Április 25-ig Jeff Koons, a kortárs művészet egyik legvitatottabb sztárja uralja a párizsi Pompidou Központ kiállítótereit! A tárlaton kiderül, miként szüntette meg az amerikai pop-art művész a populáris kultúra és a magas művészet közti határokat.
Magyar Múzeumok Online
2014-12-04 16:35
A Pompidou Központban látható Jeff Koons retrospektív kiállításon a művész valamennyi botrányt kiváltó alkotását megtekinthetjük, 1979-től kezdve, időrendben. A látogató osztályrésze esztétikai, élmény helyett giccs és felháborodás, hiába keresi a tanulságokat, a mélyebb üzenetet, a kifinomult gondolkodást, nem igazán találja. Maga a művész, Jeff Koons is számtalanszor kijelentette, alkotásai nem többek, mint amilyennek első pillantásra látszanak. Elég, ha az 1988-ban készített Banality (Banalitás) sorozatát vesszük elő: Buster Keaton szamárháton tiszteleg, Michael Jakson talpig aranyban majmot ölelget, a Rózsaszín Párduc egy hiányos öltözetű, szőke nő karjaiba simul. A Statuary (Szobrászat) című felnagyított, rozsdamentes acélból készült sorozata mellett ugyancsak nehéz szó nélkül elmenni. Sokaknál aztán végképp kiverték a biztosítékot a magyar származású Cicciolinával 1991-ben kötött, öt évig tartó, viharos házasságának vizuális lenyomataként, Made in Heaven (A Mennyországban készült) címen közreadott, pornográf töltetű művei.
Mégis, ha nem keresünk mögöttes tartalmat, nem akarjuk ilyen-olyan kontextusba ágyazni a provokatív amerikai művész munkáit, felmerül a kérdés, miért ő az egyik legdrágább ma élő alkotó, akinek 2007-ben a Hanging Heart című szobra 23 millió 600 ezer dollárért kelt el New Yorkban? Mit tud, hogy a Balloon Dog (Lufikutya) című szobra 58,4 millió dollárért talált gazdára 2013 novemberben a Christie's árverésén –, vagy mit keres a gigantikus méretű Puppy című, terriert ábrázoló kertészeti szobra a bilbaói Guggenheim Museum teraszán? Ha nem érdekes, miért és milyen levegővel fújták fel azokat a színes, rozsdamentes acélból készült, hajtogatós lufikra emlékeztető Koons-szobrokat, akkor miért állították ki őket a New York-i Metropolitan Museum tetőkertjében vagy épp Párizsban? De az sem mellékes kérdés, hogy az inkább provokatív alkotásairól, mint művészetelméleti gondolatairól híres művészt miért választották 2005-ben az amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia tagjává.
Jeff Koons műalkotásai nem először költöznek be a francia kiállítóterekbe, 2011-ben Versailles termeit foglalták el. Addig a kultikus helyszínnek tartott palotában csak egy időszaki kiállítást rendeztek, az is a bútorok 18. századi történetéből adott ízelítőt. A felháborodott hangokra Jean-Jacques Aillagon, korábbi francia kultuszminiszter válaszolt: „Az emberek szentségtörésről beszélnek, mielőtt látták volna a kiállítást, de miért? A régi művészet csak a régivel fér meg, a modern meg csak a modernnel? A művészet azért van, hogy kérdéseket tegyen fel! A művészet kaland, találkozás, keveredés, kockázatvállalás.”
Végeredményképp valóban kockázatos Koons műtárgyain elgondolkodni! Utálhatjuk ezeket a gigantikus giccseket, de kevés olyan lakás akad, ahol nincsenek hasonló – mondjuk kisebb méretű - kacatok! A Koons számára inspiráló tárgyak ott hevernek körülöttünk: a kindertojásokban, a magazinokban, a polcokon sorakozó emléktárgyaink között, a gyerekszobákban. Miért megrázó akkor ezeket köztereinken óriási méretben látni? Miért sokkoló, hogy a múzeumok nemcsak a hétköznapi kortárs tárgyhasználatra vonatkozó adatokat gyűjtik, hanem az őket meglepő módon bemutató alkotásokat is? Ha a használati tárgyak eredeti funkciójuktól megfosztva ready-made-ként, műalkotásként jelenhetnek meg, mi a helyzet a funkciótalan, még a hozzájuk kapcsolódó emlékektől, történetektől is leválasztott darabokkal?
A kiállítás arra is rávilágít, hogy Koons számára mennyire fontos a populáris művészet formáinak kiemelése. "Amikor létrehozok egy alkotást, mindig azt szeretném, hogy azok, akik megnézik, bármilyen környezetből is származnak, ne érezzék magukat méltatlannak a műhöz" - idézte Koonst az MTI a párizsi tárlat megnyitása előtt. Az 1986-ban készült Luxury and Decadence (Luxus és dekadencia) című sorozatához reklámplakátokat felhasználó művészt a kurátor szerint "elképeszti az, hogy minél inkább hétköznapi egy termék, annál figuratívabb a plakát. A kifinomultabb tárgyak esetében viszont a plakát absztrakt". Koons számára "az absztrakt a felsőbb osztályok művészete" - hangsúlyozta a kurátor.
Jeff Koons persze mindent megtesz, hogy művészete a megszokott PR módszerekkel jusson el a fogyasztóhoz. Ezt a folyamatot legalább annyira művészete részének tartja, mint magukat a műveket. Ahogy kacatjaink többsége egy jól átgondolt marketingfogás eredményeként került birtokunkba, Jeff Koons jól megrajzolt személyiségéről is hasonlóképp szerzett tudomást a közönség.
A most 55 éves mester egykor az Art Institute of Chicago-ban és a Maryland Institute College of Art-ban tanult festészetet. Tanulmányai után a szakadt művészpálya helyett új ösvényt nézett ki magának, és szinte módszeresen alakította ki művészi pályáját. Brókerkedni kezdett a Wall Streeten, hogy anyagilag megalapozza karrierjét, mi több, saját brandjét úgy építette fel, ahogy a piacon már régen megszokott, mondjuk egy új autómárka, tévésorozat vagy sampon esetében. Ő volt az első művész, aki imázstanácsadót alkalmazott, teljes oldalas hirdetéseket adott fel a legjobb művészeti magazinokban, ahol magát a siker – kaja, jó nők, fürdőköpeny, malacok stb. – jelképeivel vértezte fel, interjúiban pedig sajátságos módon egyes szám harmadik személyben nyilatkozott saját, tudatosan a negatív tartományba pozícionált személyiségéről.
Az ipari hozzáálláshoz az is hozzátartozik, hogy Koons, aki büszke arra, hogy művészeti tanulmányai befejezése óta nem festékezte össze magát, pályája kezdete óta Andy Warhol Factory-jához hasonló üzemet működtet. A több tucat alkalmazott az alkotás egy-egy fázisát valósítja meg, maga a művész gyárigazgatóként, csak az ötletet, az ideát dogozza ki.
Koons számításai bejöttek, igazi sztárrá, médiaikonná vált, aki nemcsak a magas művészet irányába kapott zöldlámpát, hanem a populáris tömegeket és a műgyűjtőket egyaránt megszólítja, művei pedig rekord áron kelnek el. Koons azzal a törekvésével, hogy eszközként és témaként használja fel a piac és a tömegkultúra működési elvét, esetleges infantilizmusát, kivált a tömegből, és akár akarja, akár nem, tükröt tart felénk.
A tárlat 2015. április 27-ig tekinthető meg Párizsban, majd június 5-től a bilbaói Guggenheim Múzeumban lesz látható.
A Magyar Múzeumok Online a Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület internetes folyóirata. A Pulszky Társaság fenntart minden, a portál
bármely részének bármilyen módszerrel, technikával történő másolásával és terjesztésével kapcsolatos jogot.
