A jó kormányos
EMLÉKKIÁLLÍTÁS
Körösfői-Kriesch Aladár (1863–1920) a gödöllői művésztelep szellemi és lelki vezéregyénisége volt. Emberi és művészi hitvallása a Magyar Iparművészet 1907. évi IV. Mellékletéből ismert kárpitjának címe közvetíti: A jó kormányos.
| Őriné Nagy Cecília |
2013-05-02 14:06 |
Tanulóévek
A jó kormányos című kárpit témája meghatározza a mester és a köré csoportosuló művészek ars poétikáját, miszerint a jó kormányos hajóját a neki kedves szelekre: a Megismerésre, a Szeretetre, az Erélyre és a Jóravaló készségre bízza. Körösfői-Kriesch Aladár születésének 150. évfordulójára emlékszünk 2013-ban. A természetrajz szakos tanár és a német ajkú anya első gyermekeként született Aladár iskolai évei alatt széleskörű klasszikus műveltségre tett szert. Fiatal éveiben a budai vár mellett Kolozsvár jelentette számára a kellemes családi együttlétek helyszínét. Itt töltötte minden szünidejét, innen indult el művészi munkássága is. Baráti és családi kapcsolatai révén a budapesti Mintarajziskolában Székely Bertalan tanítványa lett. Ott kapott 19 évesen rajztanári képesítést, majd 1888 őszén a Műegyetem rajzi tanszékén tanársegédként helyezkedett el. Münchenben (1889), Velencében (1890) majd Rómában (1891) képezte tovább magát festőművészként. Rómában találkozott Nagy Sándor festőművésszel, aki később a sógora is lett, és akivel sírig tartó barátság kötötte össze. Mindkettőjükre nagy hatással volt a Rómában alkotó nazarénus festő, Szoldatits Ferenc. Itthon Lotz Károly mesteriskolájában folytatta tanulmányait 1892-től, ahol sokat fejlődött művészi technikája, és több fontos megrendelésnek köszönhetően elindulhatott festői karrierje. A Millenniumi pályázatra készítette Az 1567-i tordai országgyűlés című monumentális festményét és a Dobó István az egri nők segítségével megvédi Eger várát című művét.
Gödöllő
Az 1903-ban festett Ego sum via, veritas et vita című képe új korszakot, művészi hangjának megtalálását jelentette életében. Ekkor már Gödöllőn élt családjával, ahol művésztársai gyakran látogatták, illetve ekkor már kialakulóban volt a gödöllői művésztelep. Nagy Sándor feleségével Kriesch Laurával Veszprémből, Belmonte Leo családjával Párizsból költözött Gödöllőre az itt számukra megépült műteremházakba. Szinte egy időben érkeztek Gödöllőre állandó lakosként vagy bérlőként Juhász Árpád, Raáb Ervin, Sidló Ferenc, Undi Mariska és Carla, Zichy István Boér Lenke, Frey Vilma és Rózsa majd Mihály Rezső és Remsey Jenő.
A korai, 1898-ban a készülő Országház Vadásztermének díszítésére való felkérés után, 1905-ben Körösfői-Kriesch Aladár a Zeneakadémia épületének falfestészeti díszítésére kapott megbízást, mellyel 1907-ben készült el. Művei között a későbbiekből is sok jeles monumentális művészeti alkotást tartunk számon, így a velencei magyar pavilon és a Kerepesi temető árkádos sírboltjának mozaikdíszítését (1909), az 1913-ban elkészült marosvásárhelyi Kultúrpalota földszinti freskóit. Nevéhez kötődik többek között a temesvári papnevelde dísztermének kifestése (1914-15), a budapesti Mester utcai kereskedelmi iskola freskóinak terve (1917), tanítványaival együtt készítette el a Színiakadémia Egressy termének falfestését (1916) és a budapesti papnevelő intézet A jó pásztor című üvegfestményének terveit (1918).
Változás
Az első világháború jelentős változást hozott a gödöllői művésztelep életében: a fiatal művészeket behívták katonának, Körösfői-Kriesch Aladár hadi festő lett. A háború eseményei nem múltak el nyomtalanul: lelkileg és testileg is megrendült a művész egészsége. 1920. június 16-én halt meg Budakeszin a szanatóriumban. A háború szétzilálta a művésztelepet, és Körösfői-Kriesch korai halála egyben a művészeti társulás történetének végét is jelentette. Bár Nagy Sándor, Kriesch Laura és a tanítványok próbálták folytatni a munkát, a „jó kormányos” nélkül azonban nem sikerült egyben tartani a kolóniát.
A jó kormányos
Körösfői-Kriesch Aladár (1863 – 1920) emlékkiállítás
Gödöllői Városi Múzeum 2013. március 23. – november 3.
