©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Vidéki múzeumi körkép 2016: Koszta József Múzeum, Szentes

A 2016-ban induló interjúsorozat magyarországi múzeumigazgatókat kérdez. A második válaszadó dr. Béres Mária régész, a szentesi Koszta József Múzeum igazgatója.

Milyen változásokat hozott a megyei múzeumi rendszer megszűnése a szentesi múzeum életében, működésében?

Nagyon sok problémát és átlagon felüli munkamennyiséget hozott a múzeum dolgozói számára. Ahhoz, hogy ezt megértsük, kicsit messzebbről kell kezdenem a választ. Szentes az 1950-62 közötti közigazgatási átszervezések következtében egy dinamikusan fejlődő megyeszékhelyből megyehatárra, perifériára és hátrányos helyzetbe került kisvárossá vált. A rendszerváltás táján a munkahelyek hiánya miatt elhagyta az értelmiség egy része, 2000 óta pedig az erős, művelt, középfokú végzettségű szakmunkás gárda is megfogyatkozott. Mint a hátrányos helyzetű térségekben általában, az itt élő családokat is sújtotta az életszínvonal visszaesése. Így a KJM jövője szempontjából először a stratégiánkat kellett jól kidolgozni.

A múzeum különleges helyzetben van egyrészt azért, mert bár a helyi polgárság akaratából és áldozatából jött létre, de fennállása kezdetétől megyei finanszírozású intézmény volt. Működését mindig támogatta a város, de a múzeum fenntartásának gondjával 2013. január elsejéig mint fenntartó nem találkozott. Ráadásul gyűjteményünk gazdag és nagy, a vidéki múzeumok között (beleértve a megyei hatókörű városi múzeumokat is) a 8-13. helyen áll, a központi intézmény mellett három kiállítóhelyet működtetünk.

Nincs mit szépíteni, a városvezetés „nagyon félt” a múzeumtól, ezért előbb a művelődési központ tagintézménye lettünk, majd fél éven belül önállóan működő és gazdálkodó szervezetté váltunk. 2013-ban egy éven belül két alapító okirat, SZMSZ, ügyrend, és persze az új működési engedélyek beszerzése… Mivel a múzeum gazdasági ügyintézését később is a művelődési központ gazdasági irodája látta el, a szakmai feladatokra koncentrálhattunk. Most viszont újabb átszervezést jelent számunkra a 2014. évi XCIX. törvény 18.§ végrehajtása, ismertebb nevén a települési közintézmények gazdálkodását központosító jogszabály megvalósulása.

A megyei múzeumi szervezetek nem voltak egyformák, a Csongrád megyei múzeumi szervezetnek a személyi és a pénzügyi gazdálkodása erősen centralizált volt, míg a szakmai feladatok végrehajtásában a tagintézmények nagy önállósággal bírtak. Ez utóbbi ténynek a szétválást követően az volt a pozitív hozadéka, hogy csak erősíteni kellett a meglévő szakmai kapcsolatainkat, örömmel mutatkoztunk be helyben és a nagyvilágban. Nem volt gond a pályázatok írásával, elszámolásával és a régészeti szakfeladatok átvételével, folytatásával sem. Negatívumként jelentkezett a humánerőforrás elégtelensége és a tartósan alacsonyra szabott szakmai - működési költségvetésből származó hiányosságok sora.

Milyen a múzeum finanszírozása, eszmei-erkölcsi támogatása a fenntartó részéről?

Költségvetésünk mintegy fele állami támogatás, a másik fele önkormányzati, és a szentesi múzeum saját bevétele, ehhez jönnek – jelentős részt képezve – az évente változó mennyiségű pályázati pénzek. Az állami támogatási rész – figyelembe véve a múzeumi gyűjtemény méretét és tagoltságát – kicsit alacsonynak tekinthető, de emelkedő tendenciát mutat, bízunk a folyamatos növekedésében. Kiadási oldalról nézve, főként a pályázati pénzek és a múzeum saját bevétele képezi a szakmai, szakmuzeológiai előrelépés lehetőségét, ugyanakkor a körülbelül 50%-os fenntartói támogatás a város komoly felelősségvállalását, elvárásait tükrözi, egyben munkánk megbecsülését jelenti.

A város lakossága a rendszerváltás óta közel öt és félezer fővel csökkent. Az utóbbi években politikusai a népességfogyás megállításán, az élhető, az idegenforgalomba bekapcsolódó, gazdaságilag fejlődő város megteremtésén fáradoznak, s ebben a projektben jelentős szerepet kapott a gyógy- és a sport turizmus fejlesztése. Ehhez is illeszkedve stratégiánkban döntően a helyi és térségi igénybevételre alapoztunk (polgári öntudat, identitás erősítése), állandó és időszaki kiállításaink az idelátogató egyéni turisták és szervezett csoportok számára színvonalas és folyamatos programkínálatot jelentenek.

Szentesen nagyon erősek a mezővárosi polgári tradíciók. Gyökereikhez híven az itt élő parasztpolgár családok mindig is szívós akarattal őrizték hagyományaikat, s ennek legfontosabb intézménye a levéltár mellett az 1897-ben létrehozott múzeum. Főként a papír alapú városi közgyűjteményi anyagok jelentős mértékben megsemmisültek a történelmi viharokban, ezért elismert és különösen fontos a múzeum tudományosan megalapozott gyűjteményfejlesztő és kollektív emlékezetet megőrző szerepe. A városban felsőoktatási intézmény nincs, ezért a helyi tudományos és közművelődési életben a múzeum mindig is meghatározó szerepet játszott, s ez így van jelenleg is. Intézményünk olyan közgyűjteményi, oktatási és kutatási funkciókkal rendelkező bázis kíván lenni, amely szolgálja a tudományos kutatást, az iskolai oktatást és a felnőttek ismeretbővítését, a közművelődést is. A KJM-nek ezt a hosszú távú fejlesztési koncepcióját sikerült beilleszteni Szentes kulturális stratégiájába. A város és a múzeum remélhetőleg mind jobban egymásra talál a városfejlesztés napi munkájában, ugyanakkor a nagyobb projektek kapcsán a városatyák igénylik a múzeum szaktudását, és legtöbbször kikérik a véleményünket.

Mi a helyzet a gyűjteményezés, állományvédelem, digitalizálás terén?

Sajnos a szentesi múzeumban őrzött tárgyak (elsősorban a helytörténeti és a régészeti anyag) nyilvántartásba vétele évtizedekre visszamenő elmaradásban van. A KJM munkatervének egyik leghangsúlyosabb pontja a leltározás felgyorsítása. Ehhez szükséges a szakemberállomány (gyűjteménykezelő, régész, helytörténész, adatbevivő, stb.) fejlesztése. Az elmaradások pótlása, vagy a kötelező revízió óriási megterhelés a múzeum dolgozóinak, ugyanakkor az igényes, tudományosan megalapozott szakmai munka alapja. A muzeológiai tevékenység lényegét képező gyűjteményezés erősen függ az anyagi feltételektől, de fegyelmezett munkával, olykor kimerítő szervezéssel és önkéntes segítők bevonásával jelenleg is szép eredményeket érünk el.

Az állományvédelem egyik alapfeladata a múzeumnak, ezen a területen viszonylag jól állunk. Szerencsére raktáraink 90%-ban fűtöttek, a nedves, salétromos falak, és a nem raktározásra készült, olykor célszerűtlen terek közel sem nyújtanak optimális feltételeket. A jó gazda gondosságával folyamatosan figyelünk, s amit leleménnyel, a bajok kezdetén kevesebb költséggel megtehetünk, azt folyamatosan megtesszük. Ezzel együtt pályázatok révén párásító és szárító berendezésekhez jutottunk, UV szűrő fóliákkal láttuk el a kiállító terek ablakainak egy részét, sikerült új tűzbiztos szekrényt vásárolni a tetemes mennyiségű leltárkönyvünk elhelyezésére, gázosítással évekre biztosítottuk a fa- és textilanyagok kártevőktől való megőrzését. A fenntartó támogatta, hogy növeljük a biztonsági rendszereinket, valamint lehetőségéhez mérten segíti a karbantartási munkák megvalósítását.

Nagy hangsúlyt fektetünk a digitalizálásra, az ÖNEGM pályázat keretében 2015-ben akkreditált programhoz és tárhelyhez jutottunk, amely további előrelépést jelenthet a digitális adatbázisunk szélesebb hozzáférhetősége terén. Reméljük, hogy néhány év múlva mind a tudományos igényeket, mind a közművelődési elvárásokat korszerűen, gyorsan és megelégedésre szolgálhatjuk majd ki.

Milyen kiállításokat lehet megvalósítani, mi a helyzet az állandó kiállítással?

A szentesi múzeumnak önállóan nincs módja országos jelentőségű, tömegeket vonzó időszaki kiállításokat, úgynevezett „nagy dobásokat” létrehozni. Figyelembe véve az ehhez szükséges megfelelő nagyságú szabad (mobil) kiállítóhely igényt, a szállítási, a biztosítási, a műtárgykörnyezeti előírásokat, és az ezeknek történő megfelelés költségeit, a távolsági közlekedés helyzetét és a helyi fizetőképes közönség nagyságát, ez a lehetőség az országos és a megyei hatókörű városi közgyűjtemények feladata. Megyénkben a szegedi és a hódmezővásárhelyi múzeum vállalta fel. Tehát nekünk ez nem lehet célunk. Elsősorban kisebb, igényes, szakmai-tudományos szempontból fontos, változatos témájú kiállításokat készítünk, vagy hozunk el intézményünkbe. Vendégkönyveink szerint ezekkel más magyar városokban és a fővárosban, olykor külföldön is felkeltettük az érdeklődést. A modern múzeumok működéséhez szükséges infrastrukturális feltételek egy részét az elmúlt években megszereztük, most az a feladatunk, hogy az új lehetőségekkel tartósan jól sáfárkodjunk (természettudományos múzeumpedagógiai tér, hagyományos foglalkoztató, előadóterem, számítógépek, tömör raktár, régészeti és képzőművészeti látványtár, stb.).

Milyen a múzeum látogatottsága, kapcsolata a civil társadalommal?

Az elmúlt két és fél évben építettünk egy új, a 19. század végi helyi férfi fodrászatot bemutató enteriőr kiállítást, most készül az MKVM útmutatásával a polgári konyhát középpontba helyező tárlat és a régészeti állandó kiállítás. Felújítottuk a Koszta József festményeit és a helyi történelmi arcképcsarnokot felvonultató tárlatokat. Igyekszünk állandó kiállításainkat folyamatosan legalább egy-egy új tárggyal gazdagítani, hogy a helyi közönség is találjon bennük friss dolgokat. Évente 4-8 időszaki kiállítást nyitunk, átlagban heti egy tudományos vagy ismeretterjesztő rendezvényünk van, nagyjából 6-8 ezer résztvevőnek tartunk múzeumpedagógiai foglalkozást, éves látogatottságunk 15 ezer fő körüli, de 2014-ben egy TÁMOP projekt következtében ez a szám a 25 ezret is meghaladta. Látogatottságunk egy 27 ezer lakosú városban jelentősnek mondható, hiszen a gyermekes családok 2/3 részét, a lakosság 30%-át évente többször is magunkhoz vonzzuk. A közeli jövőben a Fridrich Fényírda műhelytörténeti kiállításunkat, a kőtárunkat és a polgárházi díszkertünket szeretnénk korszerűsíteni, a modern igényeknek megfelelővé tenni.

Helyi civil kapcsolatainkat törekszünk szélesíteni, ez a szervezetekkel való kölcsönösen előnyös együttműködés formájában (közös pályázat, múzeumi feladatokba való bevonás, a civileknek céljaik megvalósításához múzeumi szolgáltatás nyújtása) valósul meg.

A múzeumi munkatársak létszáma, szakképzettségük – ez a téma már többször is előbukkant a beszélgetésben. Milyen a múzeumi munka elismertsége, része-e a múzeum a településnek, mennyire tartják fontosnak, milyen a helyi és regionális, esetleg országos kapcsolatrendszere?

Alig 9 teljes státusnak megfelelő statisztikai létszámmal kerültünk városi fenntartásba, azóta a szakmai létszám, ha nem is a szükséges mértékig, de oly módon bővült, hogy a muzeológiai szakfeladat-ellátás kiegyensúlyozottabb lett. Minden szakterületre van legalább 4 órás munkaidőben dolgozó, megfelelő végzettségű szakemberünk, de eredményeinket csak akkor tarthatjuk meg, ha a humán erőforrást növeljük, hiszen a munkatársak gyakran túlterheltek, és betegség vagy szabadság idején nincs helyettesítés. A fél állások nem vonzóak sem az idősebb, sem a fiatalabb generáció számára. Egyes munkakörökre, pl. restaurátor, egy kisvárosban nagyon nehéz elkötelezett, megfelelő diplomával rendelkező szakembert találni, talán a múzeumnak magának kell kinevelnie…

A különböző besorolású múzeumokkal együttműködve több számottevő időszaki kiállítást sikerült produkálnunk Szentesen. Ilyen volt Szentendrével közösen a Czóbel kiállítás, a hódmezővásárhelyi múzeummal a Tornyai kiállítás. A KOGART-tal, a TJM-mel, a Szépművészeti-MNG-vel közös erőfeszítésünk a gyűjteményes Koszta kiállítás hódmezővásárhelyi és budapesti megvalósítása. Igényes, érdekes vándorkiállítások érkeznek hozzánk, pl. nagyon népszerű a MNM Nézőpontok, a szolnoki múzeum országosan is jelentős honfoglalás kori emlékanyagot bemutató, vagy nálunk az idén megvalósuló kecskeméti Kolostorok interaktív tárlat. A világ legrégebbi férfi istenszobrának, a Sarlós istennek a tulajdonosaként megjelentünk Bonnban, egy az európai újkőkor régészeti kutatási eredményeit összefoglaló német kiállításon. Széles körű, a hazai egyetemi oktatást és a nemzetközi tudományos kutatást is segítő szakmai együttműködésre törekszünk a határon túli magyar és uniós, olykor tengerentúli kiadókkal és múzeumokkal. Mindenkitől igyekszünk tanulni és az ellesett új ismereteket innovatívan alkalmazni. Tartjuk a kapcsolatot országos múzeumokkal, de a környékbeli, más megyékben, a fővárosban működő kisebb nagyobb gyűjteményekkel, szakmai műhelyekkel is. Tradicionálisan erős az együttműködésünk a csongrádi, a szegvári múzeummal, vagy a szegedi egyetem régészeti és néprajzi tanszékeivel, de a helyi levéltárral is.

Milyen nehézségek, gondok, teendők vannak?

Elodázhatatlan a túlzsúfolt raktári helyzet javítása. Telített raktáraink már a műtárgyállomány fejlesztésének is akadályai, de egyre jobban elnehezül (drágul) a műtárgyvédelmi szempontok érvényesítése, pl. az anyagfajták szerinti elkülönített tárolás. Korszerű, gépekkel is könnyen kezelhető, áttekinthető, tágas, a közönség számára látványos raktárra volna szükségünk.

Vannak próbálkozásaink, de szeretnénk előre lépni a múzeumi marketing, az arculatfejlesztés, a megjelenésünk és a szolgáltatásaink izgalmassága, a bevételt termelő tevékenységek, az üzleti megoldások terén.

A helyi közönségünk – s talán szerte az országban a kollégák is -, hatékonyabb tudományos munkát, publikációs tevékenységet várnak tőlünk. Határozott lépést kell tennünk a szentesi múzeum új kiadványának megjelenése felé, továbbá tudományos konferenciák megrendezésével frissíteni ismereteinket és teljesebbé, színvonalasabbá tenni szakmai munkánkat.

Pontosan kijelölt és előre meghatározott céljaink vannak, melyeket mind a munkánk felett szakmai ellenőrzést gyakorló minisztérium, mind a fenntartó települési önkormányzat elfogadott, támogat. Szeretnénk nyugodtan dolgozni annak tudatában, hogy ha a stratégiai céljainkat és a követelményeket teljesítjük, akkor annak lesz eredménye. Vágyunk arra, hogy munkafeltételeinkben, a munkabiztonságban és illetményeinkben tükröződjön elhivatottsággal, szorgalommal végzett tevékenységünk.

Milyen kiállításokat terveznek 2016-ban?

2016-ban különleges évünk lesz, ugyanis hosszabb ideje készülünk restaurálással, kutatással nagyobb szabású, saját készítésű kiállítások megrendezésére. Így a Kelet népe régészeti kiállítás (Felgyő-Kettőshalom ásatási eredményei), a Polgári konyha kiállítás a Péter Pál Polgárházban az MKVM szakmai támogatásával. E két kiállításhoz pályázati pénzt is nyertünk. Saját erőből restauráltattuk  Kovács Károly Délvidékről származó, Koszta József kortársaként Szentesen élő  festő anyagát. A realista festészeti hagyományok Szentesen - Kovács Károly életműve címmel nyílik  tehát jelentős, életművet áttekintő képzőművészeti tárlat határon túli gyűjtemények bevonásával, katalógussal. Vándorkiállításként Thorma János festményeit és a Kolostorok című régészeti kiállítást fogadjuk. Ebben az évben főként rendezvények keretében várjuk kollektív megemlékezésre  közönségünket, mert a revízióra, a nyilvántartás rendezésére és a pályázat útján elnyert digitális nyilvántartó rendszerünk működésbe állítására koncentrálunk.