A portugáliai Joan Miró-gyűjtemény hányatott sorsa
PEREK ÉS VITÁK 4.
Műkincsvitákról és -perekről szóló sorozatunk negyedik, záró részében a „véletlenül” Portugáliába került 85 tételes Joan Miró-gyűjtemény ugyancsak bonyolult történetét és helyzetét taglaljuk.
| Sobieski Tamás |
2016-04-06 20:26 |
Tavaly nyáron a portugál Público című napilap szerint sem véletlenül forrósodott fel megint a portugál kulturális közélet – bő két éven belül már nem először. A tavaly október elején tartott általános választások előtt a leköszönő portugál kormánykoalíció lazított a kulturális örökségvédelem addigi szabályain. 2015. augusztus 4-én a Portugál Közlöny (Diário da República) közzétette az új törvényerejű rendeletet , amelynek szeptemberi életbe lépése után már nem kötelező értesíteni a kulturális örökségvédelem főigazgatóságát (DGPC), ha 50 évesnél korábbi műalkotást adnának el és vinnének ki az országból. Ugyanez a rendelkezés érvényes azokra a műalkotásokra is, amelyeknek alkotói még életben vannak. Tavaly novemberben Porto, Lisszabon és más portugál városok 40 galériatulajdonosa tiltakozott a 30 napos kötelező értesítés ellen. Elsősorban azért ellenezték a 2001/107-es számú kulturális örökségvédelmi alaptörvény eme kikötését, mert így nem tudták szabadon értékesíteni a rendelkezésükre álló vagy a tulajdonukban levő műalkotásokat, sőt megnehezítette részvételüket külföldi kiállításokon.
De hogy kerül a csizma az asztalra, azaz mi köze Portugáliához a katalán szürrealista festő, vésnök és szobrász, Joan Miró (1893–1983) 85 darabból álló gyűjteményének, és főleg ehhez a törvényhez? A spanyol El País összefoglalójából ítélve ennek a gyűjteménynek is megvan a maga hányatott sorsa. A művész japán magángyűjtője, a már csak néhai Kacuta Kazumasza vállalkozó 1991-ben vette meg Henri Matisse özvegyétől, Miró Egyesült Államokban élő kiállítójától a katalán művész több mint 500 művét, de nem kiállítási, hanem kifejezetten befektetési céllal. A spanyol lap úgy tudja, hogy 2006-ban – még a portugál szocialista José Sócrates miniszterelnök első mandátuma (2005–2009) idején – a Portugál Üzleti Bank (BPN) vezetője, José Oliveira Costa kapcsolatba lépett Pedro Lapával, a Joe Berardo Gyűjteményi Múzeum akkori igazgatójával, kortárs művészettörténésszel, majd megmutatta neki a Kacutától megvett 85 műalkotást – festményeket, collage-okat, rajzokat, gouache-okat és más nagyméretű alkotásokat. Tegyük hozzá, Kacutáról csak annyit tudni, hogy többek között ingatlanüzletekkel foglalkozott, és a Google sem árul el sokkal többet róla. (Az Arte informado.com annyit azért közölt, hogy ő az egyik legnagyobb magángyűjtő, aki a legtöbb, mintegy 780 Miró-mű kizárólagos tulajdonosa. ) A portugál közönség azóta sem látta ezeket a műveket, hiába került automatikusan az állam tulajdonába, amikor a BPN csődbe ment. Előtte a portugál kormány 700 millió euró azonnali segítséget nyújtott a BPN-nek, majd az Általános Takarékpénztár (CGD) raktáraiba szállították ingóságait, köztük a gyűjteményt. (A Lehman Brothers 2008. szeptember közepén bekövetkezett csődje után vádat emeltek Costa ellen azóta 16 társával együtt többek között pénzmosás, okirat-hamisítás és adócsalás miatt. – a szerk.) 2011 áprilisában a második Sócrates-kormány (2009–2011) lemondott, és 78 milliárd eurónyi mentőövre szorult. Így az angolai BIC bank vette meg a BPN egy részét, de a gyűjtemény az államé maradt, akárcsak a maradék bank most mintegy 7 milliárd eurós adóssága. Ezért döntött úgy két éve Jorge Barreto Xavier, a Passos Coelho-kormány kulturális államtitkára, hogy a megszorító program miatt az állam nem tervezi a részvételt az árverésen, túladnak a gyűjteményen, hogy amint lehet, némileg csökkentsék a BPN adósságállományát. A Christie's aukciósház ki is tűzte 2014. február 4-re és 5-re az árverés napját – 35 millió eurós kikiáltási áron, mert 34 millióért vette meg annak idején Oliveira Costa –, de az erősödő portugáliai tiltakozás miatt az árverést előbb júniusra halasztották, azóta inkább politikai, mint kulturális kérdés. Tavaly december eleje óta ismét kormányváltásra került sor, és február végén João Soares, a már baloldali kormánykoalíció kulturális felelőse határozottan képviselte Pedro Lapa kérését: ha már az országban maradt a gyűjtemény, most már tartsák meg. A gyűjtemény legfrissebb híre, hogy Soares január végén közölte, ősszel mutatják be először a nagyközönségnek a 85 Miró-művet a portói Serralves Múzeumban. Az ország sanyarú pénzügyi helyzete miatt azonban egyáltalán nem biztos, hogy a kormány meg tudja tartani, arról nem is beszélve, hogy ha mégis ilyen helyzetbe hozzák a portugál kormányt, biztosan akad rá vevő. Nem is egy.
