Terítéken a Tabula

BESZÉLGETÉS

„A gyakorlati értékű tudás és az antropológia alkalmazásának lehetőségei és esélyei hazánkban” címmel lesz kerekasztal-beszélgetést az online formában megjelenő Tabula, múzeumi és antropológiai folyóirat friss számáról.

Magyar Múzeumok Online

2015-03-30 16:00

A Tabula antropológiai-néprajzi folyóirat 2014. évi 15(2) számának első blokkja az antropológiai tudás alkalmazásának kérdését tárgyalja hazai kontextusban. A témafelvető tanulmányt Biczó Gábor, a Miskolci Egyetem Antropológiai Intézetének docense készítette. Az íráshoz kapcsolódóan a vendégszerkesztők körkérdéseket fogalmaztak meg, amellyel a gyakorlati értékű tudás problémájával is foglalkozó szakembereket kerestek meg: hol helyezkedik el jelenleg Magyarországon az alkalmazott antropológia a tudományos erőtérben; mit jelent hazánkban az alkalmazás kérdése, milyen státusszal bír a gyakorlati értékű tudás; az alkalmazásnak milyen szakterületei látszanak körvonalazódni hazánkban?

A szociokulturális strukturális komplexitás a „későmodernitás” korának adottsága. Ez elsősorban az elmúlt szűk két évszázad technológiai forradalmának a hozadéka, és megértésében a humán és a társadalomtudományok felelőssége kitüntetett jelentőséget kap – állítja Biczó Gábor. Tanulmányában egyetlen szubdiszciplináris értékű tudásterület, az alkalmazott antropológia néhány jellemző tendenciájával foglalkozik, és néhány, a hazai kutatásokban is figyelemreméltó kérdéskörre, elméleti összefüggésekre, az ismeretreprezentációra és etikai természetű problémákra tér ki.

A folyóiratban négy reflexió jelent meg Biczó Gábor tanulmányára reagálva.

A Szegedi Egyetemen dolgozó kultúrakutató Pusztai Bertalan hozzászólása két fő téma köré szerveződik: 1. Vajon az alkalmazott antropológia mint releváns, a társadalmi feszültségekre és konfliktusokra cselekvő módon reagálni képes terület hozzájárulhat-e a vázolt magyarországi makrofolyamatok és vélekedések (kritika, gyanakvás) megváltoztatásához? 2. És vajon hogyan adhatná át az antropológia a kulturális másság megértésére törekvő attitűdjét egy egyre ingerültebb és intoleránsabb hazai társadalomnak?

A. Gergely András kulturális antropológusnak, a Magyar Kulturális Antropológiai Társaság elnökének tömör válasza, hogy nincs: nincs a mai magyar kulturális antropológia látható ágazatai és törekvései között olyan, amely az alkalmazás mélyreható, száz-százötven éves kutatási kultúráját a jelenkori hazai viszonyokban viszontlátni szeretné, vagy technikai-kutatásmetodikai értelemben egyértelműen követné. A szerző azonban határozottan állítja, mégis létezik nálunk alkalmazott antropológia.

Szántó Diana, az Artemisszió Alapítvány elnöke szerint a magyarországi alkalmazott antropológia válságtermék. A tudomány történetéből számos példát ismerünk arra, hogy az antropológiai munka társadalmi hasznosságát nem azon lehet lemérni, ki és milyen célból adta a megrendelést, hanem sokkal inkább azon, ki és milyen minőségben teljesíti azt. Alkalmazott antropológiát elkötelezettség nélkül nem érdemes csinálni, pontos etnográfiai háttér, körültekintő elemzés és folytonos önreflexió nélkül pedig nem szabad.

Hazánkban az alkalmazott antropológiában felmerülő etikai természetű problémák ismeretének mélysége nagyon változó és meglehetősen egyoldalú, szinte mindenki tud felhozni elrettentő, negatív példákat. A Debreceni Egyetemen és a Westfälische Wilhelms-Universitäten oktató filozófiatörténész, Rózsa Erzsébet írása az alkalmazott etika egyik részterületének, a bioetikának a tárgyalásával gondolja tovább az alkalmazáshoz kapcsolódó etikai kérdéseket. A szerző szerint Biczó interpretációjának vezérfonala az alkalmazott antropológia mint „gyakorlati értékű tudás”. Az interdiszciplinaritás természetes létmódja lett gyakorlati tudásunknak nemcsak a társadalom- és bölcsésztudományok világában, hanem egész kultúránkban (lásd részletesebben kifejtve a bioetika esetét). Ez akkor is tény, ha a humán és bölcsész területek művelőinek jelentős része még mindig nem akar szembesülni ezzel az alapvető vonással.