Hímes - míves tojások otthona

Húsvét táján figyelmünk középpontjába kerül a díszített tojás. Nemcsak az ünnep során többnyire elfogyasztott, házilag készült hímesek, hanem értő kezek által igényesebben megmunkált, gyűjtésre, megőrzésre érdemes társaik is.

Cikk küldése

e-mail:

A tojásdíszítés, tojásfestés egyszerűnek látszó tevékenység. Nem kell hozzá más

- csak hibátlan felületű, egyenletes falvastagságú és színárnyalatú, zsírtalanított, pőre tojás, amelyet olyan hosszan főznek keményre, hogy az idő múlásával belseje ne indulhasson erjedésnek, s a keletkező gázok a díszítés után ne robbantsák szét; vagy a lágy belső részeitől megszabadított, ún. kifújt tojás, melynek belsejéből minden később romlásnak indulható anyagot el kell távolítani;
- csak megfelelő díszítő eszközök: kézreálló írókák, karcoló, furó és egyéb szerszámok, viasz, festőedények, lehetőleg természetes alapanyagú festékek;
- csak éles szempár, kitűnő térlátás és arányérzék. Lehet ugyan térfelosztó alappontokat képezni, de ezeknek a minta öltöztetésekor el kell tűnniük;
- csak határozott, lendületes, biztos kéz, a minták szép ívű megrajzolásához;
- csak érdeklődés és kellő alázat az elődök munkájának, a népművészetnek, a népi hagyományoknak a megismeréséhez és megtartó alkalmazásukhoz;
- csak józan önmérséklet a mindent eluraló, a hagyományokat pusztító üzleti szellem visszaszorításában.

Sorolhatnánk még, hogy mi mindent fed az egyszerűség látszata. Akiből csak egy is hiányzik a felsoroltak közül, csupán gyakorolgatja a mesterséget. Lehet, hogy hiszi magáról a tökéletességet, de soha nem lesz meghatározó erejű tojásfestő, tojásdíszítő egyéniség, aki munkásságának emlékét a szakmatörténet sem hagyja feledésbe merülni. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy bárki saját kedvtelésből ne fogjon munkához, teret engedve tehetsége kibontakozásának, az elsajátítható tudás és készség megszerzésének.
Manapság sajnos egyre többen vannak, akik a nagy üzlet, a piaci siker reményében giccsdömpinggel, szenzációhajhász, fantáziátlan minta- és díszítményszörnyekkel árasztják el az ajándékboltokat, a tojásfesztiválokat. Nagyítóval kell keresni köztük az itt-ott megbúvó értéket.

Míves Tojás Múzeum - már egy évtizede

A díszített tojás ősi eredetét tekintve nem kommersz áru, hanem kultúrtörténeti értékek, mitoszok, vallási és természeti eredetű jelképek, népi eredetű hagyományok hordozója. Ezt tartotta szem előtt Nienhaus Rózsa, amikor sok-sok éves, szívós gyűjtőmunkával létrehozta több ezer darabos, egyedülálló gyűjteményét. Ebből a gyűjteményből 10 évvel ezelőtt egy kis baranyai faluban, a népművészeti hagyományokban gazdag Zengővárkonyban megnyílt az ország első népművészeti hagyományokon alapuló, díszített tojásokat bemutató, állandó kiállítása a Míves Tojás Gyűjtemény Muzeális Intézmény, népszerű nevén a Míves Tojás Múzeum.

Megvalósult álom

Gyakran felvetődik még ma is a kérdés: hogyan kezdődött? Egy legendává lett valóságos álommal, mely szerint a múzeumalapító 1998 húsvét hétfő hajnalán azt álmodta, hogy van egy takaros parasztháza, s abban mutogatja összegyűjtött míves tojásait az arra járóknak. Háza nem lett ugyan, de hogy legyen múzeuma, amely otthont ad a tojásdíszítők munkáinak, épületet bérel a falu önkormányzatától.
Az idén a múzeum kisebb pompával ünnepel, mint a megnyitó idején, az energiákat inkább a múzeumi funkciók, programok és az ismeretterjesztés erősítésére fordítják. Februárban megújították a kiállítást, és a bemutatott anyag mintegy harmad része cserélődött. Ennek hatására új szerkezetben ismerkedhet a látogató a már régebben is látható elemekkel.

Újdonságok Szegeden és Zengővárkonyban

Az újdonságok közül kiemelhetők a hazai hímes tojások viaszlevonatos reprodukciói, melyek dr. Györffy István 1925-ben közreadott Hímes tojásokról szóló kiadványának 32 színes táblája alapján készültek.
Egy másik újdonság Móra Ferenc nevéhez kötődik. Az általa feltárt avar kori, karcolt tojástöredékek szakirodalmát, anyagát felhasználva a múzeum elkészíttette azok reprodukcióját, illetve több tojásdíszítő e mintaelemek felhasználásával, kiegészítésével készített tojásokat. Mindkét anyag részben a múzeumban, részben pedig a szegedi Móra Ferenc Múzeumban rendezett időszakos kiállításon látható. Szabó Éva népi iparművész egyetlen motívum változatain mutatja be a hazai tojásdíszítés gazdagságát és egyben alkotói virtuozitását. Mintegy 50 darabos kollekció mutatja be az "utaveszett" vagy "vétett út"-nak nevezett tojáshím változatait, valamint a hárompataki, gyimesi, csiki hímestojásokat Csuzi Enikő - Takács György gyűjtése nyomán.
1900 körül készült hagyományos viaszlevonatos, valamint az 1930-as évekből származó batikolt matyó és húsvéti tojásokkal is gyarapodott a múzeum. Az újdonságok között vannak a vasi kézi karcolt és írott, a muravidéki, bakonyi batikolt és az ormánsági maratott tojások. Különlegesség a múzeum létrehozásához hatékony szakmai segítséget nyújtó Bércziné Szendrő Csilla saját gyűjtésű erdélyi mintákat bemutató kollekciója.

A jubiláló Míves Tojás Múzeum változatlanul a szépség és harmónia látványát kínálja az év minden napján valamennyi kedves látogatójának.