Nem tudtak a híres szülöttükről

Tornyai János Múzeum

Egy-egy település kulturális hagyatéka időként váratlan kincsekkel gazdagodhat. Hamza D. Ákos kiállítása Hódmezővásárhelyen.

Kiss Erika

2013-01-29 09:36

Hódmezővásárhely sok évtizede a művészetek és főként a képzőművészek egyik kellemes otthona. Néha azonban adódnak meglepetések, hiszen nemrég derült ki, hogy egy helyi szülésű festőművész, filmrendező és producer, Hamza D. Ákos nevét még sosem hallották a vásárhelyiek. A művész születésének 110. évében így egy nagyszabású kiállítás nyílt január 27-én a Tornyai János Múzeumban. A kiállítás anyagát Jászberényből szállították Hódmezővásárhelyre.

− Csak 2009-ben hallottam először Hamza D. Ákosról Góg Zoltántól, a jászberényi Hamza Gyűjtemény és Jász Galéria akkori vezetőjétől – mondta a múzeum igazgatója, dr. Nagy Imre. − Ő keresett meg, és ajánlott egy kiállítást. Nem tudtuk, hogy Hamza D. Ákos 1903-ban itt született, s milyen pályát futott be, nem ismertük munkásságát, gazdag életútját. Azt viszont igen, hogy a város jelentős kulturális beruházása során a múzeum is megújul, így a kiállítás terve csak később válhatott valóra. A múzeumi bővítés, fejlesztés 2012. szeptember 1-jére készült el. Hamza D. Ákos műveit így a Magyar Kultúra Napja alkalmából tudtuk a közönség elé tárni.

Először együtt

A megújult, látogatóbarát vásárhelyi múzeumban, három teremben Hamza D. Ákos alkotásaiból közel ötven festmény, tollrajz és plasztika fogadja március 24-ig a látogatókat. Talán sok néző számára meglepő a sokféle absztrakt-szürrealista alkotás, ám azt is láthatják, hogy milyen harmóniába rendeződnek a szokatlan formák, így Hamza különös személyiségével is kapcsolatba kerülhetnek. A kiállításon számos olyan műve látható, melyet a hazai közönség még sosem láthatott, itt és most állították ki először.

Vásárhelytől Brazíliáig

A művész gazdag életútjának fordulatai már születésekor elkezdődtek. Vasúti tiszt édesapja 1903-ban éppen Hódmezővásárhelyen dolgozott, amikor Hamza D. Ákos megszületett. Ákos a szolgálati helyektől függően járt iskolába Szolnokon, Kecskeméten is, nagyapja, Hamza Pál pedig Jászberényben volt néptanító, ahol a szünidőkben a gyerek olyan élményekkel gazdagodott, amelyek nagymértékben meghatározták, hogy 1989-ben, 36 brazíliai év után ide települt vissza.

Hamza a budapesti akadémiai évek után, 1926-tól Párizsban folytatta képzőművészeti tanulmányait. Festett és a filmes világgal is megismerkedett. Hazai kapcsolatai nem szakadtak meg, haza-haza látogatott, majd 1936-ban feleségével, Hamza Lehel Máriával itthon maradt. A filmgyárban dolgozott, forgatókönyveket írt, rendezett és producerként is jegyezték. Szíriusz című filmje a világ első tudományos fantasztikus filmjének számít, de legismertebb alkotása talán az Egy szoknya, egy nadrág című vígjáték, amely kasszasikert is hozott. Karádi Katalinnal kétszer is dolgozott (Szíriusz, Külvárosi őrszoba), de Tolnai Klári, Jávor Pál is szerepelt a filmjeiben.

Hamza 1946-ban visszatért Párizsba, majd Olaszországban rendezett. Brazíliába hívták hat film elkészítésére, de ebből csak egy valósult meg. São Paulóban visszatért a festészethez. Művészeti munkásságát Brazíliában két jelentős állami kitüntetéssel ismerték el. Absztrakt képeit Európában is láthatta a közönség. Időskorában hazavágyott. Képzőművészeti alkotásait már 1987-ben Jászberénynek és a Jászságnak adományozta, de maga csak 1989-ben érkezett haza, amikor Jászberény otthont biztosított az idős művész házaspár számára. Hamza D. Ákos 1993-ban hunyt el, s utolsó lakhelye ma a Hamza Gyűjtemény és Jász Galéria épülete.

Lakóhely - szülőhely

A hódmezővásárhelyi kiállítás megnyitásán az egyik terem zsúfolásig megtelt. Dr. Nagy Imre igazgató köszöntője után elsőként Jászberény polgármestere, Szabó Tamás idézte fel Hamza D. Ákos életútját. Kiemelte, hogy a Jászság legnevesebb alkotója ő, s időskorában a város nagy tisztelettel övezte. Jászberény díszpolgárává is fogadta, segítette a hazatelepülést, művészete előtt tisztelegve utolsó lakhelyét múzeummá alakította. A művész Jászberénybe tért haza, ez az ő döntése volt. Most azonban ezzel a kiállítással Hódmezővásárhelyre, szülőhelyére is hazatért.

Brazília budapesti nagykövete, Sérgio Eduardo Moreira Lima arról beszélt, hogy a brazíliai táj, a brazil emberek hatottak a művészre, ez képein jól látható. Mind képzőművészként, mind filmrendezőként gazdagította Brazília művészetét, ezért nagyra tartják, őrzik emlékét.

Hódmezővásárhely polgármestere, Almási István elmondta, hogy örömmel fogadták a kiállítás gondolatát. A művész életútjának alaposan utánanéztek, és kiderítették, hogy születésén kívül egyszer biztosan járt Hódmezővásárhelyen. A Tiszavirág című filmet 1938-ban Vásárhelyen forgatták, s Hamza volt a gyártásvezetője. Almási István úgy fogalmazott: Hamza D. Ákos olyan elszármazott, aki a világban letette névjegyét, s erre a város is büszke. Felidézte, hogy Lucien Hervé fotóművész (eredeti nevén Elkán László) is a város szülötte, 2010 óta díszpolgára, Hamzához hasonló utat járt be. Az 1920-as években mindketten a párizsi művészvilág tagjai voltak. A köszöntője végén hangsúlyozta, Hamza D. Ákos emlékét Hódmezővásárhely is őrzi, és örökségét ápolja.

Gurzó K. Enikő művészettörténész, a kiállítás rendezője kiemelte, hogy különleges a pillanat, hiszen Hamzát 110 év után szülővásárosa is megismerte. A műveinek befogadása nem egyszerű, hiszen a színekkel és formákkal való kifejezésmód sajátos. A stílusirányzat meghatározása sem egyértelmű: kubizmus vagy konstruktivizmus. Az azonban biztos, hogy képein harmónia, egyensúly és részletezés egyaránt látható, s azok a benső én kifejezései. Filmes munkásságában is több stílus jelent meg, azaz széles a paletta Hamza D. Ákos művészetében. A művész őszinte, igaz embert volt és magyar érzelmű egész életében.

Hamza D. Ákos, amikor műveit Jászberénynek adományozta, ezt írta: „Mindenféle művészeti hagyaték értékét az idő határozza meg. A művész halála után néha csak évtizedek múlva tud az utókor biztos ítéletet formálni… Bár bennem határozottan él a remény, hogy képeim – főleg a fiatalok körében – már előbb is igaz barátokra találnak.”

Nos, ez úgy tűnik 2013-ban már meg is történik. Hamza művei ugyanis – a kis jászberényi múzeumból kilépve – útra keltek. Hódmezővásárhely után ősszel a szolnoki galériában láthatja majd a közönség, sőt 2014-ben Jászberény németországi testvérvárosában, Vechtában is bemutatják őket.