"Klímagyilkos" hűtőszekrény?

Milyen lehetett a századforduló konyhája, mosogatógép, hűtőszekrény, konyhai mixer és kávéfőző nélkül? Kényelmetlen, de energiatakarékos. Ezzel a válasszal nem elégedett meg a Deutsches Museum néhány muzeológusa, és a müncheni Műszaki Egyetemmel együttműködve 2009-ben kutatási projektet indítottak Az energiafogyasztás tárgyai címmel.

A háztartási gépek 20. századi karrierje vitán felül áll, annyira az élet részévé váltak, hogy fel sem tűnnek. A gépek leegyszerűsítették a mindennapokat, de egyben ezek az otthoni áramfogyasztók lettek a legnagyobb energiafelhasználók is. A vizsgálódás célkitűzése, hogy múzeumi oldalról bekapcsolódjon a klímaváltozásról Európa-szerte, így Németországban is élénken zajló társadalmi párbeszédbe. A projektleírás hangsúlyozza a szemléletváltás szükségességét: "Ahhoz, hogy megértsük, hogyan és mire használjuk az energiát, s miért van szükségünk rá ilyen mértékben, először a tárgyakat mint kulturális jelenségeket kell értelmeznünk..."

A kutatás célja tehát, hogy a hatékony és hosszú távon fenntartható energiaellátáshoz felhívja a figyelmet a tárgyak többletjelentésére. Mindennapi használati tárgyaink - hűtőszekrény, vízforraló és a borotva - eszerint sok mindenről vallanak: hogyan gondolkodunk a nemi szerepekről, a munka- és időráfordításról, az energiaellátásról, a haladásról és a környezettudatosságról?

Területek és kérdések

A Deutsches Museum háztartási gépek gyűjteménycsoportjában már az 1903-as alapítás óta gyűlnek a tárgyak, amelyek most a feltárás központi anyagát adják. Itt pedig igazi kuriózumok rejtőznek, mint a spirituszos vasaló, a felhúzható borotva vagy az elektromos szivargyújtó. Gyakran a környezetbarát megoldások már jóval megelőzték korukat, például a gyűjteménykezelő egyik büszkesége, a vízhajtott konyhai keverőgép az ötvenes évekből.

A hangsúly a technikatörténet keretében, de a múzeumi tárgykutatás módszereivel az eszközökön van. A három részprojekt eltérő helyekhez kötődve - múzeum, fürdőszoba, konyha - vizsgálja a gépesítés kialakulását és hatását az emberre.

Az első részkutatásban a múzeumnak saját múltjával kell számot vetnie. Milyen közvetítő szerepet játszottak a múzeumok és kiállítások a 20. század során a háztartások energiafogyasztásának növekedésében? A Deutsches Museum tagadhatatlan éllovas volt Németországban, ugyanis az intézmény alapítóatyja, a villamosmérnök Oskar von Miller a természettudományok és a technika vívmányainak gyűjtését és bemutatását tűzte ki célul.

Így a látogatók már a két világháború között, amikor a múzeum 1925-ben, a mai helyén megnyitott, ötletet kaphattak a kiállított tárgyaktól, mit szerezzenek be otthonra. Nem egy cég ide szervezte termékbemutatóját, várva a potenciális kuncsaftokat. Ma már ennek az időszaknak a tudományos feldolgozása van napirenden. Ugyanakkor le kell szögezni, hogy a kutatás a tudományos leírás és bemutatás szintjén marad. Sophia Gerber megkeresésemre disszertációjával kapcsolatban a tudományos pártatlanságot választotta. "Részprojektemben különösen a konyhai (nem) tudatos energiafelhasználással foglalkozom. Bár történeti szempontból szeretnénk feltárni, hogyan jutott el társadalmunk a mai energiafogyasztáshoz, nem érezzük feladatunknak, hogy előíró módon avatkozzuk be klimatudatosságot terjesztve."

Kiállítás és kitekintő

A még csak adatgyűjtés szakaszában tartó projekt első eredményei kecsegtetők. A kutatás anyagát a közeljövőben internetes adatbázisban érhetik el az érdeklődök. Szintén terv, hogy a múzeum állandó kiállításában a háztartások gépesítésének folyamatát bemutató részkiállítás kapjon helyet. A társintézményekkel együttműködve - amelyek között az MMKM Magyar Elektrotechnikai Múzeuma is szerepel - több nemzetközi konferencia zajlott le. A 2010-es tudományos év mottója Németországban az "Energia jövője". Az ennek keretében rendezett kiállítássorozatban már a közreműködők között vannak. A német kezdeményezés mind szemléletében, mind kivitelezésében ötletadó lehet magyar, hasonlóan tárgyközpontú múzeumi kutatásoknak.

imho