Múzeumi negyed Mexikóvárosban
LATIN
A Júmex Múzeum (teljes nevén Jumex Kortárs Művészeti Alapítvány) új alapítású kiállítóhely, de nemcsak Mexikóvárosban, hanem Latin-Amerikában is.
Sobieski Tamás |
2016-02-13 14:02 |
Az épület 62 éves brit tervezője, Sir David Chipperfield, a csend építésze sok múzeumot tervezett vagy állított helyre Európában – többek között Berlinben a Neues Museum restaurálásáért kapott díjat, a német költő és drámaíró Friedrich Schiller szülővárosában, Marbach am Neckarban (Baden Württemberg) a Modern Német Irodalmi Múzeumot, Londonban a Folyami és Evezős Múzeumot tervezte – , az Egyesült Államokban és Ázsiában is.
A 2013. november 19-én, Mexikóváros egyik új városnegyedében megnyitott Jumex Múzeum egy hónappal később már több mint 15 ezer látogatót vonzott. Már csak azért is, mert az éghajlat itt lehetővé teszi, hogy akár egész évben nyitva legyen a terasz, ami elképzelhetetlen például Londonban vagy New Yorkban. Az egyik gyűjtemény a Jumex gyárának épületében látható, a mexikóvárosi Nuevo Polanco negyedben 80 millió dollárért épített múzeum 1600 négyzetméteres kiállítótermeit pedig öt szinten osztották el, ezek közül kettőben olyan – már hazánkban is – ismert művészek alkotásait láthatják, mint például Andy Warhol, Damien Hirst, Jeff Koons. A tulajdonos Eugenio López Alonsónak van egy harmadik gyűjteménye is, amelyet csak digitálisan oszt meg az érdeklődőkkel. Szomszédsága sem akármilyen; közvetlen közelében áll a hatalmas (22 ezer négyzetméteres) Soumaya Múzeum – amelyet honfitársa, Carlos Slim, a világ egyik leggazdagabb vállalkozója építtetett Soumaya Domit, 1999-ben elhunyt feleségének emlékére –, és szintén itt épül a (Slimhez tartozó) Telcel szponzorálásában a Cervantes Színház is. A most távközlési nagyvállalkozó Slim eredetileg építőmérnöki diplomát szerzett, és nem is olyan rég még a világ második leggazdagabb emberének számított. (A libanoni származású Slim idén már csak a negyedik helyen állt, mert a tavalyi recesszió miatt elvesztette vagyonának több mint ötödét – a szerk.) A Nuevo Polanco negyed jelentőségére utal, hogy hamarosan az Egyesült Államok új nagykövetségét is itt nyitják meg. A fenti tények ellenére a Jumex hibájaként rótták fel Chipperfieldnek, hogy a közeli Cuernavaca vasútállomásról behallatszik a szerelvények kattogása az első emeleti koncertterembe.
De mit tudunk a Jumex tulajdonosáról? A Forbes mexikói kiadványa szerint López Alonso igazán 2012-ben robbant be a műgyűjtők világába, amikor 107 millió dollárért megvette Edvard Munch Sikoly című (1895) képét a Sotheby's árverésén. Az üdítőitalok mexikói császára a térség több mint 15 országába exportáló cég tulajdonosa, amely évi egymilliárd dolláros forgalmat bonyolít le, és ma már Latin-Amerika legjelentősebb mecénásának számít akkor mintegy 2000 darabra becsült magángyűjteményével. A Forbes szerint ő „a mexikói Medici”, akinek feltett szándéka, hogy belátható időn belül mecénási tevékenységével nemcsak felkarolja az észak-amerikai ország tehetséges művészeit, hanem lehetőséget is nyújt nekik a nemzetközi kiugrásra, azaz nemcsak Latin-Amerikában, hanem Európában és más földrészeken is.
López Alonso sokat edzette a szemét utazásai és vásárlásai során, és többek között a konceptuális irányzat lopta be magát a szívébe (főleg két mexikói művész, Gabriel Orozco és Carlos Amorales, és akkor ne hagyjuk ki a történelmi magyar nevet viselő Joseph Kosuthot sem). 1994-ben Los Angelesben nyitotta meg a Chac Mool Galleryt, ahol már akkor a latin-amerikai művészeket pártolta. Nem sokkal később bekerült a Los Angeles-i Kortárs Művészeti Múzeum igazgatótanácsába, amelynek 2013 óta már alelnöke. De nem tagadta meg üzletemberi mivoltát, és szerinte a műalkotások is olyanok, mint az értékpapírok. Sőt a Forbes szerint hangsúlyozza a galéria, a kurátor és a művész viszonyának „szentháromságát”, vagyis a műgyűjtő akkor követi el a legnagyobb hibát, ha közvetlenül a művésztől vásárolja meg a műveket. Ebben a szellemben ténykedik napjainkban is, és bár gyűjteménye és vagyona még messze nem éri el Slimét, máris háromszorosára nő egy mű értéke, ha ő veszi meg. De hiába a két mexikói mágnás elismerésre méltó mecénási tevékenysége, a chilei Alfredo Jaar, a fényképészetet az építészettel és színházzal szívesen ötvöző chilei művész idei interjújában sötéten látta, sőt halottnak mondta a latin-amerikai művészet jövőjét.
Felhasznált források: Wikipédia org, El Universal, Excélsior, Forbes – Mexikó, fundacionjumex.org.es
(s)