A Forte filmtől az SD kártyáig
DIGITALIZÁLÁS – KISCELL
A digitalizálás új kihívások elé állítja a múzeumi szakmát. A folyamatosan újuló IKT-technológiák alkalmazását olykor idegennek érezzük, mégis olyan eszközöket ad a kezünkbe, amelyek forradalmasítják a múzeumi munkát.
| Bartók Flóra |
2016-03-25 08:30 |
Hogy ne mi váljunk a feltartóztathatatlanul terjeszkedő digitális világ eszközeivé, hanem a lehetőségeket saját céljaink megvalósítása érdekében használhassuk fel, fontos, hogy stratégiai gondolkodás induljon a múzeumi digitalizálásról. A Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület ehhez szeretne fórumot biztosítani a 2016. április 15-én megrendezésre kerülő DigitStart szakmai nappal. Az Urbán Franciska által szerkesztett cikksorozat gondolatébresztőként, vitaindítóként újdonságokat, érdekességeket mutat majd be a digitalizálás témakörében, illetve hazai és külföldi digitalizálási gyakorlatokat ismertet.
A Kiscelli Múzeum – gyűjteményi sokféleség
A Kiscelli Múzeum egyik fő sajátossága, hogy rendkívül sokféle gyűjteménynek ad otthont. A bútor-, hangszer-, óra-, épületelem-, textil-, zászló-, néprajzi és ezüstgyűjtemény mellett megférnek itt egymás mellett a legkülönfélébb műszaki berendezések, jelvények és plakettek, rengeteg régi játék, mívesebbnél mívesebb táncrendek, ritka porcelán- és üvegtárgyak. És még nem is beszéltünk a „kétdimenziós” műtárgyakról: a számtalan plakátról, tervrajzról, fényképről, képeslapról, térképről, kéziratról, nyomtatványról, amelyeket még felsorolni is lehetetlen. E sokféleségből fakad, hogy a múzeum digitalizálási stratégiájának kigondolása nagy körültekintést igényel: hiszen az egymástól merőben különböző tárgyak digitalizálását nem lehet egy kaptafára végezni; szinte minden gyűjtemény külön módszer kidolgozását igényli.
Anyagválasztás
A tömeges digitalizáció megkezdése előtt mérlegelnünk kellett, hogy melyik gyűjtemény feldolgozása a legsürgetőbb. Mivel a múzeum egyik legkutatottabb gyűjteménye az Építészeti Gyűjtemény, így az első nagyobb szabású digitalizálást itt kezdtük el. Ehhez a gyűjteményhez tartoznak egyébként a különféle épületelemek, a határ- és sírkövek, az utca- és emléktáblák is, de a legnagyobb egység a közel 35 ezer darabból álló, budapesti vonatkozású építészeti tervgyűjtemény. Legkorábbi darabjai a 18. század végéről származnak, de a tervek nagy része 19. századi épületterv. Itt őrzünk például olyan jelentős dokumentumokat, mint az Operaház, a Mátyás-templom, a Halászbástya vagy a budai Királyi Palota tervlapjai. Ezen tervek digitalizálása több okból is fontos volt; egyrészt az állagmegőrzés miatt, hiszen mostanra elértük azt az állapotot, hogy az eredeti terveket néhány kivételes esettől eltekintve már nem kell újra és újra kiemelnünk a helyükről, másrészt pedig a kutatók és saját magunk számára is biztosítottuk a gyorsabb, egyszerűbb hozzáférést.
A tervek digitalizálása egy NKA-s projekt keretében valósult meg. Miközben a kiválasztott tervek tisztítása zajlott, beszereztük a nagyméretű dokumentumok digitalizálására szolgáló tervszkennert, valamint négy darab, egyenként 2 TB-os külső winchestert. A munkafolyamat annyira gördülékenynek bizonyult, hogy a pályázatban célkitűzésként megadott 1000-2000 terv helyett végül 4300 darab digitalizálására került sor. Az említett pályázat 2012-ben valósult meg, ám az Építészeti Gyűjtemény digitalizálása azóta is – immár a pályázattól függetlenül – töretlenül zajlik, ennek eredményeképp mára már a gyűjtemény közel kétharmada digitális formában is elérhető.
A nagyméretű tervek digitalizálására szolgáló tervszkenneren kívül három A3-as síkágyas szkenner is a múzeum szolgálatában áll. Ezek közül az egyiket a MANDA közfoglalkoztatási projektjének keretében itt dolgozó munkatárs használja, a kézirat- és nyomtatványtár anyagának szisztematikus feldolgozásához. A másikat a múzeum szintén igen kutatott gyűjteményében, a Fényképtárban helyeztük el, a harmadik pedig leginkább „eseti” digitalizálásra szolgál; ezalatt a kutatói megrendelések teljesítését, különböző kiállítási anyagok és a múzeum mindennapi munkájához szükséges iratok szkennelését kell érteni.
A háromdimenziós műtárgyak fotózása természetesen sokkal régebb óta zajlik. A régi tárgykartonokon még fekete-fehér, analóg fényképezőgéppel készített fotók szerepelnek, hosszú távú céljaink között szerepel, hogy minden tárgyunkról készüljön digitális géppel készített felvétel is. A múzeumban jelenleg egy fényképész dolgozik, aki töretlenül munkálkodik e célok megvalósításán.
Hozzáférhetővé tétel
Nyilvánvaló, hogy a digitalizálás mechanikus részén, azaz magán a szkennelésen és a fotózáson kívül ugyanolyan fontos a beszkennelt, illetve lefotózott anyagok megfelelő módon történő adatolása is. Kezdetben a műtárgyak adatait Excel-táblázatokban dokumentáltuk, de amióta szert tettünk egy korszerű integrált múzeumi rendszerre – az Iparművészeti Múzeum által is használt Törzsleltár nevű programra –, azóta törekszünk arra, hogy a tárgyakról fellelhető információkat ezen a felületen rögzítsük. A meglévő integrált rendszer azt is lehetővé teszi, hogy az itt tárolt műtárgyak képeit és adatait a honlapunkon keresztül elérhető adatbázisba feltöltsük. Az idők folyamán olyan jó barátságba kerültünk az adatbázisokkal, hogy a Google Art Projekthez is csatlakoztunk, ennek köszönhetően 2016 januárjától jelenleg több mint 170 műtárgyunk és három virtuális kiállításunk tekinthető meg ezeken az online felületeken. A tervek szerint a feltöltött tárgyak számát a későbbiek folyamán növelhetjük, sőt, a jelenlegi és a jövőbeli kiállításaink virtuális változatainak gondolatával is meg tudnánk barátkozni.
A Google Art Projekt mellett szeretnénk egy hazai múzeumi aggregációs portálhoz, a MuseuMaphez is csatlakozni – ennek előkészítő műveletei, azaz a saját integrált rendszerükbe már feltöltött adatok átfésülése, pontosítása és kiegészítése jelenleg is zajlik. 2013 és 2015 között a Kiscelli Múzeum részt vett az EU által támogatott Leonardo da Vinci projektben, amelynek során a közreműködők bepillantást nyerhettek a résztvevő országok különböző digitalizálási módszereibe. A projekt lezárásaként a svéd, holland valamint spanyol múzeumi és levéltári szakemberek együttműködésével Sofia’s toolbox címen megszületett egy digitalizálási segédanyagként használható kiadvány, mely az alábbi linken érhető el.
A továbbiakban még inkább a tervszerűségre törekszünk, ezért fontosnak tartjuk, hogy az eseti digitalizálásról áttérjünk a projektszemléletre. Ennek eredményeként növelni fogjuk az adatbázisba eddig feltöltött tartalom mennyiségét, sőt elképzeléseink között szerepel, hogy a kutatószolgálatot online elérhetővé tegyük. Ezenkívül szeretnénk növelni kiállításaink informatikai támogatottságát: a mobil alkalmazások bevezetését is beleértve. A tervek szerint a május közepén nyíló, nagyszabású #moszkvater – A Széll Kálmán tér története című kiállítás látogatói már ezen fejlesztések kézzelfogható eredményeit is élvezhetik.
