Látogatás az őskorban

Válogatás a Magyar Múzeumok archívumából

A Százhalombattán létesült Régészeti Park, Magyarország első és ez idáig egyetlen működő őskori szabadtéri múzeuma, 1996-ban azzal a nem titkolt szándékkal nyitotta meg kapuit, hogy idővel a hazai kísérleti és környezeti régészet oktatási bázisává váljon.

Cikk küldése

e-mail:

A park az 50 hektáros vaskori - a Hallstatt kultúra népe által létrehozott - tumulus temető déli részén létesült, ott, ahol az öt legnagyobb és legépebb halomsír található. A 115. sz. halomsír feltárása közben Holport Ágnes régész szinte teljes épségében találta meg a 2700 éves folyosós sírkamrát, ennek sikeres helyszíni konzerválása után döntöttünk az in situ bemutatás mellett. Százhalombatta város önkormányzata mintegy 100 millió forintot áldozott a halomsír építészeti helyreállítására, ennek köszönhetően ma látogatható az, ami sohasem volt látható: egy acélhídon állva megcsodálhatjuk a fából ácsolt sírkamrát, a kőgyűrűt, a halotti tor maradványait.

Egy 20 perces multimediashow keretében a látogatók megismerhetik a vaskor temetési szertartását és magát a 115. sz. halomsír belsejét. A parkhoz hozzátartozik az eddig elkészült négy bronzkori és két vaskori ház 1 : 1 arányú rekonstrukciója, továbbá kemencék, melléképületek. Minden építmény eredeti ásatási megfigyelésen alapuló alaprajzok felhasználásával, régész, építész, restaurátor közreműködésével készült. Az épületekben viseleti rekonstrukciók, szövőszékek, edénymásolatok láthatók, esetenként időszaki kiállítást helyezünk el, vagy előadás, oktatás folyik bennük. A környezeti rekonstrukció fontosságát a kezdetektől hangsúlyoztuk, mert egy rekonstruált "mikrotájban" kívántuk elhelyezni a bronzkori és vaskori építészeti egységeket.
A tervezés elsősorban irodalmi adatokra épülő ökológiai vizsgálaton alapul, melyet pollenanalitikai, zoológiai, hidro- és geomorfológiai adatok egészítenek ki. A többlépcsős környezetrekonstrukciós tervezést és kivitelezést Müller Krisztina táj- és kertépítő mérnök vezeti, munkáját archeobotanikus, régész, biológus, talajtanos segíti. Az elvégzett vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a Mezőföld erdeiben a bronz- és vaskorban a bükk száma csökkent, az erdőalkotó fajok között a tölgy jutott vezető szerephez, s megnőtt a mogyoró részaránya is. A bronzkori nagyobb erdőterületekbe itt-ott elszórtan beékelődött puszták a vaskorra nagy kiterjedésű löszpusztagyepekké nőttek, melyeket ligetes erdőségek határoltak. A középső bronzkori és azt követő erdőirtások következtében nagy területen szántóföldek jöttek létre, változatos táj alakult ki, amely a kultúrtáj és természeti táj mozaikos keveredését mutatta: a ligetes erdőket nagy kiterjedésű szántóterületek, legelők, zöldségeskertek, tanyák, gazdaságok, pihentetett földek fogták közre. Mára a kultúrtáj dominanciája figyelhető meg a Mezőföldön, kipusztulóban van a löszpusztagyep és az ősgyep eredeti növénytársulása.

A környezeti rekonstrukciót az építészeti rekonstrukcióhoz hasonlóan két ütemben terveztük: I. ütem a bronzkori vegetáció, II. ütem a vaskori vegetáció visszatelepítése, összesen mintegy 5 hektár területen.

Pillantás a bronzkorba

A terület nagysága lehetővé teszi, hogy megkíséreljük az őskori gazdálkodó ember táji környezetének, valamint a 2500-3500 évvel ezelőtti tájrészletnek a bemutatását. A fák és cserjék kiültetése 1997 őszétől folyamatosan történik. A park északi és keleti részein erdősávot ültetünk, de nem szabályos sorokba rendezve, hanem szórt fatelepítéssel, itt-ott cserje- (törpe mandula, mogyoró, galagonya, csíkos kecskerágó, szeder, bodza) foltokkal. A tatárjuharos lösztölgyes erdő (mezei juhar, magyar kőris, csertölgy, molyhos tölgy, kocsányos tölgy, mezei szil) szélein gyűjtögethető vadgyümölcsök (vadalma, szilva) találhatók. A vaskori településrészlettől északra a gabonakísérleteknek megfelelően szántóföldi területet alakítottunk ki, ahol 1995 ősze óta tönke- és tönkölybúzát termelünk azonos módszerrel.
Célunk az, hogy megállapíthassuk, egy adott terület mekkora népességet tarthatott el, illetve hány év alatt merülhetett ki a talaj tápanyag-utánpótlás nélkül. 7 éven keresztül szinte azonos (hektáronként 2 tonna) mennyiséget takarítottunk be - az elvetett adag hússzorosát - a legegyszerűbb agrotechnika alkalmazásával és a növényvédelem teljes mellőzésével.
A hetedik évtől a termésmennyiség csökkenő tendenciát mutat. A pelyvából való szemkinyerésre több módszert is kipróbáltunk, közülük legeredményesebbnek a fából készült hántoló bizonyult. Az őrlést kézzel, őrlőkövek között végezzük. A tönkölybúzából lepényt sütünk, amit a látogatók lekvárral, tejföllel, fokhagymával ízesítve kóstolgatnak. A gabonafelesleget fémbödönökben pelyvástól tároljuk a következő évi vetésig.

Élet a vaskorban

Míg a bronzkori részen a bronzkor különböző időszakából feltárt egy-egy épületet építettek föl, addig a vaskori településrekonstrukció során Jerem Erzsébet soproni ásatási eredményeit használtuk fel. Itt a vaskor különböző korszakait megjelenítő épületegyütteseket "faluszerűen" jelenítjük meg. Az épületegységek telekhatárait kerítések jelzik, ezek mentén a mezsgyékre jellemző vadgyümölcsöket - galagonyát, bodzát, somot, vackort, vadalmát - telepítünk. A kerítéseken belül veteményeskertek lesznek kialakítva, jellegzetes zöldség- és gyógynövényekkel (cicorlencse, lóbab, mák, lórum, medvehagyma).
A II. ütemben megnöveljük a szántóföld méretét, mert a búzafajták mellett az árpa- és rozsfajokat is bevonjuk a termelésbe. A kender, len és repce termesztésének kezdete szintén a vaskorra tehető, ezek is megjelennek területünkön. A park területén kizárólag őshonos növénytársulások taxonjait telepítjük, azaz a tatárjuharos lösztölgyes és a löszpusztagyep jellegzetes állományalkotó fáit és cserjéit ültetjük el.

Az ősgyep

Az ősgyep teljes fajgazdagságának kialakulásához a telepítéstől számítva 4-5 évre van szükség, a cserjeszint beállt állapotának létrejöttéhez 6-7 év kell, míg a lombos fáknál ez átlagosan 15 év. Az itt található halomsírok miatt át kellett hidalni a "élő" és "halott" település problematikáját. A két területet árok és sövénykerítés választja el egymástól, s a települési egységek a lehető legtávolabbra kerültek a halomsíroktól. Eredeti növénytakaró mára csak egyetlen halmon, a 112. sz. síron található, melyen Terpó András száznál több ősi növénytársulást jegyzett fel. Ezek legközelebbi rokonai a délorosz sztyeppén találhatók meg.

Látogatók az őskorban

A rekonstrukciós munkák során össze kell hangolni a látogatók igényeit az őskori környezet adottságaival, ezért elengedhetetlen a közeljövőben a fogadóépület felépítése, ahol megoldható a büfé, a mosdó, a kiállítótér, a múzeumi bolt és a kézműves-foglalkoztatók elhelyezése. A különböző egységeket a biztonságos közlekedés miatt belső utakkal kötjük össze, ezeket murvával szórjuk le.
A Régészeti Parkban egyetemistáknak 1997 óta minden év őszén ún. környezeti és kísérleti régészeti oktatónapokat szervezünk, ahol neves tudósok osztják meg tapasztalataikat az érdeklődőkkel. 2004 őszén az EPOCH EU-s program szerves részeként a "Matrica" Múzeum és az Archaeolingua Alapítvány nemzetközi workshopot szervezett magyar és külföldi egyetemi hallgatók és doktoranduszok számára a legújabb interdiszciplináris technikák és módszerek megismertetésére.


Ezzel a cikkel Dr. Poroszlai Ildikó régészre emlékezünk, aki 2005. február 18-án, életének 50. évében rövid ideig tartó súlyos betegség után távozott közülünk. Poroszlai Ildikó a "Matrica" Múzeum igazgatójaként két évtizeden keresztül dolgozott Százhalombattán, nevéhez fűződik a város múzeumának létrehozása, a Régészeti Park alapjainak lerakása, fejlesztése.