Mi a szóda?
VÍZ ÉS TÁRGY
Szódavíz, egy magyar kultuszital: kiállítás az ozorai Nagyvendéglő épületében. A feledettnek vélt szikvízgyártó ipar történetét feldolgozó különleges kiállítás a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum utazó tárlata.
| Magyar Múzeumok Online |
2016-04-14 12:00 |
A szikvízgyártás esetében elmondható, hogy nem egy elfeledett iparról van szó, hanem egy több mint 175 éves történetről. A szikvíz gyártás Magyarországon Jedlik Ányos nevéhez fűződik, aki egy új és zseniális módszert talált fel a mesterséges ásványvíz előállítására, mivel az addig használt gyártás technológiai leírásai szigorúan védettek és titkosak voltak. Nem ő, hanem Joseph Priestley fedezte fel a szénsav vízben történő elkeverésének módját, de találmányával ő vetette meg a magyar szikvízgyártás alapjait. Hegedűs Géza által lejegyzett anekdota szerint az ő nevéhez köthető a szódavíz és bor elegyének, vagyis a fröccsnek a feltalálása is, de ez bizony nem több egy kedves legendánál.
Akárhogy is, a szódavíz és a fröccs – akár málnafröccs formájában is – olyan népszerűségre tett szert az elmúlt évszázadokban, és olyannyira meghatározta minden népréteg és társadalmi osztály tagjainak fogyasztási szokásait, hogy méltán nevezhetjük a szódavizet magyar kultuszitalnak.
A Szóda, egy magyar kultuszital című kiállítás a közelmúltban felújított Ozora főterén álló, Esterházy Fogadóközpontban látható. A jellegzetes barokk kori épület megidézi a századelő hangulatát, Petőfi és Illyés világát. Petőfi Sándor ugyanis vándorszínészként érkezett Ozorára, és a Nagyvendéglő falai között lépett először a világot jelentő deszkákra. A vendéglő épületének falán a költő első fellépésének emlékét tábla őrzi. Illyés Gyula pedig diákkorától kezdődően boldog napokat, hónapokat töltött Ozorán. A falut „álmai városának” nevezte, a Nagyvendéglő alkotóéveinek jelentős színhelye volt. Itt írta például a Puszták népe és a Petőfi című műveit.
Aki ellátogat a kiállításra nemcsak a feltalálás és a gyártás, a forgalmazás és a fogyasztás, hanem a szóda irodalomra és a művészetekre gyakorolt hatásával is megismerkedhet. A főszereplő persze a szódásüveg maga, ami a termék megjelenésének legfőbb módja. De nemcsak a klasszikus formákkal találkozhat az érdeklődő, hanem a ma már ismeretlen golyós üvegekkel (kracherli) is, amelyek száz éve az üdítőitalos és szódásüvegek legjellemzőbb fajtája volt. Kiderül, hogy miként szolgált a szódásüveg politikai üzenetek továbbítójaként, és lett így korabeli média eszköz. Megismerhető a szódások legjelentősebb versenytársa is a patronos szifon, és olvashat a látogató a szódás lováról, vagy szamaráról.
A páratlan kincseket a Szegeden élő, ma is aktív szikvízkészítő iparos Bánffi István gyűjtötte össze több évtizedes kitartó munkával, amit tovább gazdagít Fekete László Gyula gyűjtő kuriózumokat felvonultató anyaga.
A kiállítás a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ fenntartásában működő Esterházy Fogadóközpontban látható április 15. és június 12. között.
