Kutatás Egyiptomban II.
ÁSATÁS
A thébai nekropoliszban dolgozó Egyiptomi Magyar Régészeti Misszió 1995 óta kutatja a qurnai el-Hoha domb déli lejtőjének felső részét. A kutatásba László Orsolya antropológus képes tudósítása enged betekintést.
| László Orsolya |
2017-03-06 18:53 |
És hogy miért is számít Tutankhamun sírja kivételesnek? A Királyok völgyében előkerült fáraó sírja azért egyedülálló, mert a Howard Carter által megnyitott sírkamra volt az első - és eddig az egyetlen -, mely érintetlen maradt az évezredek során.
A királyi temetkezések gazdagságuknál fogva rendkívül csábítóak voltak a sírrablók és később a műgyűjtők számára. Mindemellett, a szigorúbb régészeti szabályozásokat megelőzően szinte bárki, bármit elvihetett az eredeti lelőhelyről, sőt mi több, Egyiptomból is.
Nincs másképp ez a thébai nemesi sírokkal sem, melyek ugyancsak gazdag mellékletekkel eltemetett, előkelőségek nyughelyei voltak.
A sírrablók és egyéb bolygatások mellett azonban egy szokatlanabb dolog is okozta a sírok rongálódását, mégpedig, hogy az eredeti funkciójuktól eltérően, már a 10-11. században lakottá váltak, ami az évszázadok alatt egy falu, Qurna kialakulásához vezetett.
A sírok az emberek életterévé váltak, házaikat nemcsak rájuk építették, hanem bizonyos esetekben a sírkamrák akár a lakóépületek részét is képezték, például különböző tároló helyiségek vagy akár istálló formájában.
A sírok védelmének érdekében, illetve, azért hogy a feltárások és nem utolsósorban a turisták számára elérhetővé váljanak, az itt élőket a 90-es évektől kezdve fokozatosan kitelepítették.
Természetesen az emberi maradványokat sem kímélték ezek a bolygatások, mely igen megnehezíti a leletanyag kronológiai értelmezését. Így az érintetlen koporsóban gondosan bepólyált múmiák leginkább múzeumokban bemutatott ritkaságoknak számítanak.
Az egykori Qurna egy kisebb területét nem bontották le, mely a tervek szerint skanzenként fogja bemutatni a terület néprajzi értékeit és helytörténeti érdekességeit (Fotó: László Orsolya).
A TT 184 területén végzett kutatásaink többek között El-Boghdadi házának egykori maradványain folytak. A ház istállója és kamrája, az egyik legkorábbi óbirodalmi sír volt, Szeni-Iqer egykori nyughelye. A falakon többek között a - sír falfestményén is -még mindig látható a lakótérben történő tüzelés során lerakódott korom (Fotó: Zomborácz Tamás).
Az elfalazott nyílás egy feltételezett rablójárat Szeni-Iqer sírkamrájához. A járatot a további törmelék bejutásának megakadályozására építették be a feltárás végén (Fotó: Fábián Zoltán Imre).
Az idei évben Unis-Ankh I. terméből előkerült csontmaradványok 90%-a égett volt. A csontok eltérő mértékben mutattak égésnyomokat; a feketére szenesedett töredékek mellett, leginkább teljesen átégett, egyben igen magas hőfokra utaló szürkés-fehér csontokat találtunk. Az égett csontok ilyen nagy arányban még nem fordultak elő az eddig vizsgált mintáinkban, de a többi sírban is gyakori jelenségek.
Az eddigi antropológiai vizsgálatok alapján kimutatható, hogy a múmiák felső testrészeit gyakrabban érte bolygatás. Ennek oka, feltehetőleg az, hogy a halott túlvilági útjához fontos értékes amuletteket, többek között a gyolcsok közé a szív területére helyezték, amelyek megszerzése a sírrablók elsődleges célja volt. A képen egy feltételezett női múmia bepólyált alsó testrésze látható.
A bolygatások ellenére nincs minden veszve, ha egy szakember is kéznél van. A képen látható múmia felső testrészéhez tartozó csontok a múmia viszonylag érintetlen, pólyába tekert lábrészétől távolabb kerültek elő (jobb oldali kép), amelyeket az életkor, a szín és a méret alapján válogattunk ki a nagy mennyiségű csonthalmazból (Fotót szerkesztette: Bicskei József).
