Hétpettyes katicabogár

Az Év rovara

Magyarország múzeumai számos civil szervezettel tartanak kapcsolatot. A Magyar Természettudományi Múzeum holdudvarának egyik legfontosabb egyesülete az idén 101 éves Magyar Rovartani Társaság, amely 2011-től kezdve minden évben kijelöli az Év rovarát.

Cikk küldése

e-mail:

A választás idén a hétpettyes katicára (Coccinella septempunctata) esett. Ez a rovarfaj ugyanis pontosan megfelel a kritériumoknak: szakemberek és laikusok egyaránt ismerik, szabad szemmel is jól látható, mutatós külsejű állat, gazdasági és kulturális jelentősége is van, sőt az iskolai tananyagnak is része. Bemutatásával, szerepeltetésével különféle fórumokon nem csupán a fajt népszerűsítjük, hanem a rovarok világára és a természetvédelem fontosságára is felhívjuk a figyelmet. (A képen: Hétpettyes katica - Puskás Gellért felvétele)

Ami nekünk kedves, másnak riasztó

A hétpettyes katica piros alapon fekete foltos mintázata közismert még azok számára is, akik a bogárral nagyon ritkán találkoznak. Gyakran felhasznált motívum ugyanis játékokon, gyermekruhákon, bögréken, óvodai jelek között, de vallásos vagy világi tárgyú festményeken is. A fekete és piros kontrasztja ugyanazt a célt szolgálja, mint a darazsak sárga-fekete csíkozata vagy számtalan más állat feltűnő színösszeállítása: a ragadozókat figyelmezteti, hogy a mintázat viselőjét nem tanácsos megtámadni és elfogyasztani. A katicabogár külseje azokra a keserű ízű, sőt mérgező vegyületekre hívja fel a figyelmet, amelyeket a testfolyadéka tartalmaz. Ha a kezünkre tett katica veszélyt érez, összehúzza a végtagjait, és a lábízületeinél sárgás folyadékot bocsát ki; ha valaki veszi a bátorságot, és óvatosan megízleli ezt, érezheti a keserű ízt.

Egy a 4500 közül

A hétpettyes katica a legtöbb ember számára maga „a” katicabogár, valójában azonban csak egy a hazánkban élő pontosan 90 katicafaj közül. A Magyar Természettudományi Múzeum 50–60 ezer példányt számláló katicabogár-gyűjteményében a hazai fajok mindegyike megtalálható, de a Föld 4500 faja közül is több száznak őrizzük képviselőit. Aki a gyűjteményben alaposabban elmélyed, láthatja, hogy a katicák sokkal változatosabb megjelenésűek, mint azt a hétpettyes alapján gondolnánk. Noha a többségük a megszokott testalkatú – tehát kerekded körvonalú, félgömbszerűen domborodó, rövid lábú és csápú –, akadnak közöttük karcsúbb és hosszabb végtagú fajok is. Színezetük csaknem mindig kontrasztos: az egyik szín a fény látható tartományának magasabb hullámhosszú szélén helyezkedik el – tehát vörös, narancs vagy sárga –, a másik pedig fekete vagy sötétbarna. A rajzelemek általában pettyek, de lehetnek gyűrűk, hosszanti vagy harántsávok és négyzetek is. A kontrasztosságot néha világos alapon még világosabb mintázat kelti – vagyis vannak piros alapon sárga, sőt sárga alapon fehér foltos katicák –, illetve akadnak háromszínű fajok is. (A képen: Halyzia straminea - Pál János festménye)

Azonosítsd, ha tudod!

Az egyes fajok elkülönítéséhez a rajzolat elemeinek színe, mérete, alakja és száma jó támpontot nyújt. A katicabogarak azonban egy fajon belül is nagyon változatosak lehetnek. A lucernabödén – amely szintén a katicabogarak családjának tagja – például általában vöröses alapon 24 fekete petty látható, de ezek a legkülönfélébb módon kiterjedhetnek, eltűnhetnek vagy összeolvadhatnak. Az eredmény: vannak egyszínű vörös és egyszínű fekete egyedek, illetve e két szélsőség között igen számos átmenet, amelyek előfordulási gyakorisága persze nem azonos. A katicák mintázatának fajon belüli alakulását genetikai okok határozzák meg, de az éghajlat is hatással van rá: szárazabb, melegebb tájakon a túlnyomórészt világos, hűvösebb, nedvesebb klímán viszont a fekete túlsúlyú egyedek a gyakoribbak. (A képen: Declivitata usambarica - Pál János festménye)

A katicabogarak azonosításában gyakorlott szakember ezért nem csupán az egyes fajokra leginkább jellemző „alapmintázatot” ismeri, hanem a rajzelemek alakulásának trendjeit is. Ha ez sem segít, akkor a bogártest más bélyegeit kell segítségül hívnia, ami akár a gyűjteményi példányok boncolását is szükségessé teheti.

A szerző a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársa és a Magyar Rovartani Társaság alelnöke