Új honfoglalás-kori leletek a Nemzeti Múzeumban
KINCS
8 darab új, egyedülálló honfoglalás-kori lelettel bővült a Magyar Nemzeti Múzeum Kárpát-medence a Karoling-korban és a honfoglalás korában című kiállítása.
A közlemény szerint az új kiállításrészben megtekinthető leletek közül kiemelkedik egy elsőrendű ötvösmunkának számító, aranyozott ezüstlemezekből készült hajfonatkorong-pár. Az ékszer előoldalán mitikus állatalakok láthatók, amelyek lábait és farkát növényi motívumokká formálta az ötvös. A finoman kidolgozott minta párhuzamai megtalálhatók a bizánci és a sztyeppei emlékek között.
Hajfonatkorong a Balatonújlak-Erdő dűlőn feltárt 10. századi sírokból a Magyar Nemzeti Múzeum A Kárpát-medence a Karoling-korban és a honfoglalás korában című kiállításán 2015. december 14-én. MTI fotó: Szigetváry Zsolt
Emellett szerepel a tárlat új tárgyai között egy egyedülálló növényi palmettás díszítésű ezüstlemez is, amelyhez hasonló a honfoglalás kori leletek közül korábban sosem került elő. A lemez eredetileg egy nyerget ékesített.
A nyolc kiállított tárgyi emléket is magába foglaló leletegyüttes abból a regionális szempontból kiemelkedő, 10. századi, 17 sírból álló temetőből került elő, amelyre 2003-ban az M7-es autópálya Somogy megyei szakaszának építésekor, a megelőző feltárások közben bukkantak a régészek Balatonújlak-Erdődűlőn. Bár a sírok a kor temetkezési szokásainak megfelelően nyugat–keleti tájolásúak voltak, a Felső-Tisza vidéki, többségében férfisírokból álló temetőkkel szemben itt kiegyenlített volt a nemek és a gyermeksírok aránya. Viszonylag magas volt a helyszínen a lóval vagy lószerszámmal temetettek száma. Az ekkoriban használatos lószerszámzatból a feltárt sírokból általában a vas csikózabla, a hevedercsat és két kengyel került elő. Egyes emlékeken a tausírozás elnevezésű díszítő eljárás nyomai figyelhetők meg.
Csikózabla a Balatonújlak-Erdő dűlőn feltárt 10. századi sírokból a Magyar Nemzeti Múzeum A Kárpát-medence a Karoling-korban és a honfoglalás korában című kiállításán 2015. december 14-én. MTI fotó: Szigetváry Zsolt
A dunántúli viszonylatban ritka gazdagságú temetőben egy kivételével minden sírban voltak használati tárgyak vagy ékszerek és más viseleti emlékek. Az egykori ruhadíszek és ékességek többnyire ezüstből készültek. Jól keltezhető a temető a feltárt pénzérmék segítségével: a sírok egy része a Nyugat-Európában, Provence-i Hugó és II. Lothár által vert érmékkel biztosan a 10. század középső harmadára, vagy az azutáni időszakra tehető. Az érmék egyben arra is utalnak, hogy a temetkezési helyet választó közösség tagjai részt vehettek a magyar történelemben „kalandozásokként” számon tartott katonai vállalkozásokban. Az egykori közösség militáns jellegét mutatják a férfisíroknak az egész Kárpát-medence viszonylatában szokatlanul gazdag fegyvermellékletei is. A csontokon végzett genetikai vizsgálatok valószínűsítik, hogy voltak olyan sírok is, amelyek halottjai között közeli, vér szerinti rokoni kapcsolat feltételezhető.
A feltárást az Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Régészeti Intézetének munkatársai végezték, a leletegyüttest a területileg illetékes Rippl-Rónai Múzeumban helyezték el Kaposváron, azonban a megtalált tárgyi emlékek a Magyar Nemzeti Múzeum új kiállításrészében mutatkoznak be először – olvasható a közleményben.
(s)
