Múzeumi rendszerváltás
Múzeum negyed
Április 30-ig elkészül a Múzeum Liget koncepciója, amelynek alapján – június végén – az öt új múzeumépület építészeti pályázatát is meghirdetik.
| Götz Eszter |
2013-02-12 10:30 |
Vasárnap délelőtt rendezett sajtótájékoztatót Balog Zoltán miniszter és Baán László kormánybiztos a Múzeumi Negyed-koncepció legfrissebb fejleményeiről. És noha az elképzelés évtizedek óta fájó hiányokat látszik pótolni, a tájékoztató után még mindig több kérdés maradt megválaszolatlanul, mint amennyi tisztázódott. A városlakókat persze izgatja, hogyan fog kinézni 2018-ra a Városliget, amelynek nagyszabású rekonstrukciója, intézményeinek és kihasználatlan vagy leromlott területeinek komplex átgondolása – legalább a szavak szintjén – most elkezdődött. Erről egyelőre csak annyit tudni, hogy öt új múzeum épül a Liget szélén.
A kormányzat elengedte a sokáig dédelgetett Andrássy-negyed elképzelést, és végleg a városligeti múzeumfejlesztés mellett döntött. Úgyhogy ha 2018-ra valóban megújul a Liget, a látogatónak ajánlott a kisföldalattin megközelítenie, hogy ne találkozzon szembe az Andrássy út szembeötlően problémás részeivel, teszem azt, a lassan romba dőlő Balettintézet vagy a hasznosulatlan MÚOSZ-székház látványával. Annak idején Podmaniczky Frigyes fejlesztési elképzelése természetesen a centrum felől indult a városerdő irányába, de ma, amikor a virtuális tér a tudatunkban egyre mélyebben nyomul be a valós városi térbe, ez nem jelent akkora gondot.
A Városliget fejlesztése tehát megkezdődött. A január végi kormányhatározat és a február 10-ei sajtótájékoztatón bejelentett menetrend értelmében két és fél hónap maradt a koncepció kidolgozásának határidejét jelentő április 30-ig. Rá két hónapra, június 30-ig kell kiírni az öt új múzeumépület építészeti pályázatát; ez két lépcsőben fog lebonyolódni: először az elhelyezésre, másodszor a konkrét épületek tervezésére írnak ki nemzetközi tervpályázatot. Hogy ez meghívásos lesz -evagy nyílt, arról nem esett szó. Arról sem, hogy a kiírás mennyire veszi figyelembe a Városliget történelmi környezetét. A sajtóközleménynek abból a kifejezéséből, miszerint „ikonikus épületeket” várnak, arra következtethetünk, hogy a Vajdahunyadvár, a Szépművészeti Múzeum, a Műcsarnok és a Műjégpálya historikus környezetében olyasmire vágynak, mint Frank O. Gehry bilbaói Guggenheim Múzeuma vagy Heinz Tesar klosterneuburgi Essl Múzeuma. Jó esetben.
A kérdések tovább sorakoznak. Az intézmények tartalmi tervezése megkezdődött, de az ezeket végző szakmai munkacsoportok még teljesen nem álltak föl. Az előttünk álló két és fél hónap tehát alkalmasint arra lesz elég, hogy egy-egy terület néhány szakembere 3-4 alkalommal összeüljön, és hozzászóljon az elé tett feladatokhoz. Háttértanulmányok nem készültek. Az öt új múzeumépület kapcsán olyan intézményekről beszélünk, amelyek még soha nem léteztek, vagy éppen egy meglévő struktúrában működnek, de átalakításuk, összeolvasztásuk, egybeterelésük sokkal nagyobb horderejű döntéseket kíván, mint amit ennyi idő alatt, előzetes tanulmányok híján, felelősen meg lehet hozni. Különösen olyan problémák övezte helyzetekben, mint amelyben jelenleg az érintett múzeumok közül nem is egy fuldoklik.
A kormány elképzelése szerint az öt új épületbe 2018-ra beköltözik a Kúria épületéből a Néprajzi Múzeum, a kecskeméti zsinagógából a Magyar Fotográfiai Múzeum, városszerte szétszórt raktáraiból az Építészeti Múzeum, önálló házat – ha nem is múzeumot, de legalább interaktív bemutatóteret – kap a most nagyjából 100 m2-nyi kiállítóhelyen szorongó magyar zeneművészet. Közös épületen osztozhat a Ludwig Múzeum, valamint a Szépművészeti és a Nemzeti Galéria anyagának egy részéből kialakított-egyesített Új Nemzeti Galéria.
Külön-külön mindegyik intézménnyel kapcsolatban hosszan lehetne sorolni az azonnal megoldásra váró bajokat és problémákat és azt is, hogy milyen módon érinti őket a Múzeumi Negyed elképzelése. Az Építészeti Múzeum óbudai épülete sohasem volt nyilvános kiállítóhely, csak néhány elszánt kutató mindennapi terepe, de innen – csodával határos módon – évtizedeken át becsülettel ellátták a feladatukat. Az utóbbi 15 évben többször is felszólalt az építész szakma, szívesen vették volna az egykori Divatcsarnokban kialakított saját múzeumot, vagy egy elegendő hellyel és infrastruktúrával ellátott Építészek Házát bárhol a város forgalmasabb részén, de a lehetőségek inkább csak egyre fogyatkoztak. Másfél éve már az óbudai épület is bezárt, most zajlik a teljes gyűjtemény raktárba költöztetése, ahol egészen biztosan nem lesz kutatható legalább 5-6 évig, új otthona felépültéig. A múzeum munkatársait elküldték, Ritoók Pál személyében jelenleg egyetlen ember képviseli Magyarországon az építészet múzeumát. Nincs hely, nincs forrás, nincs kutatóbázis, nincs munkatárs és nincs rendszerezett, hozzáférhető anyag, amit és akit mozgósítani lehetne. Az építészettörténet hibernált állapotba került, a Múzeumi Negyed terve pedig ezt az állapotot minimum 2018-ig prolongálja, hiszen addig biztosan nem lesz egyéb forrás egy legalább ideiglenes kutatóbázis kialakítására.
A Magyar Zene Háza tartalma egyelőre több mint homályos, nem lehet tudni, hogy elsősorban hangzóanyagokra kell-e gondolni, időszakos kiállítások sorára, vagy komoly kutatóhelyre, saját zene- és hangszertörténeti gyűjtemény összeállítására. A Néprajzi Múzeum kiköltöztetése a Kúria épületéből már régóta fenyeget, noha nemrég fejeződött be a földszinti átépítés, és Fejős Zoltán, aki alig tíz napja búcsúzott az igazgatói széktől, 2012-ben még komplex fejlesztési tervet mutatott be a Kossuth téri épület adottságainak jobb kihasználására. A Magyar Fotográfiai Múzeum önálló budapesti elhelyezése régóta időszerű, de a kecskeméti kiállítóhely megtartásával.
A legtöbb szakmai ellenállást a Nemzeti Galéria megszüntetése, illetve a Szépművészetibe való beolvasztása váltotta ki, itt az intézményi és gyűjteményi elvek az utóbbi egy év során többször is élesen megütköztek a kormányzati elképzeléssel. Noha a kormánybiztos és a miniszter a sajtótájékoztatón szakmai egyeztetésekről beszélt, nyilvánvaló, hogy a politikai döntések nyomán kialakult helyzet a muzeológusok és művészettörténészek jelentős részében ellenállást vált ki. Ezeket a viszonyokat megnyugtatóan tisztázni, konszenzusra jutni és annak alapján kialakítani a múzeum koncepcióját aligha lehet a rendelkezésre álló idő alatt.
Ehhez képest a projekt további részei – a Petőfi Csarnok átalakítása, a Fővárosi Nagycirkusz új elhelyezése – jobban kezelhető kérdések. Kevés szó esett viszont az Állatkert bővítéséről, a Vidámpark kihelyezéséről a Ligetből. Balog Zoltán minisztertől viszont megtudtuk, hogy a nagy építkezések ellenére több zöldfelület szabadul fel a Ligetben, mint amennyi eddig volt. A vázolt elképzelések tükrében ezt egyelőre nehéz elképzelni.
A legnagyobb bizonytalanság azonban a finanszírozás körül sejthető. Azon túl, hogy a projekt 90%-ban uniós forrásokra számít, a mai gazdasági tendenciákat ismerve nehéz elképzelni, hogy egy ilyen horderejű fejlesztés úgy csússzon végig öt éven át, mint kés a vajban. Az viszont nagyon valószínű, hogy 2018-ig az érintett intézmények anyagi és intézményi hatásköre erős korlátok közé szorul, miután a következő évek fő témája az új keretekbe illeszkedés lesz. Reméljük, a kultúrafogyasztók türelme kitart addig. Mert folyamatos intenzív működés, újabb kis ötletek és végigvitt, rövid távú tervek híján bármilyen kulturális intézmény hamar eltűnik a színpadról.
