Sátoros ünnep a Múzeumkertben
Múzeumok majálisa
Császtvay Tündének, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettesének
köszöntője a Múzeumok Majálisa első reggelén.
| Császtvay Tünde |
2012-05-19 08:00 |
Kedves Barátaink!
Őszinte szeretettel köszöntöm Önöket a magyar múzeumok, a magyar múzeum-ügy és a 17. Múzeumok Majálisa rendező intézménye, a Magyar Nemzeti Múzeum sátoros ünnepén. A kifejezést egy nagy klasszikustól, a speciális magyar humor egyik legjelesebb képviselőjétől, Mikszáthtól kölcsönöztem, akinek Az öreg Somogyi bácsi (1885) című írásában ez áll:
„Jól mondja Beksics [Gusztáv], hogy a magyar koponya nem tartós. Megeszi a háj.
Nem ritka dolog, hogy nálunk a közélet jelesei, az úgynevezett szellemi munkások, ötvenéves korukban eltompulnak, agylágyulásba vagy melankóliába esnek, ha valami rosszabb nem történik velök.
Ilyen elhanyatlóban ösmertem már én meg Somogyi Tóni bácsit, a régi dieták egyik fényes nevű alakját. [...] A régi dieták anekdotáinak és gunyoros versezeteinek egész tárházával rendelkezett. Csak említeni kellett valakit, s arra neki rögtön megvolt a verse.
Örökké a negyvennyolcadiki dieta légkörében élt. Az új nemzedéket lenézte. [...] Deákhoz minden héten ellátogatott kétszer, s olyankor mindég megtette azt a tréfát, hogy megkérdezte nagy titokban az öregúrtól, aki különben fiatalabb volt nálánál:
– Mit gondolsz, Ferkó, lesz-e még sátoros ünnep? [...]
Ezen a témán évelődött örökké. Ha a kormányokról diskurált szokott tréfás modorában, mindig odalyukadt, hogy csak az a kérdés: »lesz-e még sátoros ünnep vagy nem?«
Egyszer, mikor már sokszor hallottam ezt a – szerintem – bolondos mondását, megkérdeztem, mit ért a sátoros ünnep alatt?
– Hüm – szólt pajkosan kacsintva –, mikor ismét fehér [48-as] sátorok lesznek a [piros vérrel áztatta zöld] mezőkön.”
A magyar koponya nem tartós
„A magyar koponya tehát nem tartós. – mondja. – Megeszi a háj. A szellemi munkások 50 évesen eltompulnak, agylágyulásba vagy melankóliába esnek vagy még rosszabb történik velük.”
Idén ez ellen tudatosan igyekeztünk tenni. A Múzeumok Majálisán tizenhetedszerre vehet részt a múzeumi szakma és a nagyközönség, s ebből egy alkalom kivételével tizenhatodszor a Magyar Nemzeti Múzeumban és annak kertjében.
Így az évente visszatérő program régi hagyományára modern és aktuális tartalmat építettünk. Ebben az évben a Majális központi témája a hungarikum(ok), amely több okból aktuális:
2012. április 3-án fogadta el a Parlament a konszenzusos hungarikumtörvényt,
az országimázs-építés feladatainak megoldásához az MNM többek között a szellemi hungarikumok „művelésével”, a vonatkozó tradíciók őrzésével és újraértelmezésével járul hozzá.
Az ország múzeumai – melyek már épületükben, kincsállományában a magyar szellemi műtárgy-állományi örökség őrző, védő és a látogatókhoz való eljuttatás szerepét vállaló hungarikumok – nagy várakozással állnak az átalakuló közintézményi struktúra kihívásai előtt.
Az MNM ezzel a témával többéves, építkező folyamatot indít el. A hungarikum-témát minden nagyobb elkövetkező eseményen – más-más eszközökkel és más-más oldalról – fogjuk vizsgálni, és a speciálisan magyar szellemi értékeket minél szélesebb körben kívánjuk majd megmutatni, beleértve ebbe azt is, hogy az MNM kb. 3,5 millió műtárgykincs-állományának nem ismert, soha nem látott darabjaiból minél többet igyekszünk a látogatókkal megismertetni. Könnyen igazolható tehát, hogy a hungarikum-motívum alkalmas arra, hogy új és új szempontokból, más és más aspektusának kiemelésével foglalkozzunk vele az elkövetkező időszakban, tárlatainkon, rendezvényeinken a speciálisan magyar szellemi értékeket egyedülálló műtárgykincsünk segítségével hozzuk közelebb a látogatókhoz.
És ha már a karbantartott, folyton megújuló magyar koponyánál tartunk, a Majálisra igazi hungarikumajándékot kapnak a vendégek: Fodor István professzor úr, az MNM meghatározó alakja A honfoglalók temetője Nagykörűn – különleges leletek a Tisza mellől című kiállítást állított össze – kifejezetten erre a (sátoros) ünnepre (mely azonban szeptemberig nyitva lesz).
A sátoros ünnep
Mikszáth Somogyi Tóni bácsija sátoros ünnepről beszél. Ha nem is a Somogyi Tóni-s értelemben, de a Majális eddig is valóban igazi (sátoros) ünnepnek számított: egy olyan országos szakmai 
múzeumi találkozó, mely már önmagában is hungarikumnak tekinthető, hiszen Európában nincs hozzá hasonló. A két napos rendezvényen több mint 110 közgyűjtemény – a magyar szellemi és kulturális örökség őrzői – vállalkozik arra, hogy a Múzeumkertben felállított, saját kialakítású és berendezésű sátrainál fogadja az érdeklődőket, a múzeumbarátokat és a jövőbeni látogatóikat; vállalkozik arra, hogy minden múzeum a saját elképzelései szerint mutassa be intézménye aktualitásait, terveit, szakmai programját és stratégiáját, saját meghívott előadókat kérjen fel, és saját ötleteivel mind többeket csábítson gyűjteményei majdani felkeresésére. Emellett azonban ennek a széles látogatói körnek (várhatóan a két napon 25 ezren érkeznek ide) igazi és sokféle szórakoztatást ígér évről évre.
Apadó apanázs
A mindkét napon reggel 9–21 óráig tartó esemény kiemelt támogatója – mint eddig is a Nemzeti Kulturális Alap volt, mely ezzel az egész magyarországi múzeumi rendszer támogatása melletti elköteleződését is bizonyította. Bár az utóbbi években a rendezvény támogatása sajnos csökkent, mégis sikerült az idén is kigazdálkodni, hogy mind a bemutatkozó közgyűjtemények, mind a látogatók számára ingyenesen biztosítsuk a részvételt, a sátrakat, a Nagyszínpad fellépőinek előadásait és a látogatóknak a Nemzeti Múzeum állandó kiállításainak felkeresését.
Szakmai fórum
De a Majális nem csupán a múzeumok és a nagyközönség találkozásának ad lehetőségét, hanem a múzeumi, közgyűjteményi terület képviselőinek szakmai fórumát is megteremti és elősegíti a további együttműködéseket, valamint – a médiumok segítségével – mind szélesebb körű nyilvánosság előtt népszerűsíti a nemzeti kincsek anyagi-szellemi őrzőinek, bemutatóinak életét és munkáját.
Őszinte szívvel azt kívánom, hogy az előttünk álló hétvégén legyen a Magyar Nemzeti Múzeumnak és a speciális magyar, kultikus történeti térnek, a Múzeumkertnek minél több vendége, és találkozzanak minél több igényes szakmai alapra épülő, a jövő felé tekintő törekvéssel és programmal, de úgy, hogy a közben mégis csak – még mindig Mikszáthtal szólva – „gabalyodás, vidámság, a kedélyes tréfából kisarjadzó” nevetés maradjon meg élményként.
Fotók: Panoramio
