A magyar fényképészet hőskorából

2010 augusztusában ünnepli 170. születésnapját a magyar fényképezés. Az ünnepi alkalomból a fényképezés hőskorából származó, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Tanulmánytárának gyűjteményeiben őrzött három emléket ismertetünk. Folytatása következik!

Cikk küldése

e-mail:

Jacques-Louis Daguerre és Nicéphor Niépce találmánya, a dagerrotípia-készítés a francia polgárság körében 1839. augusztus 19. - a fényképezés leírásának közzététele - után szinte egy szempillantás alatt népszerűvé vált. A még gyermekkorát élő fényképezés-technika sok lehetőséget és sok hibát rejtett magában, ami nem meglepő, hiszen a korai fényképészek hosszabb előzményekre, illetve kutatási eredményekre nem támaszkodhattak.

A korai fényképezés legnagyobb problémája az objektív kis fényerejéből következő hosszú, 20 perces felvételi (expozíciós) idő volt. Az 1830-as évek végének fényképészeti bemutatóin részt vevők többsége ezt természetesnek tartotta, türelmesen várta, míg a téma ábrázolása az ezüstözött rézlemezen megjelent. Az újdonságnak természetesen ellenzői is voltak, és - talán hogy a javításoknak, finomításoknak lendületet adjanak - a problémákat közérthetően, rajzos, verses formában tették közzé. Így születtek meg az 1839-40-es évek Franciaországában a fényképészeti technikát és művelőit pellengérre állító gúnyrajzok. A német nyelvterületen a fényképészet elterjedése vonzotta az effajta kiadványok megjelenését is.

Mit látsz a képen?

A kép "a" fényképészmestert ábrázolja, aki magasan a háztetők felett, hosszú kabátban, zsákszerű sapkával a fején, hátát a kéménynek támasztva - szunyókál. Kabátja egyik zsebében óra, délután 3 órai időponttal, lába előtt kalapja, benne borosüveg, mellette egy "Fragile" feliratú ládán (amely egyszersmind a korabeli fényképezőgép doboza) robusztus fényképezőgép látható, ahogyan a témát - esetünkben a házak oromzatát - rögzíti.

A kép alatt, az eredetileg verses szöveg prózai átirata szerint, míg régen a természetet a festők örökítették meg, a legújabb kor művészei ezt a doboz - a fényképezőgép - segítségével kívánják megoldani. A kép ecset nyomát nem viseli, és korunk művészének nincs más dolga, mint hogy a minden munkát elvégző kamerát beállítsa, ő közben alhat is. Némi idő múltán a kép a gépben készen áll (na). De jaj! A felvétel csak a holt (értsd, mozdulatlan) tárgyakat rögzíti, ami mozgásban volt, a képről hiányzik. Így az Eldorádó még nem jött el, bár a gép addig is dolgozik, amíg a mester alszik.

Ami hiteles

A réznyomat azon részét, amelyik a nagy géppel háztetőn alkotó amatőrt ábrázolja, technikatörténetileg hitelesnek tekinthetjük. Jacques-Louis Daguerre 1839. január 7-én közhírré tett találmányát az év augusztus 19-től lehetett megvásárolni, és ekkor a francia polgárságon fényképezési láz lett úrrá. A Daguerre rokona, A. Giroux által gyártott és Daguerre hitelesítő aláírásával ellátott, a rögzítéshez szükséges anyagokkal felszerelt, valamint a fényképkészítés leírását is tartalmazó könyvecskével - a korabeli használati utasítással - ellátott, mindösszesen 45 kg súlyú és 400 frankért árult gépek igen kedveltek lettek. A "dagerromániás" párizsiak legtöbbje a házak ablakából vagy a háztetőkről készítette felvételeit, örömmel szemlélve a képeken előtűnő házak, kémények, cserepek körvonalait. Képünk háztetőre vonuló szereplője is ilyen dagerromán amatőr, aki a háztetőkön és a háztetőkben keres lencsevégre kapható témát.

Egy kis túlzás
A rögzítés idejét kivárni nem tudó, szunyókáló fényképész ábrázolása azonban már Daguerre idejében is túlzásnak tekinthető. Tény, hogy a fényképezés technikájával Daguerre-rel együtt kísérletező Nicéphore Niépce (akinek korai halála miatt a találmányt csupán Daguerre-ről nevezték el) első, az 1820-as évek végén készült képeinek elkészülte még 8 órás megvilágítást igényelt, 1839-ben azonban ez már a múlté. A 20 perces várakozási idő alatt a mester inkább csak akkor szunnyadt el, ha mint képünk mutatja, a kalapjában lévő palackból túl sokat fogyasztott.

Az első magyar

Tanulmánytárunk egy ilyen, még 20 perc alatt rögzített felvételt őriz, amely egyben az első magyar tulajdonba került dagerrotípia is. A vállalkozó-feltaláló találmányának még hivatalos ismertetése, azaz leírásának megjelenése, 1839. augusztus 19. előtt külországban is vevőkört kívánt teremteni. Ehhez pedig, mintegy reklámfogásként, egy-egy dagerrotípiát ajándékozott V. Ferdinánd osztrák császárnak és magyar királynak, valamint Metternich kancellárnak és Apponyi György bárónak. Az uralkodónak és a kancellárnak diplomáciai futár által kézbesített - és mára nyomtalanul eltűnt - felvételek a párizsi Notre-Dame-ot és egy jelenleg nem ismert épületet ábrázoltak. A képeket Bécsben, a Képzőművészeti Akadémia nagytermében tekinthették meg az érdeklődők. Még a két felvétel kézbesítése előtt ajándékozta Apponyinak Daguerre azt a viszonylag nagyméretű, cca. 16 × 21 cm képet, amely, hasonlóan Daguerre első fennmaradt felvételeihez, a feltaláló műtermének tárgyait ábrázolja. A képet Daguerre kézírással és mély tisztelettel, a fényképkészítés bizonyítékaként ajánlja a nagykövet figyelmébe. Időközben a francia állam megváltotta a szabadalmat, ezért az osztrák birodalmi szabadalom érdektelenné vált, Daguerre pedig az uralkodótól egy 1200 forint értékű tubákosszelencét kapott.

Az első leírás

A Képzőművészeti Akadémián kiállított képeket megszemlélők között volt Zimmermann Jakab piarista tanár is, aki a találmány jelentőségét megértvén, a fényképkészítés német nyelvű leírását - amely nem tartalmazza a fényképezés feltalálásának körülményeit illetőleg a diorámakészítés leírását - nem kis fáradsággal magyarra fordította. Természetesen számos fényképészeti fogalmat, magyar megfelelő hiányában körülírni kényszerült, a fénykép szavunkat, amely a német Lichtbild tükörfordítása (magyarul leírva először 1839. március 14-én), viszont már magától értetődően használta. A könyvecske 1840 elején Bécsben jelent meg, Hagenauer Friedrich özvegyének és társának betűivel és költségeivel. Ugyanez évben egy eredeti Daguerre-Giroux fényképezőgép is Magyarországra került, amellyel 1840. augusztus 29-én Vállas Antal, a Magyar Tudományos Akadémia ülésén - ahol is a Budai Várról és a Dunáról készített felvételeket - bemutatta a fénykép készítésének gyakorlatát. Ezt a napot a Magyar Fotográfia Napjaként ünnepeljük.

A Toldy Ferenc Gimnáziumban őrzött Daguerre-Giroux eredeti gép az 1944-45 ostrom alatt elkallódott. Zimmermann könyvecskéjéből is csak három hazai példány maradt, amelynek fakszimile kiadását az Egri Főegyházmegyei Könyvtár közreműködésével elődünk - az Országos Műszaki Múzeum - adta ki 1984-ben.
imho