Kereszt a homlokon
GAÁL_SÁRA_80
Gaál István és Sára Sándor 80. születésnapját az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézete, a pásztói-salgótarjáni Gaál István Egyesület, az Uránia Nemzeti Filmszínház és a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet ünnepelte.
| Kiss Balázs Levente |
2013-10-29 08:10 |
A rendezvénysorozat szeptember 25-én kezdődött az Uránia Filmszínházban Gaál István Magasiskola című filmje DVD változatának bemutatásával. Gaál és Sára filmjeit november 21-ig vetíti az Uránia. A vetítést az ELTE BTK Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet Filmtudomány Tanszékének konferenciája követte szeptember 27-28-án, majd október 4-5-én Gaál gyermekkorának fontos helyszínén, Pásztón tartották a Gaál István Egyesület szervezésében a Gaál István Filmnapokat. Ez utóbbi a Pásztói Múzeumban, a művészről elnevezett emlékszobában kezdődött, majd a Gaál István Kistérségi Központban folytatódott. Az eseményen Sisák Imre, Pásztó polgármestere emlékezett vissza Gaál Istvánra, illetve a család vallásosságára. Mint fogalmazott, Gaálnak volt egy láthatatlan kereszt a homlokán, amelyet édesanyja rajzolt oda.
- Úgy gondolom, hogy Pásztó méltó módon őrzi Gaál István emlékét. még akkor is, ha őt megpróbálták elfeledtetni. Ugyanis előbb volt szüksége Párizsnak, La Roschelle-nek, Rómának, vagy az indiai Bangalorenak Gaál Istvánra, mint itt Magyarországon a magyaroknak. Ezt jelzi az is, hogy csak 1990-ben volt először átfogó kiállítás Gaál István fotóiból a Műcsarnokban – tette hozzá a polgármester.
Gaál István 2007-ben hunyt el, ezt követően jött létre a Pásztói Múzeumban a Gaál István Emlékszoba. Azóta minden évben filmnapokat tartanak, melyen dokumentum-, játék- és tv-filmjeit vetítik, és felelevenítik francia, olasz és indiai kapcsolatait. A művész életében intenzív kapcsolatot ápolt gyerekkorának helyszínével Pásztóval, a különböző intézményekben, így a múzeumban, gimnáziumban, könyvtárban gyakran voltak kiállításai, filmvetítései. Halála után Shah Gabriellának köszönhetően a Pásztói Múzeum kapta meg a hagyatékát, ebből jött létre a múzeum egyik épületében az emlékszoba.
A pásztói rendezvény fő témája az ötven éve készült Sodrásban című film köré szerveződött. A Sodrásban operatőre a Gaállal azonos évben született, ma 80 éves Sára Sándor volt. Ők ketten elválaszthatatlanok voltak, sokat dolgoztak együtt már a főiskolán is. A Sodrásban című film a mai napig aktuális alkotás. Egy baráti társaság Tiszánál töltött nyaralását beszéli el, amikor egy napon fürdőzés közben az egyik társuk eltűnik. A film központi kérdése, hogy ki, mikor és hogyan, milyen lelkiismereti vonatkozással veszi észre a történteket. A morális tartalmon túl filmként azért érdekes az alkotás, mert az alkalmazott képi és zenei hatások miatt a magyar filmes új hullám első alkotásának tartják. Bemutatója Párizsban volt, és számos nemzetközi díjat nyert.
Shah Gabriella művészettörténész, a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum leendő igazgatója elmondta, a magyar filmes múlt megőrzésében egy vidéki múzeum is jelentős szerepet vállalhat. A filmek megőrzésére és feldolgozására a MaNDA a szakavatott intézmény Magyarországon, hiszen a technikai, fizikai feltételek ott adottak arra, hogy megfelelően megőrizzék a filmtekercseket, feldolgozzák, digitalizálják az alkotásokat. A vidéki múzeumok szerepe a filmes múlt megőrzésében így inkább az alkotókhoz kötődő egyéb tárgyi anyagok megőrzése, az örökség gondozása, az alkotók személyének megismertetése, illetve a filmjei digitalizált változatának bemutatása, elemzése, a kultúrtörténeti vonatkozásaival kapcsolatos ismeretközlés lehet. Az iskolai vizuális neveléssel kapcsolatos tantárgyak nem nagyon tárgyalják a magyar film történetét, még kevesebbet szánnak a magyar filmes új hullámra, noha ekkor a magyar rendezők a világ élvonalához tartoztak. Shah Gabriella hozzátette, Pásztó kevés olyan híres emberrel büszkélkedhet, akikre az utókor méltán tekinthet példaképként. Ilyen Csohány Kálmán grafikus művész, akinek a múzeumépület mellett van galériája, és ilyen Rajeczky Benjámin zenetudós cisztercita perjel, a pásztói zeneiskola névadója. Mellettük Gaál István a harmadik kiemelkedő művész, akinek személyes tárgyait, bútorait egy állandó kiállításban is bemutatják. Éppen ezért emlékének ápolása kiemelt fontosságú, a pásztói kulturális identitás egy fontos alapköve. Shah Gabriella muzeológus kiemelte, hogy a filmrendező halála után a személyes tárgyi hagyaték került a Pásztói Múzeumhoz. A múzeumi emlékszobával bemutatják azokat a nógrádi motívumokat, amelyek Gaál filmjeiben is előkerülnek: mint például a salgótarjáni Dolinka fáinak gyökerei, a nógrádsápi gótikus templom, vagy a cserhátszentiványi templom.
Az október 4-5 között megtartott filmnapokon Gelencsér Gábor filmesztéta hangsúlyozta, hogy az 1963-ban készült Sodrásban a magyar új hullám nyitó filmje. Ekkor a magyar filmművészet képes volt a világ élvonalához felzárkózni formanyelvi és művészi szempontból egyaránt. A magyar új hullám filmjeiben a poétikai és politikai elem egymás mellett, egymást erősítve jelent meg. A Sodrásban jelentőségét az teszi teljesebbé, hogy a magyar új hullám részeként szoros szálakkal kapcsolódott az európai filmtörténet hagyományaihoz. Sajátossá teszi, hogy a korszak alkotásainál sokkal költőibb, ugyanakkor kevésbé politikus alkotás.
Fazekas Eszter filmtörténész, a MaNDA munkatársa pedig elmondta, hogy az intézmény évtizedek óta foglalkozik filmfelújítással, 2010 óta DVD- kiadással, ekkor kerültek ugyanis a forgalmi jogok a MaNDÁ-hoz. Gaál Istvántól eddig a Sodrásban és a Magasiskola című filmjeit, életművének korszakos darabjait adta ki az archívum. Egy DVD kiadásnál alapvető követelmény, hogy a digitálisan felújított filmkópia mellett (amelyet angol felirattal is ellátnak), a film keletkezését, hátterét bemutató extrákkal is szolgáljon. A werkfilmek vagy az alkotó rövidfilmjei igazi filmtörténeti csemegék. A Magasiskola nemrégiben előkerült werkfilmjében Gaál nemcsak a filmmel kapcsolatos ismereteket árnyalja, hanem művészi hitvallását is megfogalmazza. Miközben arról a komplexitásról beszél, ami őt a filmkészítés alapvető folyamataihoz (írás, fényképezés, vágás, zene) köti, látjuk, amint az egyik kamerával éppen a film egyik legszebb és legnehezebb jelenetét, a sólymokkal való ún. „labdázást” veszi fel. Gaál ezt a werkfilmet nagyon sokáig „elveszettnek” hitte. A tekercs akkor került elő, amikor a film digitális felújítása során az archívumban átvizsgálták a negatívot. A kiadvány másik extrája a Gelencsér Gábor jegyzete a filmről, ami a mű irodalmi és filmtörténeti hátteréről, Cannes-i megjelenéséről szól, gazdag archív anyaggal.
A Sodrásban DVD kiadásánál gazdag rövidfilmes utat lehetett vázolni a film köré. Elsőként a Pályamunkások című főiskolai vizsgafilm került az extrák közé, mint a párban dolgozó Gaál és Sára együttműködésének első kiemelkedő darabja. Itt már minden együtt volt, ami a Sodrásban című alkotásban visszaköszönt: a fotózáson alapuló újszerű képi nyelv, a sűrített, mégis szociografikus látásmód és a zenei ritmus. A filmet közvetlenül megelőző Tisza – Őszi vázlatok színesben készült, és csak ezután döntöttek úgy, hogy a Sodrásban mindenképpen fekete-fehér alkotás lesz. A Tisza tulajdonképpen nagyon szép szociofotó, amelyben a vízen, a földön és a levegőben is bejárták a helyszíneket, emellett a kompozíciókat már is elkezdték úgy kialakítani, ahogyan ez a Sodrásban című filmben is látható volt: leszorított kameraállással és képkivágással.
Fazekas Eszter elmondta, a MaNDA számára elsőrangú cél és stratégia az anyagi lehetőségek függvényében, hogy minél több gyűjteményi anyag legyen megfelelő minőségben digitalizálva, s ezek részben akár az interneten is elérhetővé váljanak. A múzeumok, a nem profitorientált közgyűjtemények kiállítási célból olcsóbb, technikai áron juthatnak egyes filmanyagokhoz, ha installációként akarják elhelyezni a kiállítási térben. Ugyanakkor ezekkel a társintézményekkel a kapcsolat nemcsak egyirányú, hiszen a MaNDA is kért és kapott már fotóanyagokat – például a Petőfi Irodalmi Múzeumtól. A tájékoztatón elhangzott: egyre gyakoribb a múzeumok időszaki vagy állandó kiállításain, hogy akár teljes filmeket is belső installációként helyeznek el a kiállítási térben. Az is előfordul, hogy bemutatnak egy normál filmes vagy 16 mm-es vetítőgépet, ami önmagában is egyre ritkábban látható technika, pedig megvan a maga varázsa. A különböző múzeumokban, közgyűjteményekben lappangó filmes anyag sokszor lehet fontos forrás a MaNDA számára. Gyakran kerülnek be különböző filmtekercsek az archívumba megőrzésre, és a feldolgozás folyamán derül ki, esetleg egy teljesebb, kevésbé sérült híradót vagy egyéb filmtörténeti kuriózumot sikerült azonosítani. A rohamosan fejlődő digitális technika, a változó szabványok és hordozók olyan érdekes szakmai kihívást jelentenek, hogy Európa-szerte nehezen tudnak vele az archívumok lépést tartani. A filmek mai, digitális restaurálással elért hosszú távú megőrzése filmenként tízmilliós nagyságrendű költségeket igényel.
