Őrlőkövek között
Kincsek a szaklevéltárakból
A budapesti Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltárban előkerültek a Göcsej Múzeumban látható Hencz-féle vízimalom 1908-as felmérési rajzai.
| Szigeti Éva |
2012-10-25 09:00 |
Történeti tény, hogy az 1968-ban nyílt Göcseji Falumúzeum egy vízimalom köré épült: a Zala folyó holtágainak mentére az összes többi, ma is látható építményt a tájegység különböző részeiről telepítették át. A malom a nevét utolsó tulajdonosáról, Hencz Györgyről kapta, aki a 18. században épült malmot, állandóan korszerűsítve, 1952-ig üzemeltette. A ma már műemléki védelem alatt álló malomról mindeddig főleg az volt tudható, ami ma is látható: építési módja régi típusú, azaz fala faboronából és téglából készült. A megmaradt eszközökből tudjuk, hogy a malomban két függőlegesen őrlő hengerszék és egy vízszintes őrlőkőpár működött, látszanak a fejlesztések különböző fázisai: a hasábsziták és a hengerszékek is egy-egy komoly újítás állomásai voltak, nem beszélve magáról az eredetileg két alulcsapós vízikerékről, amelyből később az egyiket a tulajdonos belső áttétekkel váltotta ki. Arról azonban, hogy milyen volt az élet a holtág előtt, az élő folyón, milyen vízi körülmények között működött a ma is látványos malom, mindeddig keveset tudtunk.
A budapesti Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltárban azonban Kiss József Mihály igazgató és Körösmezei András főlevéltáros munkájának köszönhetően előkerültek az Hencz-féle vízimalom egykori felmérési rajzai 1908-ból. A dokumentumok most, 105 évvel később komoly szakmai támpontot adnak a 2013 tavaszára tervezett folyómederkotráshoz és a malom felújításához. A nevezetes levéltári anyagok annak a kiegyezést követő szemléletnek köszönhetik létüket, amelynek alapján a természeti javakat államosították, így többek között a vízhasználat miértje, mikéntje (öntözővíz, halastó, malom stb.) és mennyisége is szigorú engedélykérés, illetve elszámolás alá tartozott. Az 1885-ben elfogadott „vízjogi törvény” értelmében az azt követő években felmérés készült az egykori Magyarország teljes vízhasználatáról. Azontúl ez volt a vízhasználati engedélyek alapdokumentuma, a „vízikönyv”.
 |
 |
A Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltárból előkerülő rajzok választ adnak arra, a felújítás szempontjából nélkülözhetetlen kérdésre, hogy milyen volt a folyómeder mélysége a duzzasztógátnál és alatta, amikor a Hencz-vízimalom még őrölt. A mostani adatokkal összevetve pedig kiderül, mennyi iszapot kell eltávolítani ahhoz, hogy a malom újra működhessen. Mert ez a cél: megvalósuljon az a bravúr, hogy az évszázados történetre visszatekintő vízimalom – a Göcseji Falumúzeum szimbólumává válva – létével és működésével felhívja a figyelmet arra, amire a múlt tanít. És mindez néhány megsárgult műszaki leírásnak köszönhető – amelyet a budapesti szaklevéltár megőrzött. Kincs, amelyből sok van még – bár keresni azért kell.
