Hogyan nyerjük el a bennszülöttek szívét?
pimmedia.hu
Hogyan találhatja meg az irodalmi muzeológia egy új dimenzióban, az internet világában a legjobb kifejezési és közlési módokat?
| Kelevéz Ágnes |
2012-01-19 16:10 |
Ma már vitán felül áll, hogy a múzeumoknak is jelen kell lenniük a világhálón, vagyis nemcsak a valóságos térben kell fogadniuk a látogatókat, hanem a virtuális térben is. Sőt az is egyre nyilvánvalóbb, hogy nem elég a naponta frissülő, nyitva tartással, kiállításokkal, rendezvényekkel kapcsolatos információk minél szélesebb körű átadása, nem elég, hogy a múzeumi anyag katalógusa interneten is hozzáférhetővé váljék, vagy hogy maguk a tárgyak is valamilyen formában digitalizáltan megtekinthetők, a kiadványszövegek elolvashatók legyenek, hanem arra is szükség van, hogy a gyűjteményen alapuló virtuális kiállítások létrehozásával egy olyan újfajta kapcsolatteremetési folyamat alakuljon ki, amely lehetőséget ad az esztétikai élményt is nyújtó, elmélyült információt is szolgáltató, szabadon építkező, interaktív befogadásra. Ha a fejlődés ütemét és irányát akarjuk felmérni, elég, ha a nagyszabású Google Art Projectre gondolunk, amely a világ tizenhét jelentős művészeti múzeumát kapcsolja össze egy virtuális háromdimenziós térben.
Az internet adta lehetőségekkel, a virtuális kiállítások létrehozásának egyre növekvő igényével mindenképp számolni kell, hiszen a rohamosan fejlődő világhálónak számtalan előnye van. Az internet nemcsak lerombolja az emberek távolságának korlátait, nemcsak megkönnyíti, tértől és időtől függetlenül, az információhoz jutást, hanem képes arra is, ha az új kommunikációs szokásokat tudomásul vesszük, hogy eddig elképzelhetetlen, tartalmas befogadási lehetőségeket teremtsen. Ráadásul itt él mellettünk egy olyan fiatal generáció, melyet a szakirodalom Marc Prensky 2001-es híres tanulmánya óta „digitális bennszülöttként” emleget.[1] Ez az a generáció, amelyik a számítógép, az internet mellett nőtt fel, éjjel, nappal, este és hajnalban msn-en, chaten, közösségi terekben éli az életét. Felmérések mutatják, hogy ezek a fiatalok a képet, hangot és videót preferálják a szöveggel szemben, nem lineárisan, hanem pontok közt ugrálva olvasnak, az azonnal felhasználható, gyors információkat igénylik: számukra a párhuzamosságok százait kínáló digitális világ a természetes lételem.
Az online múzeum, digitális múzeum, virtuális múzeum vagy kiállítás kifejezések sokszor keverednek egymással, jól tudjuk, hogy mára a múzeumok és gyűjteményeik a digitális térben számtalan formában vannak jelen. Egy közös vonásuk van, hogy a világháló szinte átláthatatlan dzsungelében a sokszor kifürkészhetetlen forrásokból dolgozó százezernyi más honlappal szemben minden saját gyűjteményét tudományosan feldolgozó digitális múzeumnak, kiállításnak a megbízhatóság az óriási előnye. Mégis speciálisan a virtuális kiállításokról általában annyi elmondható, hogy a fogalmon olyan művészi igényű, vizuális eszközökkel létrehozott digitális teret értünk, amely különböző információs utak bejárását teszi lehetővé, bizonyos tudományos cél alapján, logikailag tervezett módon mutat be a közönségnek tárgyakat, tartalmakat, képeket, szövegeket, hangokat azzal a sajátossággal, hogy a befogadó interaktivitására épít. A virtuális kiállítás, a valósághoz való kapcsolata alapján, lényegében két nagy csoportra osztható: az egyik valamilyen meglévő kiállítás anyagának és terének bemutatására vállalkozik az internet felületén, a másik ezzel szemben már teljesen független a múzeum falai közt zajló élettől, és kifejezetten az internet felhasználója számára készül. Természetesen vannak olyan megoldások is, amelyek kölcsönösségen alapulnak, vagyis az interneten is bemutatott virtuális kiállítások a valódi kiállítás részét alkotják, és viszont. Jó példa erre az Ir Nemzeti Könyvtárban (Dublin) rendezett The Life and Works of William Butler Yeats című kiállítás, amely ugyanazoknak a filmeknek, interaktív, számítógépes kronológiáknak, prezentációknak, vagyis kisebb virtuális kiállításoknak tucatjait teszi lejátszhatóvá a jól megkomponált, valóságos teret imitáló online felületen, mint amelyeket a kiállítási térben is felhasználhat a látogató.
A Petőfi Irodalmi Múzeum jelenleg is használt portálja 2006 szeptemberében indult. A pim.hu olyan egységes információs és kommunikációs környezetet teremtett, ahol egymástól teljesen eltérő használati lehetőségeket egyetlen biztonságos rendszerbe[2] szervezett, így a múzeum saját tartalmait korszerűen és rugalmasan tudja hozzáférhetővé tenni egy minél szélesebb felhasználói kör számára. A programok, kiállítások, kiadványok naprakész információi, a HunTéka új online katalógusa mellett ma már számos önálló honlap is kapcsolódik a pim.hu főoldalához. Ezeknek az oldalaknak a keretében több virtuális kiállítás is megtekinthető, melyeknek általában az a céljuk, hogy a már megrendezett valóságos kiállításokat virtuális kiállítás keretében is bemutassák, így emléküket a bezárás után az internet segítségével megőrizzék. Két olyan önálló honlapunk is van, amelyek egy-egy nagyobb kiállítás és a hozzá kapcsolódó kutatás köré szerveződtek. Az egyik a Pál utcai fiúk című kiállítás anyagát, Molnár Ferenc életét, a regény recepcióját mutatja be az internetre jellemző prezentáció eszközeivel, a másik a Nyugat 100 című kiállítás anyaga köré szerveződve nemcsak különböző adatbázisok, internetes játékok segítségével őrzi meg és teszi hozzáférhetővé a Nyugat-évhez kapcsolódó kutatások, kiadványok eredményeit, hanem virtuális kiállítások segítségével is felidézi a már lebontott kiállítás tematikáját és anyagát.
A pimmedia.hu, melynek kitalálója és főszerkesztője Wernitzer Júlia, annyiban különbözik a PIM többi, önálló honlapjától, hogy nem egy már meglévő kiállításhoz, jelentős hagyatékhoz (pl. Márai-honlap), fontos gyűjtőkörhöz (Emigrans.hu) kapcsolódik, nem is egy digitális szövegállomány bemutatása a fő célja (Digitális Irodalmi Akadémia), hanem olyan önálló audovizuális könyvtár, olyan hangzó honlap létrehozása, mely a magyar irodalom képviselőit audiovizuálisan örökíti meg a világhálón. Ez az oldal hozzáférést biztosít az egyes szerzőktől felvett eredeti hanganyagokhoz, valamint további információt, képeket, adatokat szolgáltat a szerzőkről és műveikről. A hangfelvételek mind a Petőfi Irodalmi Múzeum Stúdiójában készülnek, s a Médiatár gyűjteményének részét képezik. A pimmedia.hu interaktív jellegéből adódóan egyéni megközelítési lehetőséget kínál az irodalom iránt érdeklődőknek, vagyis olyan sajátos, interaktív felületként fogható fel, melynek középpontjában a hang-kép-szöveg egymást gazdagító hármasának intermediális bemutatása áll. Az oldal lényegében kétféle struktúrát foglal magába. Az egyik struktúra az írói felolvasások hang- és szöveganyaga által a felolvasó művészt és életművét állítja a középpontba, a másik a virtuális kiállítás eszközével az írói emlékezések által felidézett alkotó életművét és személyiségét. Az egyiknek a felolvasás a fő műfaja, a másiknak az oral historyszerű visszaemlékezés.
A pimmedián a felolvasásoknál a hang, kép és szöveg párhuzamos befogadására nyílik lehetőség. A főoldal egy portréból, a szerzőtől származó rövid, ars poetica jellegű mottóból, rövid életrajzból és a kattintással kiválasztható és meghallgatható művek listájából áll. Az összeállítás olyan szerzői hangoskönyvnek is tekinthető, mely túllép a hang egydimenziós világán, és intermediális képes-szöveges-hangoskönyvként, antológiaszerű összeállítással interaktív befogadást kínál. A honlap szövegének nagy része, szintén kattintással elérhető módon, a magyaron kívül még három nyelven is olvasható: angolul, németül, franciául, vagyis ez a honlap nyitást jelent nemcsak a múzeum falain kívülre, hanem az ország határain túlra is. A Petőfi Irodalmi Múzeum Digitális Hangképtára a http://lyrikline.org/ hivatalos partnere.
Minden oldal jobb szélén, a Hanganyagok című sávban, amikor a kiválasztott mű címére kattintunk, új felület nyílik ki, melyen a meghallgatható hanganyag lejátszás-ikonja mellett megjelennek az elhangzó művek olvasható szövegváltozatai is. Vagyis a befogadást segíti, hogy a felolvasás mellett olvashatjuk a szöveget, nézhetjük az alkotó fényképét, olvashatjuk a tőle származó mottót is, tehát az internetfelhasználó által más felületen már megszokott, párhuzamos információfeldolgozásra nyílik lehetőség. A téma iránt elmélyültebben érdeklődők, az életművet ismerők számára a felolvasás egyúttal tartalmi újdonsággal is szolgál, hiszen az értelmezését átalakíthatja, új elemekkel színezheti az, hogy a szerzői interpretációt is megismerhetik.
Az eligazodás a pimmedia.hu kezdő oldalán aktív közreműködést igényel, mivel a használat során több elérési út is kialakítható: ábécé rendben is megtekinthetjük a szerzői listát, valamint tartalmi csoportokra osztva is tallózhatunk köztük. A felolvasások ugyanis három csoportra oszlanak: az első a kortársak aktív közreműködésével készül, velük személyesen alakítjuk ki a felolvasandó művek listáját; a második a Médiatár több mint 8000 felvételéből válogatva születik, és a múlt „aranyhangjait” mutatja be Babitstól kezdve Zilahy Lajosig; a harmadikat a gyermekek számára állítjuk össze, itt is az írók maguk olvassák fel meséiket, gyerekverseiket. Az állandóan bővülő honlapon jelenleg több mint hatvan szerző hallgatható meg.
Az Emlékezések név alatt, virtuális kiállítások alkalmazásával egy összetettebb csoport jött létre: itt a felolvasásokat a múzeum Médiatárának egyik jellegzetes műfajával, az irodalmi interjúk alkalmazásával egészítettük ki. E sorozat célja, hogy a közelmúlt irodalom kiemelkedően fontos költőinek, íróinak életművét és személyiségét közvetlen munkatársaik, barátaik emlékezésének segítségével mutassuk be. Lehetőleg olyan alkotókat szeretnénk választani bemutatásra, akik egyúttal műhelyteremtő személyiségként is meghatározók voltak, akik mellett fiatal tanítványok nőttek fel. Az első két ilyen alkotó Vas István és Nemes Nagy Ágnes. Mindkét oldal létrehozása egy-egy jubileumhoz kötődik. Az első Vas István születésének 100. évfordulóján, 2010 szeptemberében nyílt meg, a második Nemes Nagy Ágnes halálának 20. és születésének 90. évfordulója alkalmából 2011 novemberében.
A Nemes Nagy Ágnes-emlékoldal nyitólapja hasonló struktúrát mutat, mint a felolvasásoké. A főoldal itt is tartalmaz egy portrét, a szerzőtől származó, rövid, ars poetica jellegű mottót, életrajzot és a lap jobb oldali sávjában olyan tartalomjegyzéket, amelyre kattintva a címként megadott tartalomhoz juthatunk. Ebben az esetben a Hajózni szükséges című vallomásos esszé egy részletét választottuk a mottó szövegéül: „Mindenki kétségbe vonja a mestersége értelmét egyszer-kétszer életében. Azt hiszem, aki ír, állandóan kétségbe vonja. De persze ír tovább, mert mit tehetne mást, azért ír, amiért a szél fúj. Hiszen nem célból ír az ember, hanem okból.” E mottó tömör megfogalmazásával, mégis súlyos üzenetével, az életmű egyik legfontosabb kérdésére, az írás és elhallgatás kérdésére világít rá. Elolvasása remélhetőleg máris leköti az idekalandozó internetes látogató figyelmét, üzenetének súlya akkor is visszhangzik, ha valaki kattintással továbblép a következő felületekre, ahol az emlékezések, nekrológok már nem egyszerűen csak meghallgathatók, hanem egy-egy virtuális kiállítás keretében, interaktív módon fogadhatók be. Itt Nemes Nagy Ágnes különböző időszakból származó fotói, kéziratok, dedikációk, illetve a képernyő alján húzódó idővonal megjelölt pontjai a beszélgetések újabb és újabb tematikus egységét jelölik. E pontokra vagy a nézőképekre kattintva egy grafikailag jól megtervezett, kellemes, zöld színárnyalatokat alkalmazó felületen a látogató könnyedén tallózhat az egyes témák közt. Sőt, hallgatás közben olvasásra is lehetőség nyílik, mert minden interjú kiegészítéseként, az interneten elterjedt, pontszerű olvasási szokásokat figyelembe vevő, könnyen befogadható, rövid, lexikonszerű ismertető szövegeket és az interjúalany által Nemes Nagy Ágnesről írt, gondosan kiválasztott mottószerű idézeteket is közlünk. Mottónak igyekeztünk frappáns, tömör, elgondolkoztató részleteket kiválasztani, amelyek egyszerre jellemzők arra, aki írta őket, s arra is, akiről szólnak.
Annak ellenére, hogy játékosan és könnyedén lehet kattintgatni és ugrálni a tartalmi egységek között, ami lehetővé teszi akár a rövid, szórakoztató áttekintést is, a tudományos megmunkáltság követelményét sem adtuk fel. Összesen legalább ötvenórányi hangfelvételt mozgattunk meg az összeállítás készítése közben, végül a kiválasztott mintegy húsz óra anyagának négyórányi változatát tettük közzé célirányosan megszerkesztett módon. Az irodalom iránt mélyebben érdeklődők számára a párhuzamosan futó, virtuális kiállításokba épített emlékezések az összetettebb befogadásra, az összehasonlító, tartalomelemző értelmezésre is lehetőséget nyújtanak. Vagyis a „digitális bennszülötteknek” is szóló, az általuk jól ismert eszközökkel megdolgozott hanganyag egyúttal klasszikus irodalomtörténeti forrásként is kezelhető.
Igyekeztünk irodalmi szempontból fontos tanúkat választani, akik különböző időszakokban ismerték meg Nemes Nagy Ágnest. A régi barát és költőtárs, Lator László mellett fiatalabb kortársak, Gergely Ágnes és Takács Zsuzsa, valamint a még fiatalabb generáció tagja, az Újhold-Évkönyv egyik szerkesztője, Ferencz Győző beszél Nemes Nagy Ágnes költészetéről, életéről, valamint a most 65 éves Újhold folyóiratról (1946–1948) és a szintén kerek évfordulót ünneplő, 25 éves Újhold-Évkönyvről (1986–1991). Az oldal olyan ritka, archív felvételeket is tartalmaz, amelyek a Petőfi Irodalmi Múzeum Nemes Nagy Ágnes-kiállításának emlékestjén (2002) készültek: Lengyel Balázs felolvasásából nemcsak első találkozásuk, kölcsönös érzelmi elköteleződésük, hanem irodalmi egymásra találásuk történetét is megismerhetjük; emlékezetes Székely Magda és Domokos Mátyás személyes hangú megszólalása, valamint Poszler György kiállításmegnyitója. A múzeum rögzítette azt a két nekrológot is, melyet Mészöly Miklós és Balassa Péter mondott el 1991. augusztus 30-án a temetésen. Az emlékezések sorát Nemes Nagy Ágnes utolsó, 1990 októberében, már nagybetegen adott interjújának egy részlete zárja. Az összeállítás külön érdekessége, hogy a megszólalók közül többen felolvasnak egy számukra kedves vagy fontos verset az életműből, sőt magának a szerzőnek az előadásában is meghallgathatunk néhány költeményt.
(A Nemes Nagy Ágnes-emlékoldalról illusztrációkkal ellátott, részletes ismertetést olvashat az Irodalomismeret, A Magyar Irodalomtörténeti Társaság folyóiratának 2011/4. számában ugyancsak Kelevéz Ágnes tollából – szerk.)
Remélem, hogy ez a vállalkozás a mindenre kíváncsi, az internet szokásait már a gyerekszobában elsajátító fiatal nemzedék érdeklődését is felkelti. Ők azok, akik gyakorlott felhasználóként, gyorsan szeretnének tartalmas információhoz jutni. De legalább annyira remélem azt is, hogy a felvételek, képek közti tallózgatás során az elmélyülésre is lehetőség nyílik, sőt a lap összeállítása további kutatásra is ösztönöz a gyűjteményünkben. Bízom benne, hogy ezek a virtuális kiállítások, a belőlük származó élmény, az általuk megszerezhető ismeret, hasonlóan a pimmedia egészéhez, hasznos lehet a középiskolások és a tanárok számára, segítheti az egyetemisták tájékozódását, felkeltheti az irodalom iránt érdeklődők figyelmét, de egyúttal a kutatáshoz szükséges forrásanyagként komoly szolgálatot tehet az irodalomtörténet művelői számára is. Az előttünk álló további feladat az, hogy megtaláljuk annak a formáit, hogyan tudjuk minél szélesebb körben ismertté tenni ezeknek az oldalaknak tartalmát.
[1] Angolul: http://www.marcprensky.com/writing/prensky%20-%20digital%20natives,%20digital%20immigrants%20-%20part1.pdf
[2] Bánki Zsolt, Digitális múzeum. Egységes múzeumi elektronikus szolgáltatási környezet kialakítása a Petőfi Irodalmi Múzeumban, Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 2007/9 = http://tmt.omikk.bme.hu/ show_news.html?id=4776&issue_id=486 [2012. 01. 10.]
