Templom a föld alól
LELET
Megtalálták az elveszettnek hitt Szent Fülöp és Jakab kolostort a Herman Ottó Múzeum régészei: Óhután, egy nagy kőhalom alól ásták ki az eddig Regéc környékén feltételezett épületcsoportot.
| Szathmáry-Király Ágnes |
2016-08-18 14:00 |
A dilemma
Zemplén festői lankái között kanyarog a Huta-patak. Július közepéig a csak bal partján fekvő Barátok dűlőben lévő egy-két méter magas törmelékhalom sejtette, hogy valamit rejt a föld. A bizonytalanságot az okozta, hogy a történetírás több lehetséges helyszínt is megjelölt a pálos kolostor lelőhelyeként. Az 131l-es búcsútartást engedélyező oklevél Regéc mellett, míg a pálosok rendtörténetírója, Gyöngyösi Gergely a rend középkori történetéről írt Vitae fratrumban, az 1319-es évnél (Erdő)Horváthi fölött említi a pálosokat.
Az is dilemmát okozott, hogy vajon az újkori helynévanyagban említett Barátok, Baráty, Barát láz dűlőnevek a hajdani kolostorra, vagy csak az általa birtokolt területre utalnak-e. Ezek a helyek akár 6-10 kilométerre is fekhetnek egymástól, megbújva a Zemplénben.
„A késő középkor virágzó évszázadait követően a kolostort a 16. század derekán érték az első csapások. A legsúlyosabb pusztítás 1547-ben történt, amikor Serédy Gáspár, Ferdinánd király hadmestere felgyújtotta a rendházat. Minden bizonnyal ezt követően rövid ideig még helyreállt itt az élet, de a 17. század derekán végleg elhagyta az utolsó barát is a kolostort, mely ezt követően fokozatosan pusztult.
A lakatlan környék miatt a romok elkerülték a figyelmet, így a rendház területét a természet lassan visszahódította.” – mondta el Szörényi Gábor, az ásatást vezető régész a kolostor „rejtélyes” eltűnése kapcsán.
A régészek figyelme már évtizedekkel korábban is a Barátok dűlőre irányult: Háromhuta 1911-ben készült kataszteri felmérésében talált térképén a kolostor feltételezett helye észrevehetően elkülönül a domboldal parcelláitól. Már nem facsoport, hanem egy rom stilizált képe szerepel jelölésként.
A helyszínt 1980-ban azonosította Guzsik Tamás és Fehérvári Rudolf. 1992-ben Laszlovszky József terepbejáráson túl műszeres felmérést is végeztetett itt. A kolostor helyét pontosan megjelölő publikáció azonban csak 2004-ben született meg Belényesy Károly tollából. A július végén megtalált templom és a hozzá tartozó épületegyüttes területét viszont csak most, a miskolci régészek feltárómunkája kapcsán regisztrálták régészeti lelőhelyként.
A lelet
A rommezőt facsoportok rejtették, így valóban csak a történeti írásokat és a helyi kataszteri térképeket kutatókon múlt, hogy az omladékban meglássák azt a leletet, amely a pálos rend jelenlétét bizonyíthatja. Néhol a felszínen is látszottak a helyi, vulkáni tufás kőzetből rakott falak, és habarcsos kötőanyag nyomaira is lelt a Szörényi Gábor András vezette régészcsoport.
A miskolci Herman Ottó Múzeum munkatársai hat nap alatt végezték el az alaprajz-hitelesítő feltárást. Egy kamionnyi követ és több tonna földet mozgattak meg, mire felszínre került a több mint 600 négyzetméteren elterülő romegyüttes déli oldalát lezáró temploma.
A szentély szinte valamennyi részletét feltárták, így építészetileg kiszerkeszthetővé vált egykori szerkezete. Ráleltek a hajórész sarokpontjaira, így sikerült tisztázni a templom nyugati záródását. A nyolcszög három oldalával záródó szentély faloszlopai és az omladékban talált zárókő alapján megrajzolható az egykori hálóboltozat.
Belsejében egyes helyeken megmaradt a festett vakolat: habár csak halványan, de ki lehet venni a fekete, függőleges csíkokat, valamint a szentély ablakkönyöklőjének már vörössel kombinált díszítését. Előkerült a csillagboltozat szinte teljesen ép záróköve és egy bordaelem is.
Szörényi Gábor szerint a vártnál jelentősebb eredménnyel zárták a feltárást: „A szentélyt boltozott diadalív rekesztette le a hajótól, ennek járószintje néhány lépcsőfokkal alacsonyabban lehetett az apszisétól. A hajó északi falán megtalált nyílás a kolostorba vezető egykori ajtó helyét jelölte. A templomban több oltár is lehetett, a főoltár alapozása a keleti zárófal előtt helyezkedik el, míg egy további oltáralapozás az északi diadalív pillér előterében került felszínre. Az omladékban talált több száz zsindelyszög valószínűsíti, hogy a tetőt fazsindellyel fedték.”
A feltárt leletanyag – a romterület mérete és az épületek elhelyezkedése arra utal, hogy 4-6 pálosrendi remete élte itt világtól elzárt életét. Valószínűleg nélkülözéstől mentes mindennapokat; hiszen az írásos emlékek szerint három malmot, több földet és szőlőt tulajdonolt, valamint vámmentességet is élvezett a Szent Fülöp ás Jakab kolostor.
A miskolci Herman Ottó Múzeum és Háromhuta önkormányzata közösen próbálja elérni, hogy mihamarabb lehetőség legyen a középkori falak védelmére, majd a hitelesített pálos szentély egészének feltárására, rekonstrukciójára. A kiásott falak és az építészeti részletelemek alapján nemcsak a feltételezett, hanem a valós képe is kirajzolódhat a pálosok eddig föld alatt rejlő óhutai templomának.
