Ba – a madár formájú „lélek”
SÍRMELLÉKLET
A testtől a halál pillanatában (vagy alvás idején) elszakadó lelket sok kultúrában képzelték el és ábrázolták szárnyas vagy madár alakban. Az ókori egyiptomiak túlvilághitében ez az elképzelés már a fáraókor kezdetétől fogva jelen volt.
| Dr. Liptay Éva |
2013-12-28 09:38 |
Az egyénből kiszakadó spirituális alkotórész ilyenkor azt a magasabb tudatállapotot jelképezi, amely az égbe szárnyal, ahol képes lesz kapcsolatba lépni a transzcendenssel, illetve kommunikálni az égi szférákban tartózkodó istenekkel.
A négyszögletes talapzaton álló, fából készült, szép kidolgozású, madártestű, emberfejű festett szobrocska az ember egyik halál utáni megnyilvánulási formáját, a ba-t jeleníti meg. A szónak az egyiptomi hieroglif írásban használt egyik jele is ezt a képet mutatja: . A szobrocska háromosztatú, kékre festett parókát visel, amely láttatni engedi a füleket, állát viszonylag nagyméretű álszakáll díszíti. A tárgyat a halotti kultuszban használták sírmellékletként: a talapzat alján lévő lyuk arra utal, hogy eredetileg egy másik fából készült tárgyra volt felerősítve. A különböző gyűjteményekben őrzött ba-madár szobrocskákat a kutatás általában a Kr. e. I. évezred közepétől a Kr. u. 2. századig terjedő időszakra datálja.
Korábbi példányokat nem ismerünk, holott már a Kr. e. II. évezred második felében (Újbirodalom) több sírábrázolás is utal a halotti kultuszban való használatukra. Ezeken a sírban elhelyezett bútorok vagy standardok tetején láthatóak, később azonban fából készült, festett halotti sztélék, esetleg modell szentélyek vagy ívelt fedelű láda alakú koporsók tetejét díszíthették.
Az emberek ba-jának szerepe tehát a halál után vált igazán fontossá, ekkor öltött konkrét és látható formát, és a túlvilági életben teljesedett ki az újjászületett, isteni lénnyé vált halott egyik létformájaként. Néhány szöveg szerint a ba olyan erő, amely az ember földi testének képességeit (pl. a termékenységet és más életfunkciókat) biztosítja a halott számára a túlvilágon, ennél azonban jóval többől van szó. A madár forma a halott lényének aktivitását, kreatív energiáját és szabad mozgásra való képességét (a sír kapuján való ki- és bejárást), vagyis a koporsóban fekvő halott cselekvésre való képességét jelképezte: azt a hatalmat, hogy megszerzett erejével és mágikus tudásával, újjászületett képességeivel élni tud.
Az ókori egyiptomi halotti irodalom ezek közül a legnagyobb fontosságot – az egy helyben, a föld alatti sírkamrában mozdulatlanul fekvő múmia állapotához képest – az egyik helyről a másikra való gyors elmozdulás, a mobilitás képességének tulajdonította. Ez az a képesség ugyanis, aminek a segítségével ez a szárnyas lélekforma éjszaka a napistennel együtt bejárhatta az alvilág különböző régióit, hajnalban pedig elhagyhatta a sírt és együtt utazhatott vele nappali bárkáján, kelettől nyugatig átszelve az égboltot.
A túlvilági út során rengeteg veszély leselkedett a vándorútját járó madár alakú ba-ra: az egyik legfélelmetesebb a madárfogó háló volt, amelyet egyes rosszindulatú démonok feszítettek ki az útjában. A célba érve azonban még mindig nem volt vége a megpróbáltatásoknak. A ba fogalmának egyik jelentése (a ‚másokra tett pozitív benyomás’) akkor vált igazán fontossá, amikor a ba-nak kellett képviselnie a halott érdekeit Ozirisz ítélőszéke és a túlvilági bírák előtt a szív mérlegelésekor, a túlvilági ítélet során.
 |
 |
| Ba-ábrázolás papiruszon |
Ba-ábrázolás koporsótöredéken |
Időről időre, az éjszakai túlvilági utazás során visszatért a sírban fekvő mumifikált, a temetési rituálé során isteni lénnyé változott testhez és egyesült vele. A mumifikált testet a madár alakú ba egyes szövegek és ábrázolások szerint a fejtetőn keresztül hagyta el, és ezen az úton tért is hozzá vissza. A halotti sírfelszerelés egyes darabjain két- és háromdimenziós formában is gyakran ábrázolt ba-madár azt az igényt fogalmazza meg, hogy a halottat az isteni világgal összekötő ba a napbárkán tett vándorlása után minden éjjel visszatérjen a sírban fekvő halotthoz és egyesüljön vele.
A műtárgyak a Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteményéből származnak.
