Porcelánoktól a képregényekig
KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ
Herend, Balassagyarmat, Hódmezővásárhely, Kismarton, Veszprém - válogatás a hét elején nyílt kiállításokból.
| Magyar Múzeumok Online |
2013-05-08 09:06 |
Andrássy-örökség a Herendi Porcelánmúzeumban
Az Andrássyak műkincsei - Betlér és Krasznahorka című kiállítás egy történelmi család, egy történelmi kastély, egy történelmi gyűjtemény és a magyar hungarikum, a herendi porcelán találkozása. A Szlovák Nemzeti Múzeum Betléri Múzeuma hatvan éve őrzi és ápolja az Andrássyak emlékét. A helyreállított betléri kastély és a körülötte elterülő hatalmas angol park, a legendákkal övezett krasznahorkai vár és az Európában ritkaságszámba menő szecessziós mauzóleum felbecsülhetetlen értékű részei annak a gazdag örökségnek, mely az Andrássyak mintegy félévezredes gömöri jelenlétéről regél.
A kiállítás a műgyűjtés területén is jeleskedő Andrássyak örökségének csupán egy szűk szeletét mutatja be; a múzeum gyűjteményéből válogatott kollekció révén vendégek lehetünk egy hatalmas főúri család asztalánál.
A kiállításon két valós eseményre - egy vadászatra és egy születésnapra - terített asztalt láthatnak az érdeklődők, a 18. és a 19. század főúri étkezési kultúráját a családi emlékek és a korabeli, szűkszavú híradások alapján rekonstruálták.
Az asztalokon látható terítékek, tárgyak döntő többsége az erdélyi származású, gömöri Andrássy-család tulajdonában volt, és a messze földön híres betléri vadászatok vagy a jelentős családi ünnepek alkalmából egybegyűlt főúri társaság kényelmét és kifinomult ízlését szolgálták .
A szlovák múzeum a hatalmas Andrássy-hagyatékban 200 darabos herendi porcelánkészletet őriz. A tárlaton ezekből mutatnak be több darabot, emellett a kiállításon más műhelyekben készült, lakberendezéshez használt porcelánok is láthatók június 17-ig.
Fejedelemasszonyok és a vallásszabadság Erdélyben
Ezzel a címmel nyílt kiállítás hétfőn a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény alsó szintjén, míg a felső részen miseruhákat, ortodox liturgikus tárgyakat és ikonokat mutatnak be - ezzel vette kezdetét a XXII. Gizella-napok egész héten tartó rendezvénysorozata Veszprémben.
A vallási toleranciát meghirdető tordai országgyűlés 445. és Bethlen Gábor fejedelemmé választásának 400. évfordulóján, a Hit évében, a II. Vatikáni Zsinat 50. évfordulóján rendezték meg a kiállítást az ökumené jegyében, amely Jagelló Izabellának, Károlyi Zsuzsannának, Brandenburgi Katalinnak, Lorántffy Zsuzsannának, Báthory Zsófiának, Bornemissza Annának és Zrínyi Ilonának állít emléket; létrehozásához számos könyvtár, levéltár, múzeum és gyűjtemény nyújtott segítséget a Boldog Gizella Gyűjteménynek.
A nagy befolyással bíró fejedelemasszonyokról kevés tárgyi emlék maradt fenn, emléküket elsősorban életrajzi és egyéb dokumentumok őrzik; a kort textíliák, érmék, hímzések, valamint több Biblia-fordítás jeleníti meg. A három részre szakadt ország török uralmára a Boldog Gizella Gyűjteményben őrzött török jatagán, szőnyeg és egy pasáról készült metszet utal.
A gyűjtemény felső szintjén 18-19. századi francia és itáliai miseruhákból nyílt kiállítás, amely a gyűjtemény saját anyaga, de tárlatba rendezve még nem láthatta a nagyközönség. A hét nyugati és két görög katolikus miseruha mellett ortodox liturgikus tárgyakat és tizenhét, szintén a Boldog Gizella gyűjtemény tulajdonában lévő, restaurált ikont mutatnak be.
Mindkét kiállítás október végéig látogatható a gyűjteményben.
Barokk ékszerek a kismartoni Esterházy-kastélyban
A korábban a fraknói (Forchtenstein) kincstárban őrzött ékszereket hároméves munkával restaurálták. A helyreállítás előtt a kövek és a gyöngyök egy része hiányzott, máshol a foglalatok sérültek meg. A restauráláskor nagyban támaszkodtak a fraknói várban található Esterházy-ősgaléria portréfestményeire, amelyeken viselőik mellett az ékszereket is részletesen megörökítették. Elemeztek régi leltári jegyzékeket, leveleket, végrendeleteket és magyarországi levéltárakban található rajzokat is annak érdekében, hogy eredeti állapotukban tudják bemutatni az ékszereket.
A kismartoni kiállításon az ősgaléria festményeivel, a Budapestről kölcsönzött tusrajzokkal és az ékszerekhez tartozó díszes dobozokkal együtt mutatják be az Esterházy-kincseket.
Az ékszerkiállítással egy időben mutatták be Kismartonban a Harmonia Caelestis című tárlatot. Ezen az időszaki kiállításon Esterházy Pál nádor azonos című, 1711-ben megjelent egyháziének-gyűjteménye és udvarának zenei élete áll a középpontban.
Cserhát - Szentivánszeg
Városrész-történeti kiállítás nyílt kedden a Laczkó Dezső Múzeumban. A régi veszprémiek emlékezetében a Cserhát falusias jellegű, zegzugos utcákkal szabdalt, főként iparosok lakta városrész volt. Az 1965-ben indult városrendezésnek köszönhetően ma a kilencemeletes toronyépület, a négyemeletes sorházak, a Lordok Háza, a Hotel, a húszemeletes, a Vár Áruház, a Lovassy Gimnázium épületei határozzák meg arculatát, és főként mint kereskedelmi központ és lakótelep él a köztudatban. A kiállítás az 1965 előtti városrészt korabeli térképek és gazdag fotódokumentáció segítségével teszi mintegy bejárhatóvá, régi cserháti családok történetével hozza közelebb a látogatókhoz. A tárlat keresi a 20. század második felében zajló városrendezés mozgatórugóit, és bemutat a nagyközönség számára kevéssé ismert terveket is. A kiállításban helyet kapnak a régészeti feltárások leletei, és választ ad arra is, hogy miért rendelkezünk olyan kevés ismerettel a Cserhát területére eső középkori településről, a Szentivánszegről. A 2014. január 5-ig megtekinthető kiállítás és a hozzá kapcsolódó rendezvénysorozat szeretné felhívni a figyelmet a lakókörnyezet értékőrző, emberi viselkedés- és identitásformáló szerepére, arra, hogy a városi térszerkezet és az épületek hagyományt őriznek és jelentést hordoznak, amit sem a városkutatás, sem a várostervezés során nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Zórád Ernő életműkiállítása
A balassagyarmati születésű képregényrajzoló, festő, grafikus, illusztrátor, karikaturista életműkiállítása nyílt meg kedden Balassagyarmaton, a Magyar Nemzeti Múzeum Palóc Múzeumában. A Magyarországon méltatlanul kevéssé ismert Zórád-életmű olyan sokszínűen értékes, annyira minden korosztályhoz szól, hogy a Zórád család kötelességének érzi, hogy minél szélesebb körben ismertesse azt. Zórád Ernő 1947-től a Magyar Vasárnap, a Pesti Izé, a Szabad Száj és a Magyar Nemzet grafikusa, karikaturistája volt, miközben sajátos műfajjal, az irodalmi pantheonnak nevezett montázsrajzokkal kísérletezett, legjellemzőbb műveikkel együtt megörökítve az irodalom nagyjainak portréit.
Harminchat teljes diafilm fűződik a nevéhez, köztük a Gulliver, A Pál utcai fiúk vagy a Huckleberry Finn. Zórád Ernő 1954-től a legmagasabb nívóra emelte a gyermekújságokban indult képregény műfaját. A következő 30 évben hatalmas mennyiségű, több mint 300 képregény született a keze alatt.
A 93 évet élt Zórád Ernő idős korára került helyére a magyar művelődéstörténetben: 1991-ben, 80. születésnapján megkapta Balassagyarmat Horváth Endre-díját, 2000-ben pedig a Magyar Köztársaság Érdemrend tisztikeresztjét. A Tabán-képeknek köszönhetően kinyíltak előtte a kapuk, kiállíthatott a Képcsarnokban és a Műcsarnokban, elismert látképfestővé vált.
A kiállítás június 7-ig látogatható.
Csikós Miklós festőművész centenáriumi kiállítása
A művész családi tulajdonban lévő alkotásaiból tekinthetnek meg egy tucatnyi festményből álló válogatást tisztelői és a művészetkedvelők a múzeum előcsarnokában mától június elejéig Tornyai János Múzeumban, Hódmezővásárhelyen. Csikós Miklós 1913-ban Hódmezővásárhelyen született; A Magyar Iparművészeti Főiskola mellett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán is oklevelet szerzett, ahol mesterei Aba Novák Vilmos, Kontuly Béla, Varga Nándor Lajos és Berény Róbert voltak. Első gyűjteményes kiállítása 1938-ban volt. 1949-ben Kamotsay István és Gyenes Tamás kezdeményezésére képzőművészeti szabadiskolát hozott létre, majd a hatvanas években művészeti szakkört vezetett szülővárosában. Jó tanárként és mesterként mindkét helyen leendő művészek tucatjának nyújtott segítséget első „szárnypróbálgatásaikban”, és Tornyai János és Rudnay Gyula szellemiségéhez kötődő festészetével az alföldi hagyományok átörökítésében és továbbvitelében vállalt jelentős szerepet.
Képein gyakran örökítette meg az egyszerű emberek életének jeleneteit, a Duna-Tisza közének sajátos atmoszférájú tájában. Emberábrázolására elsősorban Fényes Adolf „szegény ember” festészete hatott. Tájképein főként a mártélyi Tisza-part szépsége ragadta meg.
