Mit kezdjünk az elveszett látvánnyal?
Emlékezet
Egy nem múzeumi, de a múzeumok számára is hasznos történet arról, mihez kezdjünk a nosztalgikus vagy éppen traumatikus emlékekkel…
| Szeljak György |
2012-02-17 08:00 |
"New Yorkban nőttem fel, itt jártam iskolában, itt találtam munkát és itt buliztam, mint egy igazi New York-i. Mióta emlékezni tudok, az ikertornyok mindig ott magasodtak a város felett. Figyelték minden mozdulatomat, nem kerülök-e bajba. Folyton arra emlékeztettek, hogy valaki néz rám, akár akarom, akár nem. Amikor láttam a Tornyokat ledőlni, az olyan volt, mintha az egyik szülőmet vesztettem volna el.”
Így kezdődik az egyik bejegyzés a tavaly ősszel, a Világkereskedelmi Központ lerombolásának tizedik évfordulóján megnyílt 110 történet honlapon. A cím egy szójáték, utalás arra, hogy a két torony 110 emeletes (110 stories) volt. De ez volt a főcíme annak a 2002-ben kiadott kötetnek is, amelyben száztíz New York-i író írta meg a 2001. szeptember 11-éhez kötődő történetét.
A honlap ötlete Brian Augusttól, egy fiatal brooklyni ügyvédtől ered, aki egyben videóinstallációk készítője és egy Beatles emlékzenekarban játszó zenész. August igazi lokálpatriótaként imádja New Yorkot, és évek óta gondolkodott azon, hogyan fogalmazhatná meg a tornyok leomlása által keletkezett hiányt.
Az itt élőknek az ikertornyok egyfajta iránytűt jelentettek – írja egy helyen. Másnak tűntek, ha valaki a 4. utcai metróállomásról, a 45 mérföldre lévő Fire Islandről vagy New Jerseyből tekintett rájuk. Egyszer hatalmas, fej fölé emelkedő épületek voltak, máskor apró fogpiszkálók a távolban. De kitörölhetetlenül hozzátartoztak a városhoz. Mit lehet kezdeni az elveszett látvánnyal? A nosztalgikus vagy éppen traumatikus emlékekkel? Hogyan lehet elősegíteni, hogy bárki elmondhassa a saját személyes történetét?
A terv megvalósításához kapóra jött az okostelefonok és a kiterjesztett valóság alkalmazások elterjedése. August ötlete egyszerű volt. Mi lenne, ha az ikertornyok sziluettje újra megjelenne New York felett, és egy ötven mérföld sugarú körön belül bárki láthatná azt. Csupán annyit kellene tenni, hogy a felhasználó az okostelefonjára letölt egy ingyenes szoftvert, majd a telefon kameráját a World Trade Center egykori helyének irányába fordítja. A program érzékeli az illető térbeli elhelyezkedését, és annak megfelelően mutatja meg az ikertornyok sziluettjét. A képet aztán be lehet küldeni a projekt weboldalára, ahol a fotó mellé mindenki leírhatja az ikertornyokkal és azok hiányával kapcsolatos gondolatait.
A nem profitorientált projekt a kickstarter.com adománygyűjtő oldalon keresztül egy hónap alatt 470 támogatót gyűjtött, akik több mint 27 000 dollárt küldtek a terv megvalósítására. A pénzt a 25 tagú fejlesztőcsapat a honlap grafikájára, az ingyenes alkalmazás létrehozására és elindítására költötte.
Mi a Te történeted? Szegezi a látogatónak a kérdést az egyszerű, könnyen áttekinthető honlap. A kezdőlapon le lehet tölteni az alkalmazáshoz szükséges programot, majd egy válogatást kapunk a beküldött képekből és egy térkép segítségével a fotósok térbeli helyzetéről. A következő menüpontban nézhetjük meg a kereshető adatbázis kiposztolható tartalmát, végül a projektről kapunk egy rövid leírást.
Az adatbázis képeit nézegetve, történeteit olvasva pedig az ember egyre jobban megérti, mit jelent egy városhoz kötődni, azt szépen szeretni.
„Egész életemben New Yorkban éltem, de sosem csináltam ezeket a turistáknak való dolgokat, miközben meglátogatják ezt a gyönyörű várost. Emlékszem az első (és sajnos egyetlen) esetre, amikor felmentem az ikertornyok tetejére. Lefeküdtem az egyik padra és kinéztem a két torony között. Ámulatba ejtő volt a magas épületek látványa, és egy pillanatra akkor úgy éreztem, hogy ebben a milliók lakta városban én vagyok az egyetlen.”
Fotó: Flickr.com, 110 stories
