„Szeretettel Ilonkának!” Internálótábori emlékkönyv
SZERZEMÉNY
Egy online műkereskedő portálon tűnt fel a piros vászonkötésű füzet „Emlékkönyv … Zalaegerszeg 1921-22” címmel. Borítóján az egykori zalaegerszegi internálótábor őrtornya és barakkjai voltak láthatók.
| Béres Katalin |
2016-07-18 09:00 |
A Zalaegerszeg 20. századi történetének különleges dokumentuma, ezért mindent elkövettünk, hogy a Zalaegerszeg Kultúrájáért Közalapítvány segítségével megvásároljuk a Göcseji Múzeum gyűjteménye számára.
Az I. világháború idején a város határában, Pózván hadifogolytábor működött, mely a Tanácsköztársaság bukása után új funkciót kapott: 1920 áprilisában itt jött létre a „Magyar Királyi Internálótábor”, amely az ország legjelentősebb tábora lett. Ide szállították át a megszűnt hajmáskéri tábor foglyait is. Zalaegerszegen őrizték a Tanácsköztársaság vezetőinek rokonait: Landler Ernőt, Szamuelyi Istvánt, Corvin Ottó özvegyét, továbbá a rendszerrel együttműködőket: a falusi és városi direktóriumok tagjait, s mindazokat a kommunistákat vagy kommunista gyanús elemeket, akiket az új hatalom az állam biztonságára, belső rendjére nézve veszélyesnek ítélt. Azonban a tábor lakóinak csak felét tették ki a politikai foglyok, rajtuk kívül ide hozták a kiutasított idegeneket, köztörvényes bűnözőket, zúgkereskedőket, árdrágítókat és kémgyanús személyeket is. Kezdetben két és félezer körüli volt a bírósági ítélet nélkül fogvatartottak száma, ám a Szovjetunióval megkötött fogolycsere egyezmény után a politikai őrizetesek létszáma folyamatosan csökkent.
A tábor foglyai – köztük kétbarakknyi nő – csak alkalmi munkát végeztek, így meglehetősen sok szabadidővel rendelkeztek. Unaloműzésként sokan olvastak, művelődtek, politikai szemináriumokra jártak, és népszerű volt körükben az emlékkönyvírás. Füzetekbe, saját kezűleg összefűzött lapokba, csomagban kapott, boltban, könyvkötőnél vásárolt valódi emlékkönyvekbe – a közös rabság emlékére – írattak egymással bejegyzéseket a fogvatartottak, akárcsak a 19-20. század fiatal leányai. (A Politikatörténeti Intézet Levéltára több, a zalaegerszegi táborban készült emlékkönyvet őriz.)
A Göcseji Múzeum tulajdonába került miniatűr Emlékkönyv is így születhetett. Beírásaiból következtetünk arra, hogy egy baloldali érzelmű fogvatartott, valószínűleg Fazekas Dezső vásárolta, formálta emlékkönyvvé a keménytáblás, vászonkötésű, sima lapú, mindössze 11×8,9 cm-es, 50 lapos kis könyvet. Személye azért bizonytalan, mert aláírása olvashatatlan. Egyik rabtársa, a jászberényi Szűcs Géza írása említi a nevét, mint akivel régóta együtt raboskodott. Érdekessége, hogy nem a maga számára készíttetett bejegyzéseket társaival, hanem feleségének, Ilonkának ajánlotta. „A magyar Szibériából hozom magammal e szerény kis emlékkönyvet. Szenvedő társaim rótták belé soraikkal azokat a drága gyémánt-cseppeket, amelyek a bíbor-vörös verítékezés után kiüti[k] a mártír Glóriás fejét. Gyémánt cseppek, igaz gyöngyök. Fogadd azzal a szeretettel, amellyel azok írták, akikkel együtt szenvedek… Ti vagytok az igazi hősök, akik miértünk szenvedtek szégyent, megalázást, nyomort. A Korona a tiétek. Annak a fénye akkor ragyogja be homlokotokat, ha ti azt el nem homályosítjátok… Méltósággal viseld e koronát, mely királynévá teszi a meggyalázottat és felemeli a letiportat; és ne veszítsd hitedet, mert a jövő azé, aki benne bízik.”- írta az első oldalon.
Társai is a „Tisztelt Nagysád”-nak ajánlották soraikat, volt, aki csak aláírta, volt, aki leírta érzéseit, gondolatait, politikai üzeneteit, a nőkről vallott nézeteit, s néhányan saját verssel, versidézettel köszöntötték az asszonyt. Bors Pál bejegyzése a hazavágyódásról, a család hiányáról üzen: „Ha jön az este és testünk bús vaságyra feszül, hányszor földadog az untalan örök kérdés: leszünk-e még együtt hozzátartozóinkkal »szelid egyhangúság poézisében; robotos biztos, csendes hétköznapok tiktakkos harmóniájában?« Hisz mi foglyok csak vegetatív és gondolati életet élhetünk: semmi beteljesülés, minden csak vágy, kívánság marad és ezért a multunkkal kell most megelégednünk – mej ojan mint egy virág kelyhe, melybe szédülni érdemes, – vagy a jövőnkre gondolunk, hogy kárpótoljuk magunkat a jelen szürkeségéért.”
A bejegyzések 1922. február és július között születtek, negyvenkét személy, köztük nők is írtak bele. A bejegyzők közül néhányan foglalkozásukat és lakóhelyüket is feljegyezték. Mivel a zalaegerszegi tábor lakóiról nem maradt fenn pontos névsor, ez az emlékkönyv is hozzájárul ahhoz, hogy kiderüljön, kik voltak egykor a fogolytábor lakói, honnan érkeztek és mi volt a foglalkozásuk. Makóné Buzás Eleonóra a Politikatörténeti Intézet Levéltárában őrzött emlékkönyvek alapján már összeállított egy 141 fős névsort a rabokról. (Makóné Buzás Eleonóra: A zalaegerszegi internálótábor 1916-1924. In: Zalaegerszegi történeti tanulmányok 2010. Zalaegerszeg, 2010; Zalaegerszegi Füzetek 11., 174-223.) Emlékkönyvünk ezt most kiegészíti.
A könyvecskét néhány színezett rajz illusztrálja; a borítóra a tábor őrtornyának és barakkjainak ábrázolása került, belül egy-egy miniatűr akvarellen a tábor színházát és a kenyérszállítást láthatjuk. Egyetlen tollrajzon a halál alakja is megjelenik. A beírásokból kiderül, hogy a fogvatartottak Drótfalunak vagy Magyar Szibériának emlegették rabságuk színhelyét. Az egerszegi Internálótábor kezdettől fogva politikai támadások kereszttüzében állt. Az internálás, mint eljárás elleni tiltakozás mellett számos nemzetgyűlési felszólalás tette szóvá a táborban található mostoha körülményeket, az őrszemélyzet kilengéseit, a rabok kegyetlen büntetését. Felszámolása érdekében többek között Kéthly Anna szociáldemokrata képviselőnő is felszólalt. A tábort végül 1924 nyarán zárták be, helyén egy évvel később tüdőszanatórium létesült. A megvásárolt emlékkönyvet a Múzeumok Éjszakáján tekinthették meg először látogatóink, 2018-ra tervezett új állandó kiállításunk egyik izgalmas műtárgya lesz.
