Az énekesnő zongorája

TÁRGY

Déryné zongoráját méltó módon helyezik el Miskolc város napja alkalmából.

Cikk küldése

e-mail:

Miskolc nevezetes opera-énekesnője, színésze, Déryné Széppataki Róza zongorája 1979-ben került a városba. A 19. század közepéről származó, bécsi műhelyben készült fatőkés zongora sokáig a Diósgyőri Vár melletti Déryné-ház állandó kiállításában volt látható. Később a Herman Ottó Múzeum raktárában pihent, majd a vár felújítását követően már csak időszaki kiállításban szerepelt Diósgyőrben. Új állandó helye a Zenepalotában lesz, ahol 2016. május 6-án, 14 órakor, a Miskolci Egyetem „Szépkorúak Akadémiája” rendezvénysorozatának előadása keretében adja át a közönségnek dr. Horváth Zita történész, az egyetem általános rektorhelyettese.

Az első magyar opera-énekesnő, Déryné Széppataki Róza tehetsége a pesti tanulóévek után Miskolcon bontakozott ki. Repertoárja egyedülállóan gazdag volt: alt és szoprán operai szerepekben, daljátékokban, tragédiákban és vígjátékokban egyaránt sikereket aratott.

Első zenei képzését Zomb Ferenc karmesternek köszönhette. A kor egyik divatos dalára, a Shöne Minkára írott változatok révén jutott hozzá az első koloratúráriához, s ennek hatására javasolta Miskolcon, majd Kassán operák betanulását. Ezen előzmények után, 1823–1827 között a kolozsvári társulat primadonnájaként a magyar nyelvű operajátszás egyik megteremtője lett. Nagy sikerrel szerepelt a pesti német színházban is, de az állandó szerződést elutasította: a színészetet olyan missziónak tekintette, amellyel a magyar szó és kultúra ügyét szolgálhatja, s különböző vándortársulatokkal járta az országot.

„Déryné az éneklésben magát annyira gyakorlotta, hogy most a legerősebb áriákat kellemetes tökéletességgel és bámulatra ragadó hallhatósággal elénekli. Melyre nézve őt némelyek Magyar Catalani-nak nevezni bátorkodtak, mind azért, mert hangja tiszta, mind kiváltképpen azért, hogy minden erőltetés nélkül akár a legfelsőbb emelkedésre, akár a legmélyebb leereszkedésre alkalmatos s így külföldön is akármely Theatrumban dicsőséggel megjelenhetnék” – írta róla a korabeli kritika.

1847-ben fejezte be színészi pályáját, majd férjéhez költözött Diósgyőrbe, annak halála után pedig Miskolcon élt húgánál, ahol megírta emlékiratait. 1868-ban keresztfia, Egressy Ákos kérésére 75 évesen lépett utoljára színpadra a Miskolci Nemzeti Színházban.

Déryné zongorája

A diófurnéros borítású, fenyőkorpuszra épített, fatőkés zongora a 19. század közepén, Bécsben készült. Márkajelzésének eredeti felirata zománcozott táblán: Wilhelm Neumann in Wien. 2014-ben restaurálta Bánfalvy Ferenc, a Herman Ottó Múzeum restaurátora. Mechanikája már nem volt megmenthető, így játékra nem alkalmas. A hangszer Miskolc városának egyik emblematikus tárgyi öröksége.

Déryné Széppataki Róza a színpadtól való visszavonulását követően, 1852–1867 között férje házában élt a Diósgyőri Vár közvetlen szomszédságában, az ún. Déryné-házban, amely 1973-ban a várral együtt a Herman Ottó Múzeum kezelésébe került.

A zongora 1979-től a Déryné-ház állandó kiállításában szerepelt, majd a Diósgyőri Vár újjáépítését követően, 2016-ban került jelenlegi helyére, a Zenepalotába. Nem messze attól a Hunyadi u. 52. sz. háztól, ahol Déryné 1867-től haláláig méltatlanul elhagyatva, szegénységben élt élete végéig. Hagyatéka sem volt jelentős, a ház falán tábla őrzi emlékét.

(S)