Új főigazgató a Természettudományi Múzeumban
INTERJÚ
Sikerrel zárult a Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) főigazgatói posztjára kiírt megismételt pályázat, így az intézményt a következő öt esztendőben dr. Korsós Zoltán vezeti.
| Kiss Balázs Levente |
2013-08-29 08:00 |
A múzeumot 2013. február 20-ig Matskási István főigazgató irányította, azóta Bajzáth Judit főigazgató-helyettes vezette a látogatók körében népszerű intézményt. Május elején az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) érvénytelennek minősítette az első fordulóban az ez év február 12-én kiírt főigazgatói pályázatot, amelyen két pályázó indult: Bajzáth Judit, illetve az MTM Gyűjteményi és Kutatási Tudásközpontját igazgató Gubányi András. A megismételt pályázat felhívása eltért az eredetitől, mivel a szaktárca mélyebben szerette volna megismerni az intézmény fejlesztésére vonatkozó terveket. Ebben a pályázati fordulóban már csak dr. Korsós Zoltán pályázata érkezett be az EMMI-hez. Az új főigazgató, aki zoológusként, terepkutatóként, egyetemi docensként és tanszékvezetőként is ismert, három évtizedes muzeológusi múlttal rendelkezik. Munkaszervezői és menedzseri kvalitásait korábban több vezetői poszton is megismerhették az intézményen belül, illetve a közigazgatásban. A Magyar Múzeumok Onlinenak megerősítette, hogy az EMMI döntése azért is szólhatott a személye mellett, mivel egy szerteágazó muzeológiai, tudományos és közművelődési feladatokat ellátó intézménynél olyan vezetőre van szükség, aki ismeri a belső működést, struktúrát és viszonyokat ahhoz, hogy a múzeum az általa felvázolt jövőképnek megfelelően hatékonyan funkcionáló rendszerré álljon össze.
Új eszközök
A megismételt pályázati felhívásban kiemelt szempontként jelent meg az intézmény látogatói bázisának szélesítése, valamint az oktatási és ismeretátadási tevékenység további erősítésének igénye. Dr. Korsós Zoltán elmondta, hogy e téren elsősorban a kiállítások és a közművelődési tevékenység tartalmát és értékét lehet növelni, tehát például olyan új kiállítások, szélesebb rétegeket vonzó, esetleg sokkoló tárlatok is tervezhetőek, amelyek kicsit felrázzák a társadalmat, rávilágítanak arra, hogy a múzeum létezik, és érdemes odafigyelni rá.
- Nemrég újult meg állandó kiállításunk a Kárpát-medence történetéről, biodiverzitásáról („Sokszínű ÉLET – Felfedező úton Magyarország tájain”). A Ludovika alatti központi nagytermünk ugyanakkor jelenleg kihasználatlan, illetve a leendő hatvani vadászati kiállítás anyagát készítjük ott elő. A későbbiekben oda tervezhetőek olyan nemzetközi hírű kiállítások, amelyek a közönség számára is érdekesek lesznek – tette hozzá az új főigazgató.
A tervek közt szerepel az internetes felületek felújítása, a múzeum sokkal látványosabb megjelenési terve is. A mai igényeknek megfelelő mozgalmas, gyakran frissülő, figyelemfelkeltő és modern megjelenés kell, hiszen a közönség nagy része online felületekről tájékozódik. Erre a feladatra az intézmény belső struktúráját megváltoztatva egy új, Informatikai Főosztályt hoznak létre. Ezen felül a tagintézmények, így a gyöngyösi Mátra Múzeum, a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum és majd a hatvani Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeum csatlakozása olyan lehetőséget kínál, melyben az eddigi, Budapestre koncentráló intézményi stratégiát ki lehet terjeszteni az országra, és akár vándorkiállításokkal, akár állandó cserepartnerként is létrehozhatnak új kiállításokat.
Tudományos rang
A megismételt pályázati eljárás sarkalatos követelménye volt, hogy az új vezető készítsen tervet arra, hogyan lehet a múzeumot nemzetközi hírű tudományos bázisintézményként pozícionálni. Dr. Korsós Zoltán szerint ez azért hangsúlyos, mivel az elmúlt tizenöt-húsz évben érezhetően csökkent a múzeum tudományos aktivitása és súlya. Az 1990-es évek elején az MTM már elérte azt a nemzetközi pozíciót: különböző európai és távolabbi partnerintézmények sorozatosan keresték meg az intézményt tudományos együttműködés céljából átfogó kutatási programokkal, amelyekben szakértőként vagy konzorciumi partnerként vett részt az intézmény és munkatársai.
- Sajnos az elmúlt néhány év gazdasági problémái miatt visszafogottá vált a nemzetközi programokba való bekapcsolódás. Ezen a helyzeten változtatni kell. Jelenleg hazánkban a Magyar Tudományos Akadémia és kutatóintézetei és az egyetemek kutatócsoportjai azok, ahol a kutatás és a fejlesztés a leghatékonyabban folyik, és az anyagi háttér is a legjobban megteremtődött. Korábban a múzeumnak szorosabb összefonódása volt az akadémiával, melynek keretében be tudtunk fogadni kutatócsoportokat, részt tudtunk venni nemzetközi együttműködésekben, bilaterális programokban. Ebbe szeretnénk visszahelyezni a múzeumot, újra bizonyítani, hogy a lehetőségeinkhez képest Magyarországon is tudunk kiemelkedő szinten teljesíteni – emelte ki az új főigazgató. Hozzátette, hogy az MTM tudományos szerepét sokkal jobban kell népszerűsíteni, hiszen ez jelenleg inkább nemzetközileg ismert, a hazai közönség előtt sok szempontból rejtve marad. Erre példa az EU által támogatott SYNTHESYS-programsorozat, melynek keretében kezdetben a tíz, most már a húsz legnagyobb európai természettudományi múzeum szerveződött kutatói hálózatba. Ebben az együttműködésben már az első tíz intézmény között ott volt az MTM, elismertsége a legmagasabb szintűek közé sorolható.
Látogatottság
A pályázat fontos szempontja volt a látogatói szám növelése. A jelenség ismert: évről évre csökken a látogatók száma: nemcsak a múzeumok esetében, hanem a kulturális intézményeknél is. Ennek okai összetettek: nemcsak egyszerűen a lakosság elszegényedése, a háztartásonként a kultúrára fordítható pénzösszegek zsugorodása ad magyarázatot.
- A jelenségre egyfajta válasz lehet a komplex múzeumi élmény, amit nyújtani szeretnénk a látogatóinknak. Évek óta érezhető az európai nagy múzeumoknál is, hogy bizonyos profilváltás, funkcióváltás, a nyitottság bevezetése elkerülhetetlen. Olyan, több síkon mozgó, összetett múzeumi élményt kell adni a közönségnek, amely nem passzív szemlélőként kezeli a nézőt. Itt az interaktivitáson túl olyan kapcsolódó programokra van szükség, amelyek vonzóbbá és izgalmasabbá teszik a múzeumlátogatást. A múzeumpedagógiai munkát kell kiszélesíteni és tágabban értelmezni. Emellett budapesti látogatóközpontként a regionális hálózatba kell kapcsolni a múzeumot. Nemcsak a hasonló múzeumi intézmények lehetnek partnerek ebben, hanem nyitnunk kell a nemzeti parkok, a természetvédelmi területek és más turisztikai attrakciók felé is – erősítette meg dr. Korsós Zoltán.
Új módszerek
Fontos célkitűzés továbbá az új főigazgató számára, hogy a múzeum hangsúlyozza a biológiai sokféleség megőrzésének fontosságát az élővilág, a természeti és emberi környezet vetületében is. Ennek a szemléletnek tudatossá tételében a múzeumnak hiánypótló szerep jut. Ehhez új eszköz lehet, ha a jövőben erősebb figyelemfelkeltő eszközöket is alkalmaz az MTM, például újfajta módszerekkel és újfajta médiafelületek kihasználásával. Cél ugyanakkor, hogy közeledjen egymáshoz a tudományos munka és az ismeretterjesztés, a múzeumpedagógiai tevékenység. Fontos irány a tudományos kutatás nyitottabbá, érthetőbbé tétele a nagyközönség számára.
- Már eddig is voltak olyan programjaink, ahol a tudományos kutató a kiállítási térben végezte munkáját, ott preparált, ott vizsgálta, határozta meg az állatokat a nagyközönség szeme láttára. Ezek nagyon népszerűek voltak: például a múzeumok éjszakáján; de tágabban és szervezettebben is lehet ilyen programokat létrehozni – emelte ki az új főigazgató, aki a munkaszervezés terén dinamikusabb, projektekben működő modellt szeretne alkalmazni. Ennek lényege, hogy a felállítandó Stratégiai Főosztály koordinálása alatt egy-egy megvalósítandó cél érdekében olyan feladatcentrikus munkacsoportokat kell kialakítani, amelyek az adott tevékenységre legalkalmasabb emberekből állnak. A hagyományos „tudományos munka, gyűjteményrendezés és közművelődési munka” klasszikus hármas feladat rendszere nem korlátozható egy emberre, mindenki más-más területen tudja kiválóságát megmutatni, s a projektjellegű munkavégzés ezeknek az adottságoknak jobban megfeleltethető.
***
Dr. Korsós Zoltán zoológus, a biológiai tudomány kandidátusa, 1982 óta dolgozik a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárában, amelynek 1998 és 2003 között igazgatója is volt. A múzeum Myriapoda, vagyis soklábúak gyűjteményének kezelőjeként fő kutatási területe a százlábúak (Chilopoda) és az ikerszelvényesek (Diplopoda) taxonómiája, szisztematikája, faunisztikája, állatföldrajza és ökológiája. A Kárpát-medencén kívül főleg Kelet-Ázsia (Japán, Korea, Tajvan, a Himalája-vidék) faunáját kutatja, de gyűjtött és dolgozott a Kaukázus, Mexikó, Dél-Afrika, Thaiföld, Ausztrália és Új-Zéland területein is. 2009 és 2012 között többszöri meghívással összesen 34 hónapot töltött Japánban, Okinawán, a Riukiu Egyetem Trópusi Bioszféra-kutató Központjában, ahol meghívott professzorként kutatott. Foglalkozott kétéltűekkel és a hüllőkkel, több mint 15 éven át kiemelkedő témája volt a főként Magyarországon élő, veszélyeztetett helyzetű rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) kutatása.
A Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar Biológiai Intézetének alkalmazott zoológus képzésében a zootaxonómia és a zooszisztematikai gyakorlatok oktatásában vett részt. Sikeres habilitáció után 2005-ben címzetes egyetemi docensi címet kapott, 2009-ben a Kihelyezett Zootaxonómiai Tanszék vezetője lett. Az Állattár igazgatásán kívül az Antall-kormány időszakában a kulturális szaktárcánál a múzeumi osztály vezetői feladatait látta el másfél éven keresztül. Tagja, majd elnöke volt az Európa Tanács Berni Egyezménye és a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) szakértői csoportjainak. A Magyar Biológiai Társaság alelnöke, tagja a Magyar Rovartani Társaságnak és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek, valamint a Pulszky Társaságnak. 1996 és 2003 között az akkor még papír alapon megjelenő Magyar Múzeumok folyóirat szerkesztőségének tagja, 2006 óta pedig a több mint 100 éves magyar nyelvű tudományos folyóirat, az Állattani Közlemények szerkesztője.
