A múzeum – a megütközés iskolája
PETER SLOTERDIJK
Tavaly év végén jelent meg a „Múzeumelmélet. A képzeletbeli múzeumtól a hálózati múzeumig” című könyv. Nézzünk bele!
| Magyar Múzeumok Online |
2013-01-22 09:00 |
A filozófiai gondolkodás születése a csodálkozásból – amellyel a szókratikus-platonikus kaland kezdődik – egyet jelent a szubjektivitás megszületésével a világidegenségből. A lélek párbeszédét önmagával, amely Platón számára a filozófia médiuma, az indíthatja el, ha a világon megütközünk. Rácsodálkozunk, hogy a világ dolgai, minden, amit ismerünk – mintha fényes nappal felkelne a nap – még egyszer a látóhatár fölé emelkednek, hogy belépjenek a valóságosan meglévő dolgok arénájába. Ezért a megütközés, ahogy azt a modern abszurd szerzői megfogalmazták, a filozófiai rácsodálkozás autentikus változata – olyan állapot, amelyet sem rögzíteni, sem hivatásszerűvé tenni nem lehet. A megütközés és a csodálkozás a senkiföldjéhez tartozik, tudomány és megvilágosodás, elragadtatás és módszer között.
Ezek a megfontolások felfedik a muzeális és az idegen közötti összefüggést: a muzeológia az idegenség-tudomány, a xenológia egy formája – a múzeumtudomány az idegennel való érintkezés kulturális stratégiájának a fenomenológiájához tartozik. Ez megmagyarázza a muzeális szó mélyen gyökerező ambivalenciáját. Ha a múzeum per se xenologikus intézmény, úgy szükségszerűen részese az idegen kétértelműségének: mint az idegen szépséggel való találkozás helye xenofil, idegenbarát tapasztalatokat közvetít, ilyen lehet az újdonságban lelt öröm, a tisztelet, az életre keltés, az egzotikum és a nem-én iránti rokonszenv; a csúf idegen bemutatásának a helyeként pedig a múzeum a xenofób, idegengyűlölő tapasztalatokhoz kapcsolódik, a nem-énnel szembeni védekező reakcióhoz, a megvetéshez, az ellenszenvhez és a holttal, a külsővel, a különbözővel szembeni heves ellenérzéshez. Ezen ambivalencia teszi a modern múzeumot neuralgikus ponttá, ahol a kultúra munkáját egyidejű elsajátításként és elutasításként tanulmányozhatjuk. Szemben azokkal az elméletekkel, amelyek a múzeum didaktikus szerepét hangsúlyozzák, mint ahogy azt például Nelson Goodman teszi, és szemben azokkal a doktrínákkal, amelyek a múzeumok 20. századi megsokszorozódását a történelmileg felgyorsult társadalmak megőrzési problémáira vezetik vissza – ahogy arra Lewis Mumford vállalkozott –, az alábbiakban arra teszünk kísérletet, hogy kidolgozzuk a múzeum xenologikus fogalmát. A múzeumi gyakorlat vitathatatlanul didaktikus és konzervatív aspektusait ez a meghatározás olyan horizontba illeszti, amelyben a világ mint idegen válik számunkra ismertté, és mint ismerős, idegenül tekint ránk.
A szöveg részlet Peter Sloterdijk A múzeum – a megütközés iskolája című írásából.
Fordította Juhász Emese
Forrás: Palkó Gábor (szerk.): Múzeumelmélet. A képzeletbeli múzeumtól a hálózati múzeumig, Petőfi Irodalmi Múzeum – Ráció, 2012, 19-20.
