta utca 30 sz. alatti, 1930 táján épült szép villában található. Az illetékes régészeti felügyelőség szakmai irányításával összeszedett tárgyak időben átfogják a geometrikus kortól a római korig terjedő szakaszt. A kiállított darabok között főként az ókori Képhisia és a szomszédos települések lakóinak mindennapi életét bemutató emlékanyag a hangsúlyos. Képhisia feltárt temetőjéből a Kr.e. 8. századtól a negyedikig számos sírsztélé és a halottkultusz más emlékei kerültek elő, például a mellékletként a sírba helyezett nagyméretű kancsók, vagy a lékythosnak nevezett karcsú vázák.

 

Aki vette magának a fáradtságot és eddig elolvasta ezt az áttekintést, megérdemli a bónuszt: az első három múzeum anyaga megjelent e-könyv formátumban és szabadon megtekinthető a Latsis alapítvány honlapján. John S. Latsis hajózási vállalkozóként szerzett vagyont és befolyást, majd tőkéjét 1970-ben az olajüzletbe fektette, létrehozva Görögország első, exportra termelő olajfinomítóját. Ezt a 80-as években hasonló szaud-arábiai érdekeltségekkel egészítette ki, amit aztán az évtized végén svájci bankalapítás követett. A gazdag mágnás vagyonából keletkezett alapítvány ma Hellas egyik legnagyvonalúbb szponzora, elsősorban az oktatás és a tudomány területén.

 

Általános és gyakorlati tanácsok a múzeumok megtekintéséhez és a kutatómunkához

Bejutás a múzeumokba: a tájékoztatókban, honlapokon megadott nyitvatartási idő elméleti periódus, nem igazodik a szokásos időzónákhoz, konkrétan sajátos mediterrán időzónát alkalmaznak, vagyis akkor vannak nyitva, ha éppen ott van a személyzet. Különösen igaz ez szieszta idején, ami szerzett és örökölt joga valamennyi görög közalkalmazottnak. Ne próbálkozzunk ebédidőben és az azt követő másfél-két órában, mert hiábavaló!

 

A helyi múzeumok központilag több ephorátushoz, felügyelőséghez tartoznak. Ez kissé megnehezíti a kutató dolgát, ha többet szeretne elérni, mint a mindennapi múzeumlátogató. A raktárak megtekintéséhez, tudományos célú fotók készítéséhez át kell verekednie magát a görög bürokrácia útvesztőin. Ez manapság embert próbáló feladat, ami több hely meglátogatásának szándéka esetén többszöröződik. Több hivatalba kell elmenni, várakozni, újra elmenni és újra várakozni, sok-sok óra és nap telik el az amúgy is szűkre szabott kutatási időből.

 

A személyes kapcsolatok jelentősége Hellasban óriási, mivel néhány (görög és nem görög) kutató saját felségterületének érzi a kutatott témát és sajátjainak a tárgyakat. Igen célszerű hozzájárulást kérnünk tőlük, ha az általuk feltalált tárgyakat meg akarjuk tekinteni, pláne, ha vizsgálatokat akarunk rajtuk elvégezni.

 

Ami a raktárak bejárását illeti, már ha megkaptuk az engedélyt. Akkor is döntő a múzeumi őrök szerepe. Néhány jó szó, pláne görögül, csodákra képes! És még ha nem is dohányzunk, legyen nálunk egy-két doboz (karton) jófajta cigaretta, melynek képzelt füstje áldozati felajánlásul szolgálhat a szigorú alkalmazottak megpuhításának oltárán… A 80-as években oly jó szolgálatot tévő magyar pirospaprika már lecsengett, viszont a tokaji bor még mindig a nemzetközi valuta szerepét tölti be a reménybeli baráti kapcsolatok ápolásában.

 

 

A képek forrása:

The Ancient Theatre Archive (Thorikos)

Wikipedia:

"Brauron-2" by Original uploader was Nefasdicere at en.wikipedia - Transferred from en.wikipedia (Original Image). Licensed under CC BY 2.5 via Wikimedia Commons

"Brauron" by User:Napoleon Vier - eigen foto. http://nl.wikipedia.org/wiki/Afbeelding:Brauron.png. Licensed under CC BY-SA 3.0 via Wikimedia Commons

"Brauron - Head of Artemis" by Anonymous - Ophelia2. Licensed under Public Domain via Wikimedia Commons

"Brauron - Votive Relief1" by Anonymous - Ophelia2. Licensed under Public Domain via Wikimedia Commons