A magyar kultuszital
SZÓDA
Szeptember elején vándorkiállítás nyílik a Hansági Múzeumban a szódáról. AJÁNLÓ.
| Magyar Múzeumok Online |
2013-08-28 07:44 |
„Mert a szódavíz nem ásványvíz, ezt jegyezzük meg jól. A szóda már a civilizáció, ez igaz, de nemzedékek és évszázadok fortélya kellett hozzá, míg a magyar megtanulta és feltalálta a fröccsöt, ami a hosszú élet titka.” – írta Márai Sándor Magyar borok című művében, amely akár mottója is lehetne a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum szeptember 5-én a Hansági Múzeumban nyíló vándorkiállításának.
A kiállítást Kiss Imre a MKVM igazgatója rendezte, ezzel állít emléket a magyar kultuszitalnak. A szóda fénykorában olyan közszükségleti cikk volt, mint a tej és a kenyér. De mi is ez? A szódavíz alapvetően mesterséges ásványvíz. Az ásványvíz fogyasztás a 17. században nőtt meg jelentősen Európában, így egy évszázad múltán már mesterséges előállításával is próbálkoztak. Ez először 1772-ben Joseph Priestley angol tudós paptanárnak sikerült, aki szén-dioxidot nyeletett el vízben. A mi Jedlik Ányosunk ugyancsak nagy név a szódatörténelemben. A fizikus 1826-ban fogott kísérletbe, hogy új, olcsó, nagyüzemi termelésre is alkalmas technológiát találjon a szódavízgyártáshoz. Munkáját siker koronázta, gépét továbbfejlesztve, 1842-ben Pesten megnyitotta első szódavízüzemét. Az ő ténykedése alapozta meg a honi gyártást, ezért őt tekintjük a szódavíz atyjának.
Más országokban nem futott be ekkora karriert a szóda, mint nálunk. Készítésének nagy hagyományai vannak hazánkban: a 20. század elején még tíz gyár működött Magyarországon. A szódafogyasztás átszőtte a hétköznapjainkat, amit a fröccs vagy spritzer máig tartó népszerűsége is jelez. Ezen kívül több nemzedékek adott megélhetést e „tisztes ipar”, további millióknak felüdülést, örömet, enyhülést és élvezetet ez a gyöngyöző ital. Mindennapjaink természetes társává vált, vegyítjük borral és szörpökkel, hittünk és hiszünk gyógyító erejében. Megihlette legnagyobb művészeinket, irodalmi és képzőművészeti alkotások témája lett.
Aki ellátogat a Hansági Múzeum (Mosonmagyaróvár) október végéig látogatható vendégkiállítására szódásüvegek rendkívül változatos kollekcióját csodálhatja meg. A dokumentumok nemcsak a szódagyártás műszaki tudnivalóiban igazítanak el, hanem láthatunk elfeledett plakátokat, amelyek bizonygatják a szódavíz egészséges voltát,és fogyasztására buzdítanak. Találkozhatunk újságkivágással, amely arról igyekszik meggyőzni a szódásokat, hogy ló helyett szamárral húzassák a szódás kocsit. És fény derül a „veri, mint szódás a lovát” mondás eredetére is.
Már csak a hosszú élet titkával maradnak adósak a rendezők.
