©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Mátyás tudósai Szentendrén

Augusztus 27-én, szerdán mutatják be a nagyközönségnek a Ferenczy Múzeum új szerzeményét, Jeges Ernő Mátyás király tudósai körében című festményét.

A Pajor-kúriában tartandó ünnepélyes bemutatón köszöntőt mond majd, és a művet méltatja Maria Assunta Accili, Olaszország magyarországi nagykövete, Mátyás király tudósairól előadást tart E. Kovács Péter történész, az MTA-BTK Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa. A műalkotás 2014. november 30-ig, hétfő kivételével 10 és 18 óra között a Pajor-kúriában tekinthető meg.

A Mátyás király tudósai körében című festmény már hosszabb ideje eladó volt, a Ferenczy Múzeum pedig régóta szerette volna azt megvásárolni. A vétel végül az NKA támogatásának köszönhetően vált lehetővé, így a szentendrei művésztelep-alapító Jeges Ernő életművének egy kiemelkedően fontos területét jelentő történelmi képpel gyarapodik a múzeumi gyűjtemény. Ebből a – Jeges munkásságának fontos részét képező – témakörből eddig nem volt a múzeumi kollekcióban festmény.

Az 1940-ben készült kép a két világháború közötti Mátyás-kultusz egyik késői, igen érdekes és jelentős emléke. A képzőművészetben elsősorban Jeges Ernő idézte föl több művén a kultuszt, illetve Mátyás király alakját. Az uralkodót tudósai körében ábrázoló nagyméretű olajfestmény egyszerre archaizáló-múltidéző, ugyanakkor nagyon is kortárs, hiszen az uralkodóval szemben ülő férfi, a történet szerint Galeotto Marzio arcvonásai a híres kultúrapártoló római Magyar Intézet igazgató, kurátor, akadémikus Gerevich Tibort (1882-1954) idézik, s a körülötte álló tudósok arcmásaiban is fellelhető és azonosítható néhány a kortársak közül. Gerevich képmását más római ösztöndíjas művész, Aba Novák Vilmos is megörökítette az állami megbízásként 1937-ben a Párizsi Világkiállításra festett, a Magyar-francia történelmi kapcsolatok című pannóján, III. Béla udvaroncai között.

Történelmi környezet: Horthy és a Mátyás-kultusz

A nemzetgyűlés által 1920 márciusában kormányzóvá választott Horthy Miklós 1920. április elsején költözött be a budai királyi palotába. A Hunyadi terem azonban csak 1931-ben kapott protokolláris feladatot, itt adták ugyanis át a Horthy által alapított kitüntetéseket, a Corvin-láncot és Corvin-koszorút.

A Mátyás-kultusz mögött ott voltak a kormányzó-minták: Szilágyi Mihály és Hunyadi János, de a szabad királyválasztás Mátyáshoz kapcsolódó joga is egyre fontosabb tényezővé vált, valamint Habsburg Ottó nagykorúvá válásának közelgő időpontja is szerepet játszott a kultusz erősödésében. 1929-ben a királyi palota krisztinavárosi szárnyában az 1904-ben létrehozott Hunyadi terem után egy újabb, ezúttal Corvinnak nevezett termet alakítottak ki, és ezzel ünnepelték Horthy kormányzóvá választásának tíz éves évfordulóját 1930 márciusában. A sajtó nem véletlenül emlegette a „Mátyás király óta gazdátlanul álló Budavárá”-t, valamint Mátyás és Horthy „lelki közösségét”.

Az évfordulós ünnepségek fényét egy ajándékozás is emelte: Lord Rothermere, a Daily Mail megalapítója, elkötelezett magyarbarát, az akkori Anglia harmadik leggazdagabb embere, pártalapító politikus, egy festményt ajándékozott a kormányzónak. A pergamenre festett, lenvászonra húzott képet a budai palota Corvin termében helyezték el, a lord itáliai magángyűjtőtől vásárolta és ajándékozta Horthynak. A kiváló reneszánsz-kutató Balogh Jolán a képet Andrea Mantegna elveszett Mátyás portréjának másolataként határozta meg, s a mű valóban nagyon hasonló az egykor Paolo Giovio híres hadvezérekről készített arckép- és életrajzgyűjteményében őrzött eredetihez. Az itáliai humanista orvos-történetírónak a Comói-tó partján épített villájában berendezett Museum Iovianum-ának katalógusa több kiadást is megért, és benne a 174. oldalon megtalálhatjuk Mantegna Mátyás-arcképének fametszet változatát, Tobias Stimmer művét. A Lord Rothermere-ajándék ennek az előképnek a 16. századi változata.

Az 1929-ben kialakítani szándékozott Corvin terem egyfajta könyvtár-rekonstrukció volt, amelyet a várkapitányság főmérnöke, Szabó László tervezett. A rajzokat ma a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumának Építészeti gyűjteménye őrzi. A könyvtárterem neobarokk stílusa inkább a palota dunai szárnyának világát idézi, mint az egykori Mátyás-féle bibliotékát. A terem tervei ugyan 1929-ben elkészültek, de a kivitelezés csak 1934-re valósult meg, és vált teljessé a Rothermere-féle Mátyás portréval. A berendezés további tárgyai is a Mátyás kultuszt idézték: az akkor Giovanni Dalmata-nak tulajdonított márvány dombormű képmások mellett a Mátyás-serleg is itt állt egyebek között. A termet feltehetőleg 1937-ben nyitották meg a nagyközönség számára, s ekkor már öt Corvina kötetet is elhelyeztek benne.

Az ajándék Mátyás portré rögtön általánosan ismertté vált, mégpedig azért, mert bankjegy-illusztráció is lett belőle. Az újonnan kibocsátott száz pengős papírpénzre a kiváló grafikus Jaschik Álmos rajzolta a képmást, a hátoldalon pedig a budai királyi palota képe jelenik meg. A képzőművészetben elsősorban a Szentendrei Művésztelep alapító tag, majd a Római Iskolához csatlakozó, illetve 1931–34 között a római Collegium Hungaricum ösztöndíjasaként ott dolgozó Jeges Ernő (1898–1956) erősítette a kultuszt több művén, illetve örökítette meg Mátyás király alakját. Az uralkodót tudósai körében ábrázoló nagyméretű olajfestmény mellett Rómában 1935-ben rajzolta meg Bakócz Tamás bevonulását, 1943-ban pedig a pannonhalmi gimnázium olasz-magyar kapcsolatokat bemutató pannójának tervein dolgozott.

A művész: Jeges Ernő

Jeges Ernő 1917-1918 között a Magyar Iparművészeti Főiskola, majd1918-1922 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, mestere Réti István. 1922-1924 között Párizsban dolgozott, bejáró hallgató volt a Julian Akadémián, majd festőtársával Onódi Bélával Barbizonba is ellátogatott. 1931-1934 között a római Magyar Akadémia ösztöndíjasaként Olaszországban élt. 1939-ben tanulmányúton járt Svédországban. 1918-ban az Ex Libris jeligés pályázaton első díjat nyert.1921-ben a Szinyei Merse Pál Társaság díját érdemelte ki. 1922-ben a Bicskei Művésztelep jutalmazta díjával, és ez évben részesült a Szinyei Merse Pál Társaság Nemes Marcell utazási ösztöndíjában is. 1936-ban Ferenc József festészeti nagydíjjal értékelték tevékenységét.

Az 1940-es években számos ösztöndíj, díj, pályázat nyertese: Balatoni ösztöndíj; Fővárosi Fametszet, I. díj, Fővárosi vízfestmény pályázat, II. díj, Eszterházy történeti díj, Boldog Margit képpályázat, II. díj.

A szentendrei művésztelep (1926) és a Szentendrei Festők Társaságának (1928) egyik alapító tagjaként éveken keresztül dolgozott a szentendrei művésztelepen. Az 1930-as évek végétől kezdve számos monumentális egyházművészeti munkában vett részt, ekkoriban a Római Iskola egyik jeles tagjaként is ismertté vált.

Alkalmazott grafikai munkássága is jelentős: tervezett plakátokat, készített csomagolópapír- és bélyegterveket, emellett könyv- és újságillusztrációkat.

Az 1920-as években festészete érintkezik Szőnyi István és a köréje gyűlt művészek nevével fémjelzett neoklasszicizmussal, majd a szentendrei korszakában erőteljesebb, expresszívebb lett stílusa. A harmincas években egyre tudatosabban foglalkozott történelmi témákkal, célja a magyar történelmi festészet megújítása volt. A quattro- és a cinquecento kompozíciót használta mintaképként, a korszak itáliai művészetének tanulmányozása fontos volt számára. 1933-1934-ben készült Bakócz Tamás bevonulása Rómába című olajfestmény, mellyel 1936-ban elnyerte a Székesfőváros Ferenc József festészeti nagydíját. 1938-ban a Velencei Biennálén az olasz állam megvásárolta Tatai táj című tempera festményét.

Többféle grafikai technikával (fametszet, rézkarc) foglalkozott. 1947-ben felmondták szentendrei műtermét. 1945 után tájképek, a főváros ostroma idején és utána készült romképek, néhány történelmi kompozíciója, templomi falképei, plakátjai ismertek. Több templombelsőt díszítenek falfestményei.