Eger elnézést kér Rémiástól
PEREN KÍVÜL
„Győzelemmel egyenértékű”, peren kívüli megállapodással zárult az a munkaügyi per, amelyben a tavaly felmentett egri múzeumigazgató tisztázta magát a korábbi fenntartó vádjaival szemben.
| Kiss Balázs Levente |
2013-07-17 12:00 |
Július elsejével megvált a Dobó István Vármúzeumtól dr. Rémiás Tibor történész, aki 2012. november 27-ig, csupán hat hónapon keresztül töltötte be a Heves Megyei Múzeumi Szervezet igazgatói posztját. Tavaly nagy botrányt kavart az eset, hiszen a vezetői megbízás visszavonása minden előjel nélkül, a fenntartó Heves Megyei Intézményfenntartó Központ (HMIK) kérésére összehívott összmunkatársi értekezlet nyilvánossága előtt történt. Benedek István, a HMIK akkori vezetője a színpadias jelenetet akkor azzal indokolta: ha egy vezetői kinevezés nyilvános, úgy annak visszavonása is történhet a nyilvánosság előtt.
Mivel a leváltás ilyen módja meglehetősen szokatlan – nemcsak a múzeumi közegben -, természetesen dr. Rémiás Tibor ezt a mozzanatot azonnal „nyilvános kivégzésként” értékelte, és megindította a vétlenségét igazoló jogi eljárást a munkaügyi bíróságon. Az esettel kapcsolatban a Magyar Múzeumok Online-nak nyilatkozott dr. Rémiás Tibor és Benedek István is. A HMIK vezetője akkor azzal indokolta a menesztő a döntést, hogy a múzeumigazgató hivatalba lépése után sorra elmaradtak azok a lépések, reformok, amelyeket a pályázatában vállalt. A miskolci Hermann Ottó Múzeumból érkező vezető feladata lett volna a széttöredezett munkahelyi kollektíva összekovácsolása, az egység megteremtése. Benedek István szerint a belső átvilágítás, a szervezet átalakítása, a gazdasági racionalizálás azonban elmaradt, a belső vezetői posztokat nem pályáztatták meg. „Ha valaki első számú vezető, akkor az első naptól teljes mértékben felel az intézmény működéséért, szakmai programjáért, gazdálkodásáért, a személyi állományért és még sorolhatnám. Akkor, amikor a múzeum több mint 50 millió forint tartozást görget maga előtt, egyetlen napot sem lehet késlekedni az aktuális feladatokkal. A múzeumi vezető feladata a szervezet irányítása, biztonságos működésének megteremtése, nem pedig muzeológusi munka” – fűzte hozzá tavaly év végi nyilatkozatában Benedek István.
Akkor is, és azóta is „képtelenségként” aposztrofálta az ellene felhozott vádpontokat dr. Rémiás Tibor.
- Nehezen tudom értelmezni a fenntartó által megfogalmazottakat – mondta el a korábbi igazgató -, hiszen a múzeum nem egy közigazgatási hivatal, hanem egy speciális feladatokat ellátó kulturális intézmény. A vezetőként eltöltött csaknem fél év alatt a megyei intézményfenntartó szinte minden önálló lépésemet akadályozta, legtöbbször meg sem hallgattak. A szakma véleményét soha nem kérték ki, csak felelősök felkutatását kérték rajtam számon, vagy parancsoló hangnemű utasításokat adtak ki, melyek a múzeum érdekeivel, hírnevével, kapcsolatrendszerével nem voltak összhangban. A muzeológus szakmán belül, aki ismer, úgy ismer, mint a menedzseri szemlélet képviselőjét. A féléves belső racionalizálások eredményeként a szervezeti átalakítások és a demokratikus döntéshozatal meghonosításaként mindenki kezdte tudni a helyét és felelősségének súlyát a múzeumi szervezeten belül. A gazdasági önállótlanságunkról pedig egyértelműen lehet nyilatkozni a belső utasítások és a szervezeti működési rend ismeretének fényében. Mindenki, aki költségvetési szervnél dolgozik, tisztában van vele, hogy egy intézmény csak azt teheti, csak arra adhat ki egyetlen forintot is, amit a fenntartó visszaigazol, jóváhagy. Ezek nélkül semmilyen gazdasági, anyagi vagy a bankszámlákkal kapcsolatos művelet nem hajtható végre. Ezért is érthetetlen, hogy a fenntartó miért fogalmaz meg olyan hiányosságokat, melyek teljesítése a múzeum számára eleve lehetetlen volt, hiszen azokat a fenntartó a saját döntéséhez, jóváhagyásához kötötte – emelte ki korábban az egykori múzeumigazgató, aki a vezetői megbízatásától megfosztó színpadias jelenet után beosztottként a múzeum kötelékében maradt egészen 2013. július elsejéig.
A per első tárgyalási napjára májusban került sor. A közben lezajlott fenntartóváltással együtt Eger városa is „megörökölte” ezt az ügyet a HMIK-től.
- Még az első tárgyalási nap előtt megkerestem a jogi képviselőmmel Eger városát, azzal a szándékkal, hogy tájékozódjanak az ügy felől. Az első bírósági tárgyalás után felgyorsultak az események, a következő tárgyalási napot szeptemberre tűzték ki. Ezzel párhuzamosan a város jelezte, hogy szeretné minél hamarabb lezárni az ügyet. A folyamatos egyeztetések eredményeként végül megszületett a peren kívüli egyezség – tájékoztatta szerkesztőségünket dr. Rémiás Tibor.
A megállapodás értelmében egy jelentős, több millió forintos kártérítési összeget fizetett Eger. A kialkudott összegen felül az önkormányzat kötelezettséget vállalt arra, hogy a helyi sajtóban egy közleményt jelentet meg, amiben dr. Rémiás Tibor igazát és vétlenségét ismeri el az elbocsátó okiratban és a nyilvánosság számára is megfogalmazott pontokban. Nem csoda, hogy ezek után az egri flaszteren napokon belül el is terjedt annak a híre, hogy a megállapodással voltaképpen a korábbi múzeumigazgató győzött.
Dr. Rémiás Tibor 1962-ben született, nős, négy gyermek édesapja. Történész PhD-fokozatát Debrecenben szerezte, nevéhez 120 cikk és publikáció, 18 önálló kötet fűződik. Szakterülete a XVIII. századi gazdaság- és társadalomtörténet, uradalomtörténet, nemzetiségtörténet. Mint fogalmazott, nem szeretné feladni a tudományos területtel való foglalatosságot, a múzeumi szakmán kívül a felsőoktatásban való elhelyezkedés is lehetséges alternatíva számára. Azóta egy tudományos könyveket megjelentető miskolci könyvkiadónál helyezkedett el. Két szlovákiai felvidéki település monográfiájának a megírásán dolgozik. Mint hozzáfűzte, esetéből a szakma számára általános következtetéseket levonni nem lehet, az ő esete speciálisan egri.
Más vélemények szerint azonban a sok fenntartóssá vált múzeumi intézményi struktúrában nagy a lehetősége annak, hogy a helyi intézményfenntartók könnyen elmozdítsák az elképzelésüknek nem megfelelő vezetőt. Azonban, mint ahogyan az a Heves megyei példából is látszik, a szakmai érvekkel, tényekkel és tisztességgel szemben maradhat alul is a fenntartói akarat.
