Világhírű, csillagász, fényképész és magyar. Ki az?
Technika
Konkoly-Thege Miklós hazánkban és külföldön leginkább asztrofizikai munkásságáról ismert.
| Kovács Ottó |
2012-07-02 13:53 |
Konkoly-Thege Miklós (1842–1916) alapította 1871-ben a maga korában rendkívül jól felszerelt Ógyallai Csillagdát, és 1896-ban ő hívta életre a világ első Meteorológiai és Csillagászati Múzeumát is. Kevésbé köztudott, hogy a tudós képzett hajóskapitány és vizsgázott mozdonyvezető is volt, aki a közlekedés ügyének fáradhatatlan képviselőjeként is munkálkodott, sőt a fotótechnika-történet is az amatőrfényképezés úttörőjeként tartja számon.
Mint látjuk, a tudós polihisztor személye és munkássága számos szállal kapcsolódik a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum – az Országos Műszaki Múzeum és a Közlekedési Múzeum – gyűjteményeihez.
Tárgyak útja
Amikor a tudós alapította Meteorológiai és Csillagászati Múzeum az 1920-as években megszűnt, az ott kiállított műtárgyak az Uránia Csillagvizsgálóhoz kerültek, majd az Országos Műszaki Múzeum gyűjteményében találtak végleges helyet. Az átadott eszközök neves darabja az 1905-ben készült és egykor az Ógyallai Csillagdában használt, óragéppel felszerelt, úgynevezett parallaktikus szerelésű távcső. A Meteorológiai és Csillagászati Múzeum, majd az Országos Meteorológiai Intézet őrizte az 1970-es években az Országos Műszaki Múzeumnak ajándékozott mintegy másfél ezer üvegdia-felvételt is, melyek égitesteket, csillagászati jelenségeket, csillagvizsgáló műszereket és intézeteket ábrázolnak.
Ugyancsak intézményünket gazdagítja Konkoly-Thege Miklós amatőr fényképész munkásságának tárgyi emléke, a tudós egykori tanulmányutjai során használt fényképezőgépe. Írásunkban ezzel a mai napig is használható, kitűnő állapotú úti vagy turistakamerával (a név a német Reisekamera szó tükörfordításából származik) ismerkedhetünk meg.
Konkoly-Thege Miklós, az amatőrfényképész
Bár Konkoly-Thege Miklóst, a technikai újítások iránt érdeklődő amatőrfényképészt elsősorban a fotótechnika javítása foglalkoztatta, a fotóművészetnek is mestere volt, aki az elsők között ismerte fel és alkalmazta az ellenfényben rejlő művészi hatásokat. A hazai és külföldi fotókiállításokat
 |
A gép kinyitva
|
lelkesen látogató tudós 1909-ben, németországi tanulmányútja során a drezdai fényképészeti kiállításra is ellátogatott. Itt szerzett élményeit nyomtatásban is megjelent úti jelentésben írta meg. Beszámolójában a kiállítást szervezők munkájának méltatása mellett elismeréssel ír a tudományos fotográfia alkalmazásáról, kiemelve az asztronómiai és ballonból készített légi felvételek tudományos jelentőségét.
Konkoly-Thege számos közlekedéstörténeti felvételt készített, munkásságát a Hajózási Naptár 1912. kiadása így méltatja: „a hajózás és hajósélet iránt mindig feltalálta szívét, még most is fényképészeti felvételeket készít hajókról.” Tudományos előadásai színesítésére szívesen felhasználta diafelvételeit, csillagászati felvételeket és festményreprodukcióikat egyaránt szívesen vetített az érdeklődőknek. A fényképezés népszerűsítése céljából az amatőr fotósok ösztönzésére és segítésére szórakoztató kézikönyvet írt Bevezetés a fotográfiába címmel. A könyvet 1891-ben Calderóni István és Társa Optikai és Tanszerellátó Vállalkozása adta ki.
A Lechner–Müller úti kamera
Konkoly-Thege Miklós úti kameráját 1977-ben az Uránia Csillagvizsgáló adta át fényképezéstechnika-történeti gyűjteményünknek. Az „úti kamera” elnevezés a professzionális helyszíni felvételek készítésére is alkalmas fényképezőgép-típusnak a mérettől függően könnyen, avagy kevésbé könnyen megoldható szállíthatóságára utal. Ilyen típusú kamerák már az 1860-as évektől készültek, de igazi népszerűségüket – a fényképezés szélesebb körű elterjedésével összefüggésben – az 1900-as években érték el. Ekkor már tekercsfilmes hátlapot is lehetett hozzá venni.
 |
A gép összecsukva, angol rendszer
szerint
|
A kamera 13 × 18 cm nagyságú üveglemezre készít felvételt. 1895 körül, Rudolf Lechner és Wilhelm Müller műhelyében készült. Fényezett, mahagónifából épített vázára, a Lechner–Müller gyártmányoktól eltérően, nem került fel a cég emblémája, illetőleg a gép sorozatszáma sem. Szintén rendhagyó, hogy a kameraház sarkait, szemben a Lechner–Müller gépekkel, nem kerekítették le. A sarkokélek sérülést nem okoznak, az összecsukás és kinyitás művelete azonban a kezelőtől némi óvatosságot igényel. A kamera kihúzott állapotában 26 × 21 × 35 cm nagyságú, szállításkor 26 × 21 × 6 cm nagyságú téglalapformára, az úgynevezett angol rendszer szerint csukható össze.
Objektívjének sárgaréz foglalatába vésve a Carl Zeiss Jena No: 13071 Anastigmat 1:12,5 F=154 mm D.R.P. 65109 szöveg olvasható. A sorozatszám alapján az objektívet 1895-ben készítette a jénai Carl Zeiss cég. Az objektívfoglalatban lévő résbe, a lencse elé, különböző nyílásátmérőjű, a bejövő fény mennyiségét szabályozó, ugyancsak sárgarézből készült lyukblendéket is illeszthettek. Az objektív elé, a foglaltra objektívsapkát helyeztek.
Hogyan működik?
Az objektívfoglalatot az objektívtartó falemezbe építették. Ez a falemez a barna bőrből készült, a standard nagyság kétszeresére is állítható, ezért duplának is nevezett, harmonika kihúzathoz csatlakozik. A harmonika kihúzat hosszának változtatásával – előre vagy hátra mozgatásával – együtt mozdul az objektív, és így állítható be a kívánt képélesség. A kihúzat mozgatását a kamera alapdeszkájába épített, sárgaréz ferdefogazatú, fogasléces szerkezet teszi lehetővé, ezen a kihúzat srófok segítségével görgethető előre vagy hátra.
 |
Az objektív a sorozatszámmal
és cégjelzéssel
|
A kép élessége a gépház hátsó részén, a fakeretbe épített mattüveg lapon – a mattüveg keresőn – ellenőrizhető. A fakeret oldalainak teljes hosszában – a kameraház megfelelő hornyaiba csúsztatható – rekeszek futnak. A keresőt derékszögben elfordítva/rögzítve az álló képformát fekvőre állíthatjuk be, változtathatjuk.
A kamera különleges működéséhez tartozik az objektív függőleges és vízszintes, a gép hátsó falának pedig vízszintes tengelyben való dönthetősége. Ha a gépet fényképezéskor megdöntjük, a döntésből adódóan perspektivikus torzulás keletkezik. Ezt az objektív felfelé történő elmozdításával kerülhetjük el. Ezzel a módszerrel a témának torzítástól mentesen ugyanaz a része kerül a képre, mint amikor a gépet megdöntve állítjuk rá a lefényképezendő témára. Az objektív jobbra vagy balra eltolásával pedig a ferdeszögű rálátásból eredő rövidülést kerülhetjük el az előzőhöz hasonlóan.
A kamerához három lemeztartó fakazettát is mellékeltek; egy kazettába két üveglemez helyezhető be. A fényképész kellő sötétségben a kazettába helyezte az üveglemezt. Ezután a kazettát a fényképezőgép hátlapján található sínbe csúsztatta, kihúzta a kazetta előtt lévő fényt takaró lemezt, és az így szabaddá tett nyersanyagra fényképezett. Mivel a gépen nincs zárszerkezet, a lemezre vagy filmre érkező fényáramot a fényképész az objektívsapkának az objektív elé helyezésével/elvételével szabályozta. Az exponálás után a takarólemezt visszahelyezte, az exponált lemezt pedig a kazettából a fényképészműhely sötétkamrájában vették ki és hívták elő. A duplalemezes kazetta azért könnyítette meg a munkát, mert a fényképész az első lemez exponálása után – új felvétel készítéséhez – a kazetta másik oldalán lévő exponálatlan lemezt – helyezte a kamerába.
A kamerát bőrből vagy viaszosvászonból készült táskában lehetett szállítani, illetőleg háromlábú, kihúzható diófa állványra is fel lehetett szerelni. A felsorolt kiegészítő fényképészeti kellékeket, igény esetén plusz fényképkazettákat, a fényképész külön vásárolhatta meg.
Konkoly-Thege Miklós turista kamerája számos budapesti és vidéki kiállításnak volt és lesz kiemelkedő műtárgya. Jelenleg a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Tanulmánytárának fényképezés-technikai műtárgyai között tekinthető meg.
Munkámhoz nyújtott szakmai segítségét ezúton is köszönöm Fejér Zoltán úrnak.
A fényképeket Nagy Réka - MMKM készítette
