Kulturális közfoglalkoztatás a múzeumokban
VISSZHANG
Milyen tapasztalatai vannak a vidéki múzeumoknak a kulturális közfoglalkoztatási programmal?
| Kiss András |
2014-02-24 08:15 |
Közel négyezer fő részvételével, 2,5 milliárd forintos kerettel indult 2013. november elsején a hazai települések harmadát érintő, kulturális közfoglalkoztatási program. A 2014. április 30-ig tartó, a Nemzeti Művelődési Intézet (NMI) által indított projekt célja, hogy „kulturális és közösségi értékteremtésre, a nemzeti kultúra terjesztésére használja ki a közmunkaprogram lehetőségeit”. A program megkezdését széles körű felmérés előzte meg, melynek során 15 ezer közművelődési intézmény és önkormányzat, civil és művészeti, kulturális szervezet jelezhette igényeit, javaslatait.
forrás: KSH
A program kezdetét jelző tavaly novemberi sajtótájékoztatón Halász János, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára a munkaalapú társadalom létrehozásának fontosságára helyezte a hangsúlyt. Véleménye szerint ez egy újító program, amely újszerűen használja ki a közfoglalkoztatás lehetőségeit, egyrészt a kulturális közösségi értékteremtésnek, másrészt pedig a nemzeti kultúra terjesztésének és értékmegőrzésének tud figyelmet szentelni. – A közfoglalkoztatás egyik fontos eleme, hogy olyan tudást hoz a felszínre, olyan módon fejleszti a képességeket, hogy a munkavállalók a közfoglalkoztatási viszony után is meg tudják állni a helyüket a munkaerőpiacon. Számtalan hatás, egyrészt a helyi közösségek erősödése, ezáltal a helyi gazdasági mutatók javulása is várható a programtól – fűzte hozzá az államtitkár. Halász János beszámolója szerint a kulturális közfoglalkoztatási programot a minden megyében közművelődési módszertani irodákat működtető Nemzeti Művelődési Intézet koordinálja. Azóta 3706-an helyezkedtek el kulturális közfoglalkoztatottként, mellettük 160 területi koordinátor és 134 asszisztens dolgozik. A 2000 partnerszervezettel kapcsolatban álló program 1263 települést érint, az ország településeinek egyharmadát. A kulturális közfoglalkoztatási programban részt vevő partnerek több mint 80%-a önkormányzat. A fennmaradó 20% pedig kulturális intézmény (múzeum, közművelődési intézmény, könyvtár). Az új projekt csaknem mindegyik résztvevője képzésben is részesül, ez február elején indult el.
A hazai múzeumok számára több szempontból is értékelhető a kulturális közfoglalkoztatási program. Egyrészt a nagyjából 5700 főt teljes vagy részmunkaidős formában 672 intézményben foglalkoztató hazai múzeumi szektor az évtizedek óta tartó hol létszámbeli stagnálás, hol létszámleépítések után nagyjából 8%-os létszámgyarapodásra számíthat. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának januári tájékoztatása szerint az önkormányzatok intézményeiben és az önálló partnerként megjelenő kulturális intézmények közül a közművelődési intézményekben (jellemzően művelődési házakban) feladatot ellátó közfoglalkoztatottak száma 2229 fő, a könyvtárakban feladatot ellátó közfoglalkoztatottak száma 222 fő, míg a múzeumokban, muzeális intézményekben feladatot ellátó közfoglalkoztatottak száma 460 fő. Ugyanakkor ez az új munkaerő nem rendelkezik azzal a képzettséggel, tapasztalattal, amellyel egy diplomás vagy szakképesítéssel, számtalan képzést, tanfolyamot elvégzett, kiterjedt szakmai kapcsolatokkal rendelkező, évek óta múzeumban dolgozó szakember. Ez nem is várható el tőle, hiszen közmunkásként nem kell arra törekednie, hogy szervesen beilleszkedjen a múzeum szövetébe, az intézményben eltöltött rövid idő nem ösztönzi arra, hogy megismerje, megértse a múzeumot, a múzeumban folyó munkát.
A Magyar Múzeumok Online szerkesztősége az újszerű foglalkoztatási programmal kapcsolatos tapasztalatokról huszonöt hazai múzeum véleményét kérte ki. Az így alkalmazottak leginkább 20-30 év körüli, nem egy esetben friss diplomás, vagy diploma megszerzése előtt álló személyek. A válaszadó intézményeknél leginkább 2 és 9 fő közé tehető a kulturális közmunkaprogram résztvevőinek száma. Ők legalább kapnak bért a program április 30-i lezárultáig, nem úgy, mint a felmérésben közreműködő Dombóvári Helytörténeti Gyűjteményben, ahol 2 fő kulturális közmunkás mellett 1 fő igazgató volt állásban február 3-ig. Több internetes portálon is megjelent korábban a hír: dr. Kriston Vízi József azért mondott le állásáról, mert a múzeumot működtető Dombóvári Városszépítő és Városvédő Egyesület működésképtelenné vált, így az igazgató hat hónapon keresztül nem kapott bért. (Jelen olvasat szerint a dombóvári az ország első múzeuma, ahol fizetésért cserébe „csak” közmunkások dolgoznak.)
A kulturális közfoglalkoztatási programban ellátott feladatokat tekintve széles a paletta, a kapott válaszok között szerepel: a közönségszolgálat, múzeumi vagy múzeumpedagógiai program lebonyolítása, kiállításrendezés, adatbevitel, raktári rendezés, esetenként teremőri feladatok. A válaszok közt szerepel a már begyűjtött, de még nyilvántartásba nem vett anyag kezelése a gyarapodási naplóba vezetéstől a gyűjteményi leltározás előkészítéséig, a tárgyak, dokumentumok, korábbi hang- és képanyagok digitalizálása, illetve a leírókartonok digitális feldolgozása, a tárlatvezetés, a hostessmunka, kutatásokhoz adatgyűjtés, szkennelés és – többen kiemelték –, hogy a könyvtári rendezésben, pakolásban segédkeznek a náluk dolgozó „kultközmunkások”. Újszerű feladatként jelenik meg a Damjanich János Múzeumtól kapott válaszban, hogy a digitális tábla múzeumi hasznosításával, az ehhez tartozó program megismertetésével is foglalkozik egy „közcélú kolléga”.
A kulturális közfoglalkoztatási program létét, hiánypótló és fontos voltát firtató kérdésre kapott válaszok alapján a foglalkoztatási forma nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az intézmények munkája gördülékenyebb legyen. Egyes vélemények szerint komoly előrelépés történhet a leltározási lemaradások pótlásában, felgyorsulhat a gyűjteményi revízió üteme, igaz, ezeket a stratégiai feladatokat csak diplomás muzeológusok végezhetik! Egyértelműbb a helyzet a gyűjteményi adminisztráció területén (pl. leltárkönyvek adatbázisba gépelése stb.). A fentebb említett, tavaly novemberi sajtótájékoztatón Halász János mellett Hoffmann Imre, a Belügyminisztérium közfoglalkoztatásért felelős helyettes államtitkára is nyilatkozott, aki felidézte, hogy a kulturális közfoglalkoztatási programnak voltak már előzményei: a Magyar Nemzeti Digitális Archívum (MaNDA) vagy a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap égisze alatt például digitalizálási és archiválási feladatokat láttak el közmunkások. A válaszadók is említettek hasonló előzményeket: a Dombóvári Helytörténeti Gyűjtemény válaszában kiemelte, a korábbi Európa Kulturális Fővárosa program keretében 2009–2011 között zajlott 3-szor 1 éves regionális foglalkoztatás modell zajlott a mostani közfoglalkoztatási programnál jóval kisebb léptékben és kevesebb pénzből. A Herman Ottó Múzeumban pedig jelenleg a MaNDA és a téli közfoglalkoztatás keretében összesen 11 fő végez különféle múzeumi munkát számítógépes adatrögzítő, teremőr, takarító munkakörökben.
A kulturális közfoglalkoztatási programmal kapcsolatos tapasztalatokat összefoglaló vélemények szerint többen is megfogalmazták, hogy megbízható, értelmes, képzett segédmunkaerőhöz jutottak a múzeumok. Pozitívumként említik meg, hogy ezáltal az intézmények működéséhez szükséges létszám bővíthető. Negatívumként hangsúlyozták a válaszadók, hogy sok az adminisztratív, bürokratikus feladat, amelyet a fogadó partnerintézménynek kell elvégeznie. Az adminisztrációval kapcsolatos rengeteg nyomtatás és a fénymásolás költséges több múzeum számára. A foglalkoztatás rövid intervalluma és a foglalkoztatottak végzettsége csak korlátozottan teszi lehetővé, hogy a szakfeladatok ellátásában teljes értékkel részt vegyenek. A múzeumok munkatársainak többlet feladatot jelent a kulturális közfoglalkoztatottak betanítása, bevonása az adott konkrét munkafolyamatokba.
Végül szerkesztőségünk arra kérte az intézményvezetőket, hogy saját intézményük és a múzeumi szektor szemszögéből értékeljék a programot. A válaszadók kiemelték, hogy a diplomás vagy diploma előtt álló munkanélküliek bevonása az értelmes, nem látszateredményeket jelentő munkába nagyon jelentős. Az intézmények mára kialakítottak egy hatékony foglalkoztatási módot, készek arra, hogy a jövőben a közfoglalkoztatásban részt vevők újabb és újabb turnusát tudják fogadni és feladatokkal ellátni. Mint válaszában a Munkácsy Mihály Múzeum kiemeli, a közfoglalkoztatottak hosszabb távú alkalmazása egyébként hasznosabb lenne, mert az első időszakban elsajátított ismeretek, tapasztalatok alapján egyre kiterjedtebb és az intézmény számára hasznos munkát tudnának végezni. Más vélemény szerint, ha már az intézményi munkára nem jut elegendő pénz, akkor ezt a közmunkaformát fenntarthatóvá és szélesebb körben, vagyis minden intézmény számára elérhetővé kellene tenni. A Hansági Múzeum válaszában pedig rámutat arra, hogy az április 30-át követő időszakban, ha lesz folytatás, jobban ki kell használni az intézményeknek a kulturális közfoglalkoztatási program adta lehetőséget, hiszen így a múzeumok rendelkezésére álló szűkös létszámkeret bővíthető anélkül, hogy ez pénzügyileg megterhelné az intézmények költségvetését.
Kérdés már csak az, hogy azok a fiatal diplomások, akik első munkatapasztalataikat közmunkaformában szerzik, kapnak-e valaha valódi státuszt és ezzel járó fizetést a munkájukért? Mi lesz, ha a dombóvári példához hasonlóan a múzeumok, a múzeumi gyűjtemények szakalkalmazottak nélkül maradnak?
