„Hívjuk a ház népét egy ártatlan nászba”
RESTAURÁLÁS
Különleges restaurátori feladvány a Néprajzi Múzeumban: egy kőröstárkányi vőfélybot restaurálása.
| Tumpek Eta |
2014-03-13 14:00 |
A Néprajzi Múzeumban 2013 szeptemberében, az Erdélyen innen – Alföldön túl. A Fekete-Körös völgye a századfordulón című kiállításhoz kapcsolódón vetődött fel a vőfélybot restaurálásának igénye és szükségessége. A kiállításig hátralévő rövid idő, illetve a tárgy rendkívül sérült állapota miatt már nem volt lehetőség a többi kiválasztott tárggyal közös bemutatásra, mégis szerettük volna ezt a különleges tárgyat méltó állapotban a nagyközönség elé tárni. Így született meg az ötlet, hogy a kiállítás utolsó hónapjában, azzal párhuzamosan mutassuk be a vőfélybotot, illetve restaurálásának izgalmas lépéseit. Az elkészült tárgy februárban, A hónap műtárgya sorozat részeként volt megtekinthető, ahol már egységes, stabil és esztétikus állapotban lett kiállítva.
Foszlott szalagból ragyogó kendő
A faágból kialakított pálcára színes és fehér, kézbe való kendőket, valamint szalagokat fűztek, kötöztek fel. A botot két helyen átfúrták, a furatokon kenderzsinórt vezettek át, erre rögzítették fel a textilelemeket. A kendőket több helyen egymáshoz öltögették, hogy a pálcát szépen körbeölelve, tetszetősen álljanak. A bot tetejére különböző módon megkötött selyemszalagokat fűztek fel. A vőfélybotot különböző anyagú és jellegű textíliákkal díszítették, melyek állapotáról összességében elmondható, hogy erősen szennyezettek, deformáltak voltak. A három darab fehér, csipkedíszítésű, kerek lenvászon kendő közül kettő állapota jónak volt mondható. A harmadikon a korabeli javítások mellett több későbbi szakadás is látható volt, az alapszövet erősen meggyengült, széthasadozott. A vőfélybot színben és méretben legdominánsabb elemei a nyomott mintás gyapjúszövet kendői. A piros, fekete körökkel díszített kendő kevésbé, a natúr színű, virágos viszont rendkívül sérült állapotban maradt meg az állati kártevők, molyok pusztításának következtében. Az utóbbi kendő esetében a molyok elsősorban a natúr, festetlen részeket rágták szét a színes virágok között, de bizonyos területeken nem voltak válogatósak, így sajnos egy nagyjából háromtenyérnyi darab teljesen hiányzott az anyagból. A vőfélypálcát összesen tizenkét, különböző szélességű és hosszúságú selyemszalag díszítette, közülük az egyik nemzeti színű volt, de az eredetileg zöld szín sárgára fakult. Három szalag piros moaré – hullámos mintázatú, fényhatású selyem –, melyek sérülésmentes állapotban maradtak meg. Két szalag anyagában szövött mintás, virágos, ezek szintén jó megtartásúak. Három szalag rózsaszín, közülük kettő nem károsodott jelentősen. Az összes selyemszalag közül három darab állapota volt kritikusnak mondható, ezek annyira sérültek, törékenyek, hiányosak voltak, hogy megmentésük komoly kihívást jelentett számomra.
A rétegek mélyén
A tényleges restaurátori munkálatok megkezdését munkaterv készítése, valamint a tárgy összetettsége miatt részletes dokumentálás előzte meg. A szalagokat és kendőket egyben tartó számtalan öltés, kötés megbontásával szétválaszthatóvá válnak az egyes tárgyalkotó textilelemek, ezáltal lehetségessé vált a tisztítás és varrókonzerválás. A bontást fényképsorozat készítése kísérte végig minden egyes lépésről. A szétválasztott elemek összejelölésével biztosíthatóvá vált a restaurálás befejezésével az eredetinek megfelelő összeállítás. Néhány selyemszalagból a vőfélybot korabeli feldíszítésekor masnit készítettek, és ebben a formában varrással rögzítettek. Ezeket az összeöltéseket nem bontottam meg, hogy minél jobban megőrizzem az eredeti kialakítást, technikát és anyaghasználatot. A száraz portalanítást követően az erősen szennyezett textíliák nedves tisztítása állapotuk szerint eltérő módon történt. A leginkább károsodott, szakadozott selyemszalagok üveglapon nedvesítve, a jobb megtartású darabok mosóasztalon voltak tisztíthatók. A kíméletes kezelést, mozgatást a mosóasztalon a sérült elemek tüllhálóra helyezésével tudtam biztosítani. A tisztítás előtt minden esetben megnéztem, hogy a textíliák színezékei stabilak-e. A próbák során egyedül a nemzeti színű szalag piros színezékénél tapasztaltam levérzést, ezért ennek a szalagnak a tisztítása nagy körültekintést igényelt. A nedves, mosószeres kezelés eredményeként az erősen szennyezett textíliák szemmel láthatóan tisztultak, világosodtak. A kitisztított elemek szárítása polietilén fóliával bevont Austroterm lapokon, rovartűkkel formára igazítva, kitűzve történt.
Újraalkotott tárgy
A tárgy két károsodott gyapjúkendőjének varrókonzerválásához, kiegészítéséhez az alapszövetükhöz igazodó, új gyapjúszövetekre volt szükségem. Az új gyapjúszöveteket az eredeti darabok alátámasztásához megfelelő méretre szabtam, majd a kendők alapszíneinek megfelelően, hozzájuk igazodva megszíneztem őket. A piros kendő élénk színárnyalatának eltalálása nem ment könnyen, a másik, natúr alapszínű kendő pedig az idő során kialakult sokféle, sárgás, barnás, szürkés árnyalatával okozott fejtörést. A végül sikeresen megszínezett új textildarabokra helyezve, azokra rávarrva az eredeti, hiányos textíliákat kiegészítettem, illetve az alátámasztással megerősítettem. A gyapjúkendők varrókonzerválása nagyon lassú és munkaigényes folyamat volt, elkészítésük körülbelül 130-140 órát igényelt. A kendőket vékony, színezett selyemszálakkal rögzítettem az alátámasztó anyagokra, az eredmény pedig stabil és esztétikus lett. A három fehér lenkendő közül csak az egyik darab középrésze igényelt alátámasztásos konzerválást, ebben az esetben a fent leírtakkal azonos módon jártam el. A széleket szegélyező horgolt csipkék is itt-ott sérültek, a hiányzó „lábakat” kiegészítettem, a felfesléseket rögzítettem. A sok szalag közül szerencsére nem mindegyik volt sérült. A legjobban meggyengült, töredezett selyemszalagok két réteg krepplin – laza szövésű selyemszövet – közé varrva tűntek a legbiztonságosabban konzerválhatónak. A krepplin és a varráshoz használt selyemszálak színét mindig az eredeti színárnyalatokhoz igazítottam. A varrókonzerválás, kiegészítés végeztével az elkészült kendők és szalagok már csak az összeállításra vártak.
A vőfélybot összeállítása
Az egyes elemek konzerválásának, restaurálásának végeztével, az összeállítás során a kendők és szalagok eredeti helyzetüknek megfelelő összeöltése, botra rögzítése történt meg. Ebben nagy segítségemre voltak a bontás során elkészített fényképek és jelölések is. A restaurálás révén az elkészült vőfélybotot stabil, egységes, esztétikus állapotban lehet kiállítani és tovább raktározni.
Fotók: Sarnyai Krisztina - Néprajzi Múzeum
